A hétvégém, ahhoz képest, hogy egyik éjszaka sem tudtam egy szemhunyásnyit sem aludni, (vajon ki miatt?), azért jól eltelt. Szombaton 8-kor keltem (MIÉRT?!) és anyával vásárolni mentünk, amit amúgy nem bántam meg, mivel majdnem megjártuk az egész plázát. Nem mondom magam nagy shoppingolósnak, de az új dolgokért nagyon megérte ennyit keresgélni. Kaptam egy Bostonos és egy Párizsos pulcsit, egy farmer szoknyát és egy eminemes pólót, amin a Lose Yourself szövege volt feltüntetve. Emelett benéztünk még a könyvtárba, ahol megkaptam a "Gyűrűk ura" eredeti kiadványát. Anyával ezután a bevásárló központ felé vettük az irányt, ahol az aznapi kajához néztük a hozzávalókat. Ekkor történt, hogy miközben a megfelelő fűszert kerestem a spagetti szószához, véletlenül neki mentem valakinek.

– Nagyon sajnálom. – kaptam fel a fejem, majd lefagyva néztem fel az előttem magasodó Márkra.

– Abi, szia! – köszönt rám nagy mosollyal az arcán. – Te hogy hogy itt? – kérdezte miközben a polcon turkálva kereste a neki szükséges fűszert.

– Öhm, ... – makogtam hülyén, majd gyorsan kinyögtem a választ. – anyával vásárolgatunk. A spagettihez kerestem a hozzávalókat. – mondtam, miközben kezeimet lefogva próbáltam megállítani remegésem. – Abi nagy levegőt! – szóltam magamra, majd én is a polc felé fordulva a spagettihez szükséges hozzávalókat kezdtem el válogatni, így elrejthettem vörös arcomat, a már indulni készülő fiú elől. Márk épp nyitotta volna a száját, mikor anya jelent meg kezében egy tucat kajával.

– Drágám, tudnál segíteni... – nézett rám, majd meglátta Márkot, és fél ragyogott az arca. – Plusz segítség! – jelentette ki anya, majd az én és Márk kézbe tett egy adag cuccot. – Ugye nem gond, drágám? – kérdezte, majd pár másodperc múlva már csak hűlt színhelye volt.

– De. – válaszoltam sóhajtva kérdésére, majd rögtön a mellettem álló fiúhoz fordultam. – Nagyon sajnálom, tudod milyen. Felhasznál mindent, ami él és mozog. – mondtam fejemet rázva.

– Semmi gond! – vonta meg vállát, pont amikor anya érkezett vissza egy bevásárlókocsival.

– Rakjátok ide! – adta anya az utasítást, mikor beraktuk az összes vásárolt dolgot, kínosan oldalra néztem Márkra.

– Bocsi. – tátogtam, mire a fiú nagy mosollyal felém fordult, majd kacsintott egyet.

– Most már mennem kell, de örültem, hogy segíthettem. – nézett anyura, majd egy nagy mosoly után elsétált. A gyomromban lévő pillangók éppen táncot jártak, mikor elindultunk vissza apáékhoz. Mikor hazaértünk rögtön az ágyamba vetettem magam és csak egyre tudtam gondolni. Márk mosolyára.

Nem is kell említenem, szerintem egyértelmű, hogy ki miatt nem bírtam aludni.

– Drágám! Megint késésbe vagy. – kiáltott fel anya, ám képtelen voltam reagálni. Épp egy Márkról szóló álomból ébredtem és még meg kellett emésztenem a látottakat. Amúgy az álomban Márk megcsókolt és még mindig túl eleven volt az élmény. Ám a boldogság nem tartott sokáig, mivel az ágyam melletti órára pillantva tudatosult bennem, hogy mindjárt elkések.

A bátyám ma megígérte, hogy elvisz, de azt nem mondta, hogy meg is fog várni, ha későn kelek. Gyorsan magamra rángattam a szombaton vett új ruháimat, majd a fürdőszobába rohanva fogmosás után és fésülködés után, visszamentem a szobámba. Épp a táskámba pakoltam be, mikor egy dudaszó hasított bele a szobám csendjébe. Az ablakomhoz szaladva tudatosult bennem, hogy a bátyám itt hagyott. Gyorsan még beraktam a maradék könyveimet, majd rohanásba kezdtem. Mikor kiértem, Fanni várt a házunk előtt.

