Már két hét telt el. Szó szerint semmit nem csinálok azonkívül, hogy eszem és fekszem. De tényleg, hisz otthon sem voltak a végére barátaim, itt sincs senki. Mindent egyedül kell megoldanom, és ez esküszöm este és hétvégenként a legrosszabb.

Clau találkozott a leendő csoporttársaival. Szerintem csak jófejségből nem mondta el nekem, hogy milyen jól érezte magát, de láttam az Instán, hogy egy csomó emberrel bekövették egymást oda és vissza.

Csak telnek a napok, egymás után de mind ugyanolyan. Mintha egy kínai üzlet fröccsentett és leértékelt hatrészes üvegpohara lenne az életem és mindennap ugyanazt a vizet töltenek egyik pohárból a másikba. A Vasárnap más, olyankor kicsit minden rosszabb mert eljön Carlos családja. A (kurva)anyja, az apja meg a testvére, az akinek a halott gyerekének a csillagát minősítettem és a férje. Pocsék az egész. Már délelőtt beállítanak. És felbeszélgetik az egész házat. Az ember próbálna aludni nyáron, pláne Vasárnap, ezek meg itt hangoskodnak, még akkor is ha ez inkább az ő házuk, mint az enyém, rohadt idegesítő.

- Itt van megint a (kurva)anyja? Vagy miért ZENG EZ A KURVA HÁZ REGGEL KILENCKOR? - üvöltöttem el a mondatom végét

A sokadik szombatom ment el úgy, hogy itt kuksoltam és vagy valamilyen letöltött játékkal játszottam, vagy pedig olcsó sorozatokat néztem, és igazából mindentől kezdtem már bekattanni.

- Nem tudooom! - jött át Clau a szemét dörzsölve

Persze ő fáradt, hiszen nem olcsó telenovellát nézett hanem az új kis legjobb barijával, Estefikével koktélozott. Még a neve sem arravaló, Estefania... Idióta név, egy idióta csajnak. Erről mindig az a proli sorozat jut eszembe amit a matektanárnő, Eva nézett miközben különórára jártam hozzá.

Ezért tart itt a világ, mert a különtanárok is ilyen ostoba szarok.

- Hallod? - lóbálta meg előttem a kezét a nővérem mire értetlen fejjel néztem rá

- Ki van kapcsolva az agyad? - kérdezte felvont szemöldökkel - Itt beszélek hozzád. Megnézzük ki az? De szerintem nem a (kurva)anyja mert annak nagyobb a szája.

- Hát, már úgysem alszom vissza. - vontam meg a vállam mire a tesóm csak vállat vont, gondolom ő vissza fog.

Hetek óta, sőt ha teljesen őszinte akarok lenni, hónapok óta úgy érzem mintha haragban lennék az egész világgal. Tudom, hogy teljesen jogos az, hogy Clau ilyen velem, mert amikor nekem voltak barátaim én nem foglalkoztam vele, de hát ő a nagytesó, neki kéne támogatni a kicsit! Najó, igazából persze, hogy nem így van, nem is lenne fair, és teljesen megérdemlem az összes rossz dolgot ami velem történik. A magányt meg a szívtépő irigységet is. Valahogy úgy érzem, hogy ilyenkor jövök is rá milyen értékes a nővérem. De ezt persze soha nem vallanám be neki, mert felesleges lenne, nem érdekelné.

- Milyen volt amúgy az estéd? - néztem rá miközben ballagtunk kifelé a mi részünkről.

A házra semmilyen panaszom sem lehet. Külön szárnyunk van Clauval, Egy hosszú folyosón kell végigmenni, hogy a lépcsőhöz érjünk ami majd a tágas nappaliba vezet.

- Jó volt. Aperoloztunk a csajokkal. - mondta

Sosem beszél erről olyan sokat. Mintha nem tudnám, hogy miért....

Carlos tesója volt itt. Anyával kávézgattak. Claura néztem, és mindketten szavak nélkül értettünk egyet abban, hogy nem akarunk lemenni. Néha mikor nagyon pocsék a kedvem megmondanám annak a nőnek, hogy ne az én életemet akarja rendezgetni, hanem csináljon mégegy gyereket!

Persze késő volt, már meglátott minket.

