Jó estét mindenkinek!!! Vagy jó reggelt azoknak akik már csak reggel olvassák a részt...

 Most mindenki örülhet hisz ebben a részben végre megtörténik ismét a 18+ Wei és Wangji között!!! Igazából ennyit akartam, szóval jó olvasást!!! (A végén pedig ne felejts el vote-olni és kommentelni!!!)

Mosolyogva hajolok le hozzá és simogatom meg feje búbját majd magamhoz ölelem. -Anyu, hol van apu?-kérdezi szomorúan. Szemeim könnybe lábadnak.-Apunak most dolga van. De hamarosan haza fog jönni. Ne aggódj.-adok puszit az arcára. Tekintetem az égre szegezem. Ajkaimat pedig vonallá préselem. Csak is egy gondolat jár a fejemben: Siess haza Lan Zhan!

  4 év telt el amióta Wangji vissza ment Cloud Recessess-be. Lan Shizui és Lan Jingy gyakori látogatóm volt az el múlt 4 évben. Egyedül Wangji nem jött el hozzám, és Xian-hoz. De nem haragszom rá. Shizui el mesélte hogy háború tört ki. És az egyik frontot te vezeted. Imádkozom azért épségben haza térj, hozzánk.  Habár, kezdem fel adni, mert a remény tüze kezd el halni bennem. Mond, meg bocsájtanál nekem valaha is ha most fel adnám?

   Valószínűleg nagyon haragudnál rám, szóval nem adom fel.

-Anyu. Éhes vagyok.

-Mindjárt főzők valamit.-simogatom meg mosolyogva feje búbját.

-Csak levest ne!

-Miért?-kérdezem fel vont szemöldökkel. Jó, elismerem hogy leveseket nem igen tudok jól főzni de azért ehető!

-Csa-csak.... Mo-most nem kívánom...-mondja dadogva amitől el nevetem magam. Olyan aranyos. Egy puszit adok arcára.

-Jól van, jól van. Várj egy kicsit és össze dobok valamit.-válaszul csak bólint egyet én pedig a konyhába megyek hogy készítsek valami ételt.

-Wei Ying!-hallom meg Shizui hangját.

-A konyhában vagyok!-kiabálok vissza neki. Hamar meg pillantom ahogy fejével be kukucskál a konyhába. -Mi szél hozott erre?-kérdezem mosolyogva.

-Hanguang-Jun... Hamarosan haza jön hozzád.-szemeim kikerekednek. Oda megyek hozzá és magamhoz ölelem.

-Tényleg...?

-Igen. És van egy üzenete neked. Először azt akarta hogy szóban mondjam el neked, csak tudod... Eléggé zavarba ejtő és bizarr lett volna, szóval inkább egy papírra írta az üzenetet. Csak egy mondat az egész.-zsebéből előveszi a cetlit én pedig ki veszem a kezéből.

"Ha vissza tértem, szeretkezni akarok veled"

Hangosan el elnevetem magam.

-Nem is Wangji lett volna ha nem ezt írta volna.

-Amúgy kérdeni akartam valamit. Hanguang-Jun azt mondta hogy egy nagyon jó kultivátor voltál. Miért nem döntöttél úgy hogy harcolsz az oldalán?

-Már régóta sejtettem hogy terhes vagyok, ezért inkább hagytam.Meg aztán Wangji úgy sem hagyta volna.-mondom a végét duzzogva.-Tudod, azóta a nap óta én csak... "azt" a mágiát tudom használni. -arcára hirtelen ijedtség ül ki. -Ne aggódj, nem fogom használni. Nem akarom még egyszer meg szegni az ígéretemet.

-Örülök. Most viszont mennem kell. Hamarosan újra el jövök.

-Vigyázz magadra.-miután el ment ismét neki álltam a főzéshez. 1 óra elteltével már a kész étellel a kezemben mentem be Xian szobájába. Már be is mennék, amikor is halk suttogásokat hallok meg. Szemeim kikerekednek és nagyon nehezen megy nehogy be könnyezzek.

-Anyu biztos meglepődik majd!

-Halkabban, Xian. Még a végén meghal minket.-kuncogja el magát. Azt hiszem itt az ideje az én nagy belépőmnek.

-Ehhez már kicsit túl késő Hanguang-Jun.-mondom kicsit gúnyos hangon. Enyhén mosolyogva néz rám.-Mégis mi tartott ennyi ideig?-rohanok oda hozzá és meg ölelem. Két kezemmel a nyaka köré fonva húzom magamhoz amennyire csak tudom.

-Apu? Anyu miért sír?-kicsit meg döbbenek mivel észre sem vettem hogy könnyeim folyni kezdek. Bal kezemmel gyorsan le is törlöm majd vigyorogva engedem el Wangjit és fordulok Xian felé.

