A lány még mindig aludt, viszont valami rosszat álmodhatott. Az akumatizált már lelépett.  Sajnos, úgy lerendeztem volna. Na mindegy is muszáj valahogy felébreztenem!
- Hahó, Bogárka! Ébredj, Párizst lerombolják. Hahó!
- Mi mi,  hol vagyok.
- Végre! Felébredtél Csipkerózsika.
- Milyen Csipkerózsika?
- Hát te vagy az álomszuszék.
- Hahaha. Kacag a májam Sötétkarom uraság!- kacag fel szimulálva- na győzük le ezt a valamit egy esernyővel.
- Oké. És mit kezdjünk az ernyővel?
- Hát még nem tudom. Na mehetünk?
- Menjünk, győzük le azt a lila valamit.
Elindultunk a csaj után. Meg is találtuk,  szinte azonnal. Egy rendőrt szenderítet álomba.
- Héj lilaság idefigyelj! - kiáltotta Katica.
- A nevem Lidércálom.
- Király név,  a piacon vetted? - viccelődtem el a dolgot.
- Vigyáz Sötétkarom!
Elugrottam a lövedék elöl és leérkeztem egy pár méterrel arréb.

Amanda szemszöge:
- Vigyáz Sötétkarom!- kiáltok fel.
Mázlinkra  sikeresen elugrott a fénysugár elöl. Ekkor minden fekete lett. A lány,  viszont katica mintás, ahogy a társam is és az ernyő is.
- Karom vesed be a karmaid! - mondom elszántan.
- Oké!  Macska jajj!- a keze feketévé vált.
- Most!- a srác is megindult és én is az ernyővel. Ezek után már nem sokáig létezett Lidércálom. Mindent vissza állítottunk a rendes kerékvágásba, épp indultam volna mikor a fiú vissza rántott.
- Figyelj, hívj csak Macseknak, ha az egyszerűbb.
- Oké! - ekkor neki állt vilogni a fülbevalóm- Most ne nem kell szia Macsek!

Leo szemszöge:
A lány nár köddé is vált. Nekem is indulnom kellett, mielött még egy napos hős leszek........