Az egész utat végig aludtam. Nem túl sokszor ültem repülőn, és nem is terveztem alvást, de egész éjjel csak járkáltam, ezredszerre is áttúrtam mindent, mert semmit nem akartam otthon hagyni, így teljesen kimerültem.

"Otthon", de fura kimondani. Mindenkinek mást jelent. Van akinek egy nagy családi házat, másnak egy kis zugot a szeretteivel. Pillanatnyilag nekem semmit. Mindent ami az otthont jelentette egy kamionban utazik Barcelona felé, vagy a repülőgép csomagterében várakozik.

Szerettem volna, vagy legalábbis jól esett volna ha apa csak egy kicsit is tiltakozik az ellen, hogy elmenjünk, de teljesen hidegen hagyta a dolog. Gyerektartást azóta nem fizetett mióta kiderült, hogy anyának van valakije, pedig az kis extra igazán jól jött volna, pláne míg megvolt "a banda".

Emlékszem hányszor kortyolgattam órákig egy pohár üdítőt, mert csak annyi volt nálam ami egy pohár colára elég, s bár anya a bankban dolgozott de amikor velük voltam, nem szívesen pénzelt mert úgyis csak cigire, piára és hasonlókra ment el, és azt mondta, hogy ezt ő nem hajlandó finanszírozni, Clautól meg nem nagyon tudtam kérni, egyetemista, megvan a saját baja.

- Isa, hahó! - bökdösött meg a tesóm

Én valószínüleg úgy nézhettem ki mint valami félszemű szörny mert felnevetett és a hajamat kezdte el igazgatni. Nagyokat pislogva rá próbáltam hümmögni valamit.

-Uh, vegyél már be egy rágit! - csapott rám - Egy Yeti a húgom aki hónapok óta nem mos fogat, vagy mi? - kezdett el kotorászni a táskájában

- Nem, tegnap reggel óta nem mostam, nem volt időm! - dörzsölgettem a szemem és miután bekaptam a rágót az arcomat is dörzsölgetni kezdtem mikor pittyent a telefonom

- Úgylátom a múlt férgeinek csápjai ide is elérnek! - morgott Clau - Vissza ne írj neki!

- Nemis tudtam, hogy nyálazok alvás közben.... - néztem előre.

Tényleg nem tudtam mit tegyek. Megnyitottam az üzenetet és visszaírtam. Egy régi "barátnőm" volt az. Még együtt játszottunk egy másik profilommal, de aztán úgy éreztem, hogy nagyon toxikus hatással van rám és megszakítottam a kapcsolatot amikor a "szerepezés" már kiment a divatból. Nekem lettek való életbeli barátaim, vagyis akkor még azt hittem, hogy azok, neki meg pasija.

Néha elgondolkodom azon, hogy mivan ha mindenki más normális csak én vagyok a toxic, rossz ember? Igazából nem tudom... Csak szeretnék túlélni, és itt megvan az esély arra, hogy nélkülözzek minden eddig a hátamon cipelt rosszat. Ez nem egy kis város, egyikünket se fogják beskatulyázni sehol. Itt nem szólnak be anyának a rendelőben, nekünk sem a kisboltan, hogy apa ilyen meg olyan, és azért sem, mert még nem mentem egyetemre és őszintén fogalmam sincs, hogy ki és mi akarok lenni. Lehetek az a lány aki mindig is szerettem volna.

- Clau? - nézek rá még mindig kicsit álmosan

- Hm? - nyomta a kezembe a rágót

- Jó lesz minden, ugye? Mármint ott.... - motyogtam.

Álmos voltam és bizonytalan és már bántam, hogy visszaírtam neki, mert a telefonom folyamatosan rezgett.

-Ó hagyjál már! - morogtam és inkább eltettem a telefont

-Mi? - vonta fel a szemöldökét a nővérem majd amikor leesett neki, hogy nem hozzá szólok csak biccentett. - Jó lesz. Miért ne lenne jó?

-Nemtudom, tudod, hogy mindent képes vagyok elcseszni.... - mondtam amikor a gép elkezdett lefelé haladni

-Most meg fogok halni? - néztem teljesen kiborulva Claura

Nehogy már most haljak meg, amikor elterveztem, hogy jobbá teszem az életem annak ellenére, hogy fogalmam sincs mi is akarok lenni.