– Köszi, hogy megvártál. – öleltem meg barátnőmet, majd elhajolva tőle elindultunk.

– Amúgy találkoztam a bátyáddal ide fele. – szólalt meg sétálás közben. – El akart vinni, de mondtam, hogy inkább megyek veled.

– MI? – lepődtem meg. Most már biztos, hogy megölöm.

– Történt valami? – kérdezte Fanni.

– Áh, dehogy. Semmi! – mondtam, majd tovább folytattuk a suli felé a sétát.

Mikor megérkeztünk, a suli előtt társaságban rögtön kiszúrtam a bátyám pulcsiját és rögtön rohanásba kezdtem. Ricsi háttal állt nekem így nem láthatta támadásomat. A nyakába vetettem magam és kezem közé szorítottam a nyakát.

– Azt mondtad elviszel a suliba, de erre nem csak ott hagysz, de a barátnőmet szívesebben elvinnéd, mint a saját testvéred. – mondtam neki dühösen, majd felnéztem és végignézve a döbbent arcokon, tudatosult bennem, hogy akit épp szorongatok az nem a bátyám. Elengedve a fiú nyakát, szám elé kapom a kezem. – Krisz! – lepődtem meg, és szégyenembe rákvörösre pirultam. – Nagyon Sajnálom! – kértem bocsánatot a nyakát masszírozó fiútól, aki nagy meglepetésemre nem tűnt dühösnek.

– Semmi baj! – nevetgélt kínosan, majd haverjaihoz fordulva újra beszélgetésbe kezdtek.

– Ezt megcsináltad hugi. – jelent meg melletem Ricsi, majd Márk tenyerébe csapva odébb állt.

– Menő voltál. – veregette meg a vállam Ábel, majd ő is csatlakozott a beszélgető Krisszékhez. Még egy utolsó pillantást vettem Krisszre, majd Fannival együtt besétáltam a suliba.

Az egész nap kész káosz volt. A fiúk csak rajtam röhögtek egész nap, emelett Krissz mindig furcsa pillantásokkal illett. Attól félek, hogy már nem kedvel, de nem szeretnék senkivel sem rosszban lenni.

Egy jó dolog volt a mában, hogy még nem voltak szakkörök, ezért a kínos napom után, rögtön haza szaladhattam.

A nap folyamán, még párszor összefutottam kedves bátyámmal, de szerencsére nem kellet sokat találkoznom vele. (nehéz volt elkerülni, mivel egyházban lakunk, de a tervemnek hála, hogy csak enni megyek le, és hogy a nap végéig a szobámban leszek, bevált)

Már este kilenc volt, de képtelen voltam álomra hajtani a fejem. Még mindig csak egy dologra tudtam gondolni. Megbántottam Kriszt vagy nem? Mivel túlságosan nyomta a gondolataimat, ezért nem bírtam tovább és ráírtam.

ÉN: Szia Krisz! Én nagyon sajnálom, hogy azt csináltam veled reggel. Csak azt hittem, hogy a bátyám vagy, aki ma reggel, nagyon megbántott. Ezért csak bocsánatot szeretnék kérni. Remélem nem haragszol!

Az üzenet elküldése után tudatosult bennem, hogy mennyire félek a válaszától. Már épp töröltem volna az üzenetet, mikor megjött a válasz. Mosolyogva olvasom a sorokat, majd megkönnyebbülve álomra hajtottam a fejem.

Mai nap: 5/2 Nehéz volt. Nagyon nehéz.

Ricsi: 5/2 Idegesít.

Francia: 5/5 Nagyon jó volt az óra, 5/1 csak ne kellet volna előtte az egyik osztálytársam nyakába vetni magam. Amúgy jól telt :)

Krisz üzenete: 5/5 Krisz: Meglepődtem, de el kell fogadnom, hogy dögös vagyok. Ha nem lennék az, a csajok nem vetnék rám magukat, de végre kiderült, hogy az vagyok, neked hála. :)