-Csak bele ment valami a szemembe.-mondom majd össze borzolom a haját.

................

-Már mióta vártam erre a pillanatra.

-4 évig vártam rád. Először is engesztelj ki.-mondom morogva, mire magához húzva meg csókol.-Ne hidd hogy ennyivel meg elégszek. Lábujj hegyre állva meg nyalom alsó ajkát, majd rá is harapok.

-Akkor mond, mit csináljak?

-Lenne egy-két ötletem.-mondom el mosolyodva.

-Mindjárt kezelésbe veszlek.-nyalja meg alsó ajkát. Az ágyra dönt,s lábaimat terpeszbe rakja. Hangosan fel sóhajtok ahogy végig nyal férfiasságomon. 

-Ah, Lan Zhan!

-Ne hívj így.-mondja, s fogával meg karcol. Hangosan fel nyögök. Kezemmel meg markolom a lepedőt.-Szeretem hallani a hangodat, viszont most nem lehet, mivel a másik szobában alszik Xian.-a torkára enged én pedig kezemet a számra teszem, ne hogy hangoskodjak. Azonban nem megy.

-Ahh Wangji!!-ismét ki enged a szájából, ezzel pedig nem kis kellemetlenséget okzova nekem.

-Ne hívj így.

-Akkor hogy hívjalak?-kérdezem pimaszul. Arcom valószínűleg zilált, és zavart.-Lan Wangji?-kérdezem, de csak a fejét rázza és el kezdi péniszem nyalogatni. Szemeimet erősen be hunyom, ajkaimat egy vonallá préselem.- Wangji?

-Hanguang-Jun.

-Perverz.-mondom mosolyogva. -Ah! Mnn... Ah Hanguang-Jun!-azonnal a számra teszem a kezemet. Remélem nem fog fel kelni Xian. Wangji-ra nézek aki éppen le nyeli azt a... Dolgot... Érzem hogy egy kicsit el vörösödök így inkább gyorsan oldalra pillantok.

-Ne hidd, hogy vége is. -fölém kerekedik, kezével meg simítja arcomra. Bele simulok a tenyerébe. Elmosolyodok. Olyan puha a keze. Majd az arcomról az ajkaimra téved keze. Hüvelyk ujjával lebiggyeszti alsó ajkamat. Közelebb hajol hozzám, a fülemhez.

-Nyálazd be.-szemeim kikerekednek. Egyik ujját már a számba is dugja.-Persze nem muszáj ha inkább el viseled a fájdalmat oda lent.-pára pislogok, mire leesik mit is akar. Elkezdem nyalogatni mutató és középső ujját, végig szemeibe nézve. Látszik hogy eléggé fel izgattam. Végül ki veszi ujjait a számba és kicsit lejjebb csúszva rajtam, be járatomhoz  teszi. Egy mély levegőt veszek,s végül először csak az első ujját érzem meg. Kicsit kellemetlen, főleg hogy elég rég csináltuk. Nagyon rég... Majd már második ujját is be dugja. Egy kicsit fel nyögök, kezemmel meg markolom a lepedőt. -Mindjárt jobb lesz.-suttogja nyugtató hangon. Én pedig csak bólintok egyet. Harmadik ujját is be teszi amitől már mocorogni kezdek.-Csak egy kicsit bírd ki, Wuxian.-pár perc el teltével abba hagyja tágításom és el kezd helyezkedni. Teljes fölöttem van, majd hamar meg bennem is van.

-Ah! Hanguang-Junh... Mnn... Ah!-egy kicsit vár, majd el kezd mozogni.-Ne, még egy kicsit várj.-mondom dadogva, nagyokat lélegezve hogy meg nyugodjak.

-Ne-nem megy...Már nem tudok várni.-el kezd mozogni én pedig tehetetlenül markolom továbbra is a lepedőt. Még a könnyeim is el kezdenek le folyni arcomon. Bal kezével az én kezemet fogja, gyengéden. Szemeibe nézve csak a vágyat látom.

-Nagyon szeretlek.-mondom mosolyogva. Ekkor gyorsabban mozog bennem. Próbálom vissza fogni fel törő nyögéseimet.

-Én is téged, Wuxian. -a nevemet nyögve megy el bennem, majd követem én is. Hangosan liheg, kezével a mellkasomat érinti meg. Nem mondom semmit, csak várom mit akar tenni. Elkezdi csókolgatni mellkasomat,majd fel felé halad. Mellkasomról, a nyakamra, nyakamról az államra ,onnan pedig ajkaimra. Nyelve szinte össze gabalyodik az enyémmel. De hamar el is váll tőlem.-Örökké együtt.

-Örökké.-kezemet a nyaka köré fonom,s most én húzom le magamhoz egy csókra.