-Dehogyis, bolond vagy? - nevetett fel a tesóm

Anya persze "puccival" csevegett. A párját, vagyis már a főlegényét hívjuk puccinak a puccos és az apuci szó miatt. Átlagon felüli anyagi helyzettel rendelkezik, viszont az a hír járja róla, hogy az alkalmazottaival szigorú. Persze egyből lecsekkoltuk mikor megtudtuk mi a neve. Kíváncsi vagyok velünk milyen lesz, anyával rendes, oda van érte. Folyamatosan csokrokat hozott ide, akármikor meglátogatott minket, tele lett csokrokkal a lakásunk. Anya folyamatosan vörös rózsákat kapott, de vagy tíz szálat, mi pedig mindig fehér virágot. Viccelődtünk azzal Clauval, hogy a virágboltokban biztos azt feltételezik róla, hogy valami orbitális baklövést követett el a házasságában, azért hurcolja folyamatosan a virágokat, de még mindig kedvesebb gesztus volt ez, mint ahogy anya elmondása szerint, apa mindig konyakmeggyel állított be, pedig tudta, hogy anya utálja az alkohol ízét, így apám, aki viszont szereti kortyolgatni a 18+-os italokat megoldotta úgy, hogy felzabálta az összes bonbont.

Ekkor pucci megnőtt a szememben. Bár olyan túl sokat nem beszélgettünk a vacsorák is úgy teltek el, hogy ő és anya, valamint Clau és én beszélgettünk, de egymással és nem velük.

Amikor felfogtam, hogy tényleg leszállunk és valahogy megoldottam, hogy kinn legyek a dolgaimmal együtt megláttam puccit talpig elegánsban.

-Nézd már! - súgtam Claunak amikor mellém ért

-Azta! - biccentett a lány a terepjáróra és az öltönyös fehér inges puccira, akit azt hiszem lassan el kell kezdenünk Carlosnak hívni.

Anya azonnal odafutott hozzá és hosszas csókkal köszöntötte őt.

Azt hiszem ezt is meg kell szokni.

Miután befejezték egymás szájjal üdvözlését mosolyogva nekünk is intett mire mi is visszaintettünk, bár az előző jelenetre nem voltunk kíváncsiak, legalábbis én nem. Elegem volt a szerelemből, de ez egy újabb szokásos Isa szerencsétlenség és bénázás amire most gondolni sem akarok, elég a drámákból és ide most már tényleg ne jöjjenek velem a toxic emlékek a csoportból.

-Szia! - köszöntem neki miután odamentünk hozzá

Tényleg érdekel milyen lesz a hozzáállása ahhoz, hogy anyu két szinte még tini lánya is belakja a kis házát, amit bár anyu nem mondott ki tisztán nem is olyan kicsi. Ha a munkásaival szigorú is, anyát szereti, de mi nem vagyunk a családja, ahogy a munkásai sem. Annyira látszik, hogy keveset aludtam, ilyen következtetésekre csak álmosan vagy részegen jutok.

Még mielőtt anya beszállt volna az autóba gyorsan beszélt a költöztetőkkel. Pucci szerint csak a ruhákat és azokat kell hozni, mert van bútor. Persze vihettem volna az ütött - kopott faágyat is, de ha van másik....

"Kíváncsi vagyok a kecóra, de közben meg totál rosszul érzem magam, mert olyan pénzéhesnek tűnök, vagy na érted..." - írtam Claunak

"Ne pörögj már ár mindenre, úgyis meglátjuk. Plusz úgysem itt fogunk megöregedni, ez nem a mi házunk!" - válaszolt

Szerettem, hogy ha túlpörgött az agyam ő mindig lehúzott a valóságba.

Biccentettem majd amikor végre beszálltunk körbenéztem és megakadt a tekintetem egy kis piros csillagon ami a tükör felett lógott, egész apró volt.

-Kommunista? - mutattam fel de csak Claunak címeztem nevetve ezt a kérdést mire "fogd már be!" fejjel nézett rám.

- Nem, az unokahúgomtól kaptam! - mondta Carlos.

Kicsit hangosabbra sikerült ezt az egész mint terveztem, hoppá.

- Hmm, értem. Kicsit félreérthető volt, azt hittem. Persze nincs vele bajom, de hát ez már a XXI.- ik század és hát végülis szerintem gáz lenne már ha valaki még mindig hinne a kommunizmusban! - hadartam mert nagyon próbáltam kibeszélni magam a kínos helyzetből

- Nem volt még elég? - szólt hátra anya mérges arcot vágva amit teljesen megértek. Én sem örülnék ha a teljesen kialvatlan és érzelmileg teljesen csapongó lányom ilyen Viasat Historys tényeket csepegtetne az új életem kezdetén.

- Az unokahúgomtól kaptam! - ismételte meg pucci - 2009-ben meghalt, csupán hét éves volt. mondta mire legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

- Nagyon sajnálom..... - mondtam de nagyon kínos csend uralkodott a kocsiban, egy ilyen hír után, meg ki kérné már meg Carlost, hogy indítsa be a rádiót?

Síri csendben vágtunk neki az új életnek.