Másnap reggel gyomorideggel sikerült felkelnem már negyed kilenckor, ami hozzám képest igen korai időpontnak számít.

Ma van a tánciskolás jelentkezési nap ami egyszerre tölt el izgalommal és idegességgel is. Szívem szerint egész nap csak a takaróm alatt feküdnék, de az a könnyebb út lenne, és nekem nagyon elegem van már a könnyebb útból, mert ha mindig a könnyebbet választom meg sem fogom érdemelni a jutalmamat majd az út végén.

- Na, gyere Isa kelj fel! - pakoltam meg a hasamat és nagyot nyújtózkodva felálltam.

Fiatal korom ellenére olyan gyűrötten és összetörve keltem mint valami hetven éves öregasszony. Nyújtózkodva kiropogtattam minden elgémberedett porcikámat majd nagyot ásítva a fürdő felé vettem az irányt.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy imádom azt, hogy van egy saját fürdőszobám ahol annyit ülhetek a hatalmas kádban amikor és amennyit akarok. A fürdőszoba körülbelül akkora mint a régi szobám. Az uralkodószín a zöld, fehér és az arany, ami nagyon bejön. Eleinte kicsit túlzásnak éreztem, de hozzászoktam sőt igazából meg is szerettem, kicsit olyan uralkodós! A hatalmas kád mellett zuhanyzóm is van, tényleg nagyon klassz dolog volt Carlostól, hogy ilyen színvonalas szobákat biztosított nekem meg Claunak is, bár tudom, hogy nem miattunk hanem anya miatt tette.

A kapcsolatuk elején anyu nagyon aggódott amiatt, hogy Carlos hogyan is viseli el a két közel felnőtt lányát, azaz engem és Claut, de nem volt probléma, még velem sem aminek azt hiszem mindenki nagyon örült, és ahogy haladtam előre a zűrös dolgaimban rájöttem, hogy voltaképpen csak miattam aggódott, hogy mi hogyan jövünk ki Carlossal, hiszen Clau tündéri. Nem igazán szóltunk egymáshoz ezért nem is tudom hova tenni a tegnapi beszólását. Különben sem voltam rehabon, ez hülyeség. Nem volt hivatalosan az.

Mire végeztem a szokásos kattogásomon ami a múltamat illeti teljesen tiszta lett a hajam. Gyorsan megmostam magam miközben vagy egy tíz éves számra táncikáltam a zuhany alatt. Ismerős volt a dal, mert gyerekként még énis hallgattam, de nem tudtam volna elénekelni, ami a hangomat illeti jobb is így, szóval csak dúdolgattam.

Mikor lementem a konyhába nagy meglepetésemre Carlost találtam ott.

- Jó reggelt! - köszöntem és a hűtőhöz sétáltam majd nézegettem a tartalmát, de hirtelen semmi olyat nem találtam amit szívesen ennék. Valahogy fura volt, hogy Carlos is ott volt, mert mióta ide költöztünk nem igatán töltöttem vele sok időt és feszengeni kezdtem, elvégre ez az ő háza.

-Neked is! - biccentett és valami fura szagú teát kortyolgatott.

Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy mégis mit keres itt, de két okból is hülyén vette volna ki magát a dolog: mert ez az ő háza, és azért is mert nem vagyunk olyan viszonyban, hogy csak úgy megkérdezzem.

- Kérsz kávét? - kérdeztem teljesen indokolatlanul és ostobán, hiszen ott itta fél méterre tőlem a büdös löttyét

-Nem, köszönöm. - köhintett

Istenem, bár meghalnék! Minek maradt ez itthon?! Azt hittem már megúszok egy napot kellemetlenségek nélkül. Clau persze már egyetemen van, nem tudtam lehívni segítségnek.

- A tiktokon láttam egy receptet. Kávé kell bele, jég és barackos tea, azt szeretném kipróbálni. Állítólag nagyon frissítő az íze... - fecsegtem amikor egy nagy puffanást hallottam és Carlos egyszer csak eldőlt, mint egy zsák.

-Carlos! - rohantam oda

Teljesen lesokkolt a dolog.

-Basszameg, Carlos ne csináld már ezt velem! - járkáltam fel-alá pánikolva

- Jó, nyugi pucci, hívok mentőt, oké? Csak nehogy meghalj itt nekem! - toporogtam és kiszaladtam, mert nem voltam tisztában a címmel ahol élek.

