Hogy mi történt velem, az iskolában az első nap? A legalapabb dolog, ami minden tinédzser lánnyal megtörténik, az első nap a gimnáziumban.

Szerelmes lettem.

Minden úgy kezdődött, mint az eddigi összes reggelem, csak most az ébredéshez hozzá tartozott egy kis hasfájás és a reggeli aggódás a ruhám miatt. Végül egy térdközépig érő farmer gatyát és egy fehér virágos pólót vettem fel. Hajamat a kevés idő miatt csak megfésültem, majd rohantam is. Anyától és apától elköszönve belevágtam a tíz perces útba az iskolához.

Mikor megérkeztem osztálytársaimmal találtam szemben magam, akik az iskola előtt csoportosultak. Nem tudtam, hogy oda menjek-e, mivel egy lány sem állt velük. Mégis vettem a bátorságot és odaléptem a beszélgető fiú társasághoz.

– Sziasztok! – köszöntem, mire mindenki egy sziával vagy csak egy intéssel köszöntött. A téma épp az utolsó osztálytársunkról szólt, aki még biztos nem lesz ezen a héten.

– Igen, Krisz épp Németországban nyaral. – bólogatott Ábel. Úgy látszik ők ketten ismerik egymást.

– Várjatok! – emelte fel kezét Milán, mindenkit csendre intve. – Ő hív – suttogta, majd eltolva magától a telefont bele integetett. – Csá Tesó! Milyen a nyaralás? – érdeklődött.

– Unalmas. – válaszolt feltehetően Krisz, majd észre véve Ábelt, neki is köszönt.

– Mind itt vagyunk. Kiváncsi vagy az osztályodra? – kérdezte Milán, majd választ sem várva elkezdett mindenkit bemutatni Krisznek. – Ő pedig Abi – tartotta felém a telefonját.

– Helló! – intek bele a kamerába, mire meglátom a már rég emlegette fiút. Amit elsőnek észrevettem, hogy világos barna haja és rendkívüli kék szeme. – Kovács Abigél – mondom és rámosolygok. Egy szót sem szól, vagy két perce már, hogy még mindig a fejembe van tolva az ominózus telefon, amit egy kínosan hosszú csend után eltolok magamtól. – Na Milán, azért nem vagyok ennyire érdekes – nevetek fel, majd észreveszem a felénk baktató Fannit, és elindultam felé. Gyorsan egy öleléssel köszöntem neki (Igen, ennyire jóba lettünk. Sokat segített a virágos nyaklánc c: ), majd a terembe lépve gyorsan lefoglaltuk a számunkra megfelelő helyeket, amik a második sorban voltak: én középen, Fanni pedig a bal oldalamon.

Szerencsére az első tanítási napon csak négy óra van megtartva és az a négy is csak ofő. Az osztályfőnökünk, Emese néni, elsőnek egy bemutatkozást kért mindenkitől, majd utána a tanárnő és beszélt magáról. Kiderült, hogy francia tanár.

Az első óra leginkább csak a bemutatkozásokkal telt el, utána jött csak a java. A második órán a tanárnő lediktáltatta velünk az egész évünket. Majd külön figyelmeztetett, hogy két hét múlva már tudnunk kell milyen szakkört választunk. Ezzel is elvoltunk egy darabig, amíg bemutatta a választékot. Mondjuk számomra egyértelmű volt a tánc szakkör, ezért az annyira nem érintett.

A harmadik órán pedig az órarendeket kaptuk meg, ami enyhén durva. Hétfőn dupla franciával kezdünk utána pedig csak humán tantárgyak vannak, egy irodalom utána töri a nap végére pedig egy dupla angol. Plusz még a napvégi szakkörök Úgy érzem egy életre meg fogom utálni az idegen nyelveket.

A kedd amúgy egy kicsit könnyebb, matekkal kezdünk, utána kémia, majd nyelvtan és biosz és tesi végül pedig dupla francia – miért kell ennyi francia?

Szerencsére a francia tanárt szerdán és csütörtökön nem fogjuk látni helyette, az angol tanárral fogunk ilyenkor találkozni (csak háromszor). Emelett a szerdákat még egy tesi, egy infó, egy irodalom, dupla matek és egy földrajz foglya még színesíteni.

Csütörtökön pedig rajz, töri, fizika, tesi, angol (csak egy, Halleluja!) és irodalom. Hát a péntekről nem nyilatkoznék, tripla franciával kezdünk után egy kicsit pihenősebb órák, ofő és tesi (Remélem nyugisak lesznek!) a hétnek a végére pedig egy dupla matek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy annyira várom. Amúgy beragasztottam egy képet, így jobban át érezhető a heti szenvedésünk.

A negyedik óra gyorsan eltelt. A tanárnővel még beszélgettünk egy kicsit, és mivel már nem volt több megbeszélni való elengedett minket. Gyorsan felkaptam a táskámat és Fannival együtt rohantam lefelé a parkolóba, ahol a bátyám várt. Megígérte, hogy elvisz, de arra nem számítottam, hogy a haverját is hozni fogja. Mire oda értünk, még pár barátjával volt benne egy nagyon mély beszélgetésbe, majd elköszönt tőlük. Én persze mint hülye, itt még nem tudtam, hogy a bátyám elviszi az egyik haverját, ezért amikor megpróbáltam kinyitni az anyósülés felőli ajtót, akkor az kivágódott. Én meg hát majdnem elestem. De ott a majdnem, mivel a bátyám haverja értem ugrott és megragadta derekamat. Vörös fejjel figyeltem a fiút, aki mikor már egyenesen álltam elengedett.

– Jól vagy? – kérdezte édes mosolyával. (Abi, mi az hogy édes?!)

– Igen. – motyogok orrom alatt, majd ellépve a fiútól beszállok az autóba, amiből két szempár szegezi rám a tekintetét. Az egyik a bátyámé, aki dühösen méregetett. A másik pedig Fannié, aki telefonjára mutatva üzente nekem, hogy majd hívjam fel.

Elsőnek Márkot dobtuk haza (Igen, ez a neve, annyira, de annyira.....), majd Fanni következett. A bátyámmal csendesen figyeltük egymást a tükörből, majd mikor kiszálltunk én fel a szobámba, ő pedig az ebédlőbe indult el. Ezért szerencsére elkerültem a kérdéseket. Felrohanok a szobámba és rögtön a telefonhoz kapok

Hívnom kell Fannit.

Márk: 5/5*** Aw, olyan... Szerelmes vagyok!
Órarend: 5/1 WTF?!
Ricsi: 5/3 Fura volt, de legalább hazavitt.
A Hobbit: 5/5* Legjobb film <33
Eminem: 5/5* Legjobb rapper<333
Fanni: 5/5* BFF

A 9/B ülésrendje a tantermükben:

A 9/B ülésrendje a nyelvi előadós termekben:

A 9/B órarendje: