Adrien szemszöge:
Éljen mindjárt itt lesz az unokatesóm aki baromi jó fej, okos és egyben menő Spanyolországból jött viszont franciául is nagyon jól tud. Amúgy Leonak hívják. Most szállt le a gépe annyira várom már, hogy újra lássam ugyan is tavaly itt töltötte a nyári szünet egy részét és nagyon jól szórakoztunk. Amúgy a tavalyi nyár volt életem legszebb nyara megismertem személyesen az unokatesóm illetve megtudtam életem szerelme kilététt. Amint meg tudtam,  hogy Marinette Katica repültem a boldogságtól, azóta a titkunk közös titok.
- Szevasz Adrien!- köszönt Leo.
- Szevasz Leo! Úgy örülök, hogy ide jössz tanulni hozzánk.
- Ja én is örülök főleg, hogy itt lesz kivel beszélgetnem.
Egyszerre felnevettünk majd Elindultunk az Agreste házhoz.

(Másnap reggel)
Amanda szemszöge:
- Jó reggel Marinette!
- Jó reggelt Amanda!
- Jó reggelt lányok!- szólalt meg egy kis piros lény. Én akorát ugrottam hogy beestem az ágy és a fal közzé.
- Tikki!- kiált rá Marinette a lényre.
- Ez meg mi? - jobb kérdés nem jutthatott az eszembe?!
- Hupszi nem akartalak megijeszteni. Kezdjük előröl a nevem Tikki és egy kwami vagyok. A segítségemmel lesz Marinetteből Katica.
- Azta! Várj Marinette Katica? Ezt nem hiszem el az uncsitesóm Katica. A világ hírű Katica.
- Tudod mit mindent elmagyarázok suli után de nem akarok az első napon elkésni,  úgy hogy menjünk.

(A suli elött)
- Szia Marinette!- kiáltja egy szőke srác.
- Szia Adrien!
Oda pillanatok a srác mellé és kit látnak szemeim,  hát persze hogy Leot.
- Te meg mit keresel itt Párizsban!? - mondjuk egyszere Leoval.
- Ti ismeretek egymást? - kérdi a szőke srác.
- Hát fogjuk rá- mondja Leo.Csak annyi fogjuk rá ezen teljesen kiakadok annyit érdemlek azért mert két hete beszéltünk utoljára. Hát ez felháborító.
- Amanda figyelsz miközben hozzád beszélek? - térít vissza a földre egy hang, ami nem másé mint Leo-é.
- Miért csak fogjuk rá?
- Most jön az,  hogy kioktatsz,  hogy miért csak ezt mondtam az unokatesóinknak, hogy fogjuk rá ugye?
-Jaj ne légy szemét!  Marinette és Adrien nincs itt mond el az igazgat.
- Jó legyen- adta be a derekát- azért mondtam azt mert szeretném ha itt Párizsban elfelejtenénk azt a pár hónapot.
- Pár hónap! Összesen 24 hónapot jártunk, igen és mielött belém kötsz igen az két év!- emeltem fel a hangom.