Tárcsáztam a mentőket és a körmömet rágva járkáltam ki - be a nagy üvegajtón. Carlos még mindig mozdulatlan volt, ami nem jó jel, nagyon de nagyon nem jó!

-Van pulzusa? - kérdezte a diszpécser aki biztosított arról, hogy a mentő már úton van.

-Ööö... nem tudom! Nem tudom hogyan kell megmérni! - mondtam hisztérikusan miközben Carlost pofozgattam

Mikor elmagyarázta, hogy mi is a teendő megnéztem. Ellenőriztem háromszor is.

-Van pulzusa? - kérdezte mégegyszer

- Öööö, igen! Háromszor is megnéztem, nagyon gyenge de van. Nézze, siessenek kérem, nem akarom, hogy Carlos meghaljon itt nekem! - cincogtam vékony hangom és nyoma sem volt a harcias, bátor Isának. Úgy éreztem magam mint egy apró kis egér.

-Már úton van a mentő, oké? És akkor szólok anyának! - pofozgattam egyre erősebben, de nem reagált még erre sem.

A percek csigalassúsággal teltek mire meghallottam a mentőautó szirénájának a hangját és kiszaladtam a kapuhoz, hogy kinyissam nekik.

A tegnapi grillparty nyomai még az udvaron voltak, de olyan érzésem volt mintha ezer éve morogtam volna.

- A konyhában van! - irányítottam be a mentősöket majd a telefonomat forgatva hívtam anyát.

Hatalmas gombóc volt a torkomban. Párat csörgött, majd kinyomott.

-Nemár! - motyogtam amikor láttam, hogy kihozzák Carlost

- Igaz beülhetek énis, és mehetek vele? - habogtam

Nem bírtam volna ki idegekkel, míg odaér a metró. Felvázoltam a mentőorvosnak a családi felállást, így belülhettem mellé.

"Anya!! Vedd fel kérlek, nagyon nagy gáz van!!" - írtam neki amikor felugrott a legszebb barnaszeműnek a chatfeje.

Pdr Gnz: Szia Bella. Mizu? Remélem már felpuffogtad magad a kis ágyadból.

Isabella Navarro: Kipuffogtam, és egy mentőben ülök! Szerinted egy nullától kezdődő és százmilliónál végződő skálán mennyire lehet pocsék a reggelem?

Pdr Gnz: Basszus! Bella mi történt? Anyuddal van valami? Sajnálom, de hülye vagyok... :/

Isabella Navarro: Nem. Carlos. Reggel egyszer csak eldőlt mint egy váza. És senki se veszi fel a telefont.

Épp, hogy leírtam ezt neki hívott is anya. A szívem hevesen kezdett dobogni, mintha valami bűnöző lennék. Mint azon az októberi estén is...

- Szia, bocsi nem tudtam felvenni, értekezlet volt. - hadarta és hallottam ahogy épp siet valahova

-Anyu, khm... - krákogtam és megpróbáltam húzni az időt - szóval Carlos ma reggel itthon maradt... - kezdtem mire félbeszakított

-Igen, tudom. Szólt a reggel, hogy kicsit szédül meg fáj a feje. Ingadozott a vérnyomása, miért? - hallottam ahogy megállt

-Nos... Carlos a reggel összeesett. Egyszer csak eldőlt, én pont a konyhában voltam. - magyaráztam de olyan szánalmas lehettem mint egy kisgyerek aki azt próbálja beadni, hogy a pohár magától ugrott le az asztalról.

- MI? - kérdezte anya hisztérikusan magas hangon

-A...- a mentőben ülök vele, most viszik a kórházba. - mondtam de néha nem tudtam egészen kifújni a levegőt így a benn akadó lélegzet miatt el-elcsuklott a hangom

-Melyik kórházban van? Hová viszik? - kérdezte még mindig fejhangon és hallottam ahogy kapkod majd épp darálja le a körülötte lévőknek, hogy mi történt Carlossal

-Nem tudom. Én nem tudom, nem mondták. Csak kihívtam a mentőket és beültem és megyünk. - mondtam halkan

-AKKOR KÉRdEZD MEG, HÜLYEGYEREK! - rivallt rám mire összerezzentem és a mentőorvosra néztem aki épp Carlossal foglalkozott

- Melyik kórházba viszik őt? Anyukám kérdezi...-suttogtam bátortalanul mire kérdő tekintettel nézett rám, gondolom nem hallotta én pedig kicsit megköszörültem a torkomon és hangosabban megkérdeztem.