Clau ment előre, én meg utána. Igazából akárhova mentünk, mindig ez volt.

- Jó reggelt! - mosolyogtam olyan kedvesen ahogy csak tudtam.

Clau persze lelépett kávét készíteni én meg úgy ültem a kanapén mint valami tátogó hal. Sehol nem volt jó. Otthon sem, itt sem, egyedül sem és minden bizonnyal a társaságot is utáltam volna.

Nem is figyeltem mit mondtak meg beszéltek csak végig hümmögtem az egészet amikor valami szórólapot pillantottam meg a leveles kosárkában.

A világoskék színével teljesen kirítt a többi fehér boríték meg számla közül.

- Bocsi! - felálltam és elindultam megnézni, hogy mi is az ami ennyire kitűnik a sok fehérség közül. Egykor énis így éreztem magam, szerettem azt hinni, hogy másabb, különlegesebb és értékesebb vagyok mint a többi ember, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem. Ugyanolyan félredobható, cserbenhagyható, levegőnek nézhető vagyok mint bárki más.

"GYERE EL PENNY TÁNCISKOLÁJÁBA!

AZ ELSŐ KÉT HÉT KEZDŐKNEK INGYENES, A HÓNAP TOVÁBBI TÁNCÓRÁI FÉLÁRON!"

A cím és az időpont volt feltüntetve. Az első óra holnap négytől hatig fog tartani. Az apró betűs részeken azt írta, hogy több fajta táncokat is lehet tanulni, és az árlista is ott volt.

Sosem hallottam még a tánciskoláról, viszont a tv-ben, az egyik táncos műsorban volt valami Penny. Gondolom a csaj nevének népszerűségét meglovagolva nyitott valaki egy ilyen nevű helyet.

- Anya, fel van töltve az a roller amit Carlostól kaptam szülinapomra? - kérdeztem és azonnal a zsebembe hajtottam a lapot.

- Gondolom... - vont vállat anya.

Még nem is használtam, de a garázsban van, azt tudom.

Beszaladtam és kicsomagoltam, s bár azt írja a papíron, hogy feltöltve árulják én csak bedugtam.

Mire Clau kivánszorgott már fenn voltam a szobában. Vasárnap reggel 9 óra. Még előttem a nap. Igazából bármit csinálhatok. Gyorsan megnézem a pénztárcám, volt benne pénz, hisz a zsebpénzemből semmit sem költöttem, csak háromnaponta egy egy doboz cigit.

Bepakoltam a hátitáskám, raktam bele parfümöt, fertőtlenítőt, nedves zsepit, a tárcámat majd a kulacsomat megtöltöttem vízzel és azt is betettem, majd indultam lezuhanyozni.

Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, vagy hol kötök ki, csak egész egyszerűen nem akartam itthon lenni már.

A hajamat egyszerűen csak felkötöttem, a lábamra egy fekete Vanset húztam. Felvettem egy szürke felsőt, még azelőtt turiztam, hogy eljöttünk volna ide és egy fekete farmershortot. Felkaptam a napszemüvegem, beparfümöztem magam, majd a táskámat felkapva indultam is.

- Hát te? - kérdezte meglepetten Clau

Tényleg szokatlanul lelkes voltam az utóbbi időszakhoz képest.

- Nem tudom! Csak felfedezem a várost, majd jövök oké? - vigyorogtam

Tényleg nem volt semmilyen uticélom. Ha valahol eltévedek, a Google Maps majd segít.

Fel is pattantam és elindultam. Hogy szokjam, egyelőre az utcánkon mentem vele, többször megkerültem a házat és amikor már elég magabiztosnak éreztem magam, elindultam.

Eleinte kicsit bátortalanul, folyamatosan bazdmegelve haladtam, féltem, hogy elesek és összetöröm magam, mert valljuk be, ez nem volt olyan távoli lehetőség, de végül nem történt semmi baj.

Sziasztok nyuszik!

Bocsánat, hogy eddig húztam ezt az egészet, csak nem úgy jöttem ki az idővel ahogy én azt gondoltam, de a következő rész háromnegyede már kész, és ígérem bepótolom a többi sztori olvasását és kommentelését is!

Ma volt El Clásico, nézte valaki? :) És végre vasárnap futam! Én személy szerint alig vártam már, puszii!