1 hónap múlva:

Sokkolva bámulom Wangjit és Xichent. Nem hiszem el hogy ők most tényleg azt tervezik?

-Igen. Szerintem a legjobb  az lenne ha tavasz környékén tartanánk meg. Akkor olyan szép idő szokott lenni.-mondja mosolyogva Xichen.

-Hm... 2 hónap. Bátyám, rád bízhatom?

-Még szép! Csak is én lehetek az egyetlen aki segíthet az öcsikém esküvőjén!-mondja vigyorogva,amitől én is el mosolyodok.-Kivéve ha az én kis tsunderém nem akar-e segíteni.-fordul Jiang Cheng felé. Rögtön el nevetem magam, ha arra gondolok hogy Jiang Cheng esküvőt tervez.

-Menj a pokolba! Nem vagyok tsundere! És nem fogok segíteni a hülye esküvőt meg csinálni!-kiabálja mérgesen.

-Apa, anya!

-Mi az, Xian?-nézek le hozzá és simogatom meg feje búbját.

-Shizui nem játszik velem!-mosolyogva guggolok le hozzá. Egy puszit adok pufók kis arcára.

-Shizui-nak sok dolga van mostanában. De biztos vagyok benne hogy ha végez akkor játszik majd veled.-kezemmel le törlöm ki törni készülő könny cseppjeit az arcáról.-Szóval ne sírj.

-Xian!! Xian! Xian!!!-fel állok és mosolyogva nézem az éppen ide rohanó Shizuit. Amint ide ér hozzánk le guggol Xian-hoz. Mosolyogva puszilja meg arcát.-Meg mondtam hogy mindjárt végzek.

-Shizui!!!-ugor a nyakába.

-Ahw, olyan édes.-mondom meg hatódva, Wangji vállának dőlve.

-Jiang Cheeeng!!! Én is akarok gyerekeket!!!

-Még mit nem!!! Nem elég ha örökbe fogadunk egy kutyát?

-Cheeeeng... Szeretnék egy gyereket.-Xichen határozottságát látva nem bírom ki hogy nem vigyorogjak Jiang Cheng-re. Kíváncsi vagyok ebből mi fog ki sülni.

-Mégis honnan szerezzek neked gyereket? Szülni nem tudok!

-Ha Wei úrfinak sikerült akkor neked is!-Jiang Cheng az arcát a két tenyerébe temeti. Azt hiszem eddig bírtam ki. Hangosan kezdek el nevetni. Mindenki rám szegezi tekintetét, de nem érdekel csak nevetek továbbra is.

-Ne nevess!-mondja dühösen, rám szegezve tekintetét.

-Oké oké.

-Mindenki azonnal hagyja abba ezt a lármázást!!!-kicsit meglepődök ahogy meg hallom az öreg QiRen hangját. Semmi sem változott...Balra nézek ahol már meg is pillantom ahogy felénk közeledik.-Komolyan. Wei Wuxian! Azóta sem tanultad meg a Gusu Lan klán szabályait??!!

-Van ami nem változik.-mondom vigyorogva.

-QiRen bácsikám.

-Tudom tudom. Nem fogom bántani. De ne szegje meg a szabályokat! A múlt éjjel is láttam hogy ki megy az éjszaka közepén, ráadásul egy szeszes ital is volt a kezében!

-Oh, tényleg?-kérdi Xichen.

-Igen tényleg.-Xichen felém fordul.

-Miért nem adtál az italból ha már van?

-Xicheeen!!!

-Csak vicceltem, QiRen bácsikám. Nem kell mindent ilyen komolyan venni.

-Xichen... Te vagy a klán vezető! nem kéne így viselkedned.

-Klán vezető ide vagy oda. Kit érdekel! Néha ki kell lépni a komfortzónáinkból. Ezt már csak Wei úrfi tudja jól a legjobban, igazam van?-válaszul csak bólintok. QiRen feje a dühtől egyre vörösebb és inkább el fordul.

-Csináljatok amit akartok.-ezzel el is megy.

-Hjajh... QiRen bácsikámnak igaza van. Még van egy csomó papír munkám is... Jiang Cheeeng! Amíg dolgozok gondold át a gyerek témát.-egy puszit ad neki a levegőben, majd el megy. Jiang Cheng morgolódik még az orra alatt.

-Ez a bolond...Nos, én mentem. Mondjátok meg Xichen-nek hogy majd várom a Lótusz kikötőben.

-Jó volt újra látni, Jiang Cheng.

-Téged is, Wei Wuxian.-miután el megy kettesben maradtunk Wangji-val.(Időközben Shizui és Xian elmentek)

-Végre kettesben vagyunk.-ölel át. Fejét a nyakamba fúrja.

-Ne légy ilyen, Wangji. -simogatom a fejét.

-Szeretlek.

-Én is téged.