-A Santa Clara kórházba, mindjárt ott vagyunk. - mosolygott rám az őszülő doki

-Anya, a Santa Clara kórházba vitték, a doki szerint mindjárt ott vagyunk. Megvárlak a recepciónál, oké? - mondtam majd anya rám csapta a telefont.

"Clau, Carlos kidőlt, reggel összeesett. Ha végeztél a sulival, gyere a Santa Clara kórházba! Anya nagyon kivan idegileg, mindjárt ideér ő is." - pötyögtem mire azonnal válaszolt

"Basszuuuus, hát de mi lett vele? Indulok mindjárt, csak legyen vége az órának."

"Nem tudom. Megment, vagy nemtudom. Anya szerint nem érezte jól magát a reggel és mikor épp beszéltem hozzá kidőlt."

"Kiszívtad a lelkét!"

"Hülye xD nem! A tiktok trendes tea-kávé kombót magyaráztam neki és akkor történt."

"Feladta a küzdelmeket!"

"Clau, TE ÁLLAT!! Baszd meg, egy mentőben ülök, ne akard már, hogy rámjöjjön a röhögés!"

"Ilyen ez. Feladta. "

"DE NEM, MERT MÉG ÉL!! NÉZTEM A PULZUSÁT IS!"

"Szájon át lélegeztetted? Hm? Sugardaddy"

"CLAUDIA LETILTALAK! GYERE, MERT IDEÉRTÜNK ÉS HA MEGLÁT ANYA, HOGY RÖHÖGCSÉLEK KITÉPI A HAJAM NA!"

Ahogy a recepcióhoz értem és megtudakolhattam volna, hogy hová viszik Carlost berohant anya.

Idegesen próbált kiszedni belőlem minden információt, de én sem tudtam túl sokat, de amit tudtam elmondtam neki, majd a recepcióhoz irányítottam, ott okosabbak voltak. Közben láttam, hogy Pedri is érdeklődött, de mivel Clauval hülyültem, ami ilyen helyzetben igazán illetlen volt, neki nem írtam vissza akkor, úgyhogy gyorsan válaszoltam.

- Nyomogatsd, ilyenkor is, ne érdekeljen más! - mondta anya megvető hangon mire megforgattam a szemem és egy nagyot sóhajtottam.

- Nem én tehetek róla! Tudom, hogy ideges vagy, de ne rajtam csattanjon a mérged! Egyébként Claunak írtam, mondtam neki, hogy mi a helyzet. - az automata felé fordulva kiválasztottam egy dobozos kólát majd figyeltem, hogy kigurítja nekem a gép. Addig sem kellett anya ideges fejét néznem.

Megvárta míg megjön a kólám majd elindult a lift felé, de amikor észrevette, hogy nem követem mérgesen hátrafordult.

- Gyere már! - dobbantott türelmetlenül mire észbe kaptam és elindultam utána

- Bocsánat, kicsit elbambultam... - sóhajtottam

Anyu nem válaszolt, rettentő kínos volt.

Isabella Navarro: Te érezted már olyan kínos szituációban magad, hogy inkább meghalnál, csak érjen véget?

Pdr Gnz: Hmm, nem. Nem igazán emlékszem ilyesmire. Miért?

Isabella Navarro: Mert épp így érzem magam

Miután elolvasta megláttam, hogy videóhívást kezdeményez.

Isabella Navarro: Husi, most nem alkalmas, a kórházban vagyok. Carlos rosszul lett, itt vagyok anyával.

Igazából nem mertem felvenni, nem akartam, hogy a kiborulásával anya ezt is elrontsa.

Nagyon önző vagyok, tudom, de ezt nem akartam elrontani.

Már épp elolvastam volna a választ amikor rohant ki az orvos és nem nézett ki túl boldognak.

- MI VAN A FÉRJEMMEL? - támadta le anyu mire az orvos felsóhajtott

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész!

Nem terveztem ilyen nagy kihagyást, de csomó minden közbejött, és lelkileg sem vagyok a toppon, remélem veletek minden oké!

Itt kérdezhettek névtelenül, ha bármi kérdésetek lenne( rip askfm )

https://tellonym.me/orangeflowerxoxo

Remélem jól telik a nyaratok! Igyekszem hozni hamarabb a kövi részt, puszi! ♥ ♥