Maddie szemszöge:

- Jaj, de meghitt családi pillanat- eresztek el egy könnycseppet gúnyosan.
- Örülj neki, hogy neked van apukád is- szól vissza Annabella. Jaj de nem bírom az ilyen jeleneteket. Amikor mindenki összeölelkezik. Jó erre mondjuk van egy tökéletes magyarázatom.
- Maddie egy kicsit légy kedves- szól rám anyu.
- Rendben- horgasztom le a fejem. Annyira gyűlölöm mikor ilyenek. Ami nagyon jó fej, de sokat titkolózik. Anya se tud mindent, pedig vele mindent megbeszél.
- Fölmegyünk az emeletre- mondja anya és már húzza is maga után a nénikémet is (ha valaki nem tudná Amanda az). Én is elindult am fölfelé. Hallanibakartam mi lesz a téma, így hallgatózni kezdtem.
- Ami, miért nem mondod el ki az apa?
- Jaj, ne kezd már te is. Elég a gyerekektől ezt hallgatni. Eleven van abból, hogy nem tehetek a magam ura vagy inkább hölgye, de akkor is te ezt befejezhetnéd. Elég volt Luistól hallgatni a baromságokat.
- Ki az a Luis?
- Egy ismerős- ránt vállat a nénikémet. Milyen jó, hogy a kulcslyukon ilyen jól átlátni.
- Aha, csak egy ismerős. Fogadjunk köze van ehhez az egészhez.
- A harag elszáll,
  De a kedv nem derül,
  S az ének hangja,
  Nem csendül. 
- Ez meg mi?
- Csak egy versike, én írtam Luisnak mikor elköltöztem tőle.
- Mi?! Nála laktál?
- Igen, de miért baj az- erről eszembe jut Alan. Ne, már megint......

Visszaemlékezés Maddie szemszöge:
Egy újabb unalmas és kalandok nélküli napnak indult. Alan mellettem Josh pedig Elena mellett foglalt helyet.
- Szia Maddie!- köszön rám a srác.
- Szia Alan!
- Baj van?- kérdezi a fiú egy félmosoly kíséretében. Alan a legjobbbarátom, de most úgy tűnik, mintha örülne annak, ha bajom lenne. Igaz tényleg nyomasztó valami, de az nem fontos.
- Talán jó lenne, ha bajom lenne.
- Igazából, igen, mert akkor megvígasztalhatlak.
- Azt, hogy tervezted?- vágok értelmetlen képet.
- Egy csókkal- erre a fejem inkább egy undorodó majomra hasonlíthatott, mint egy Maddiere.
- Ezt most verd ki a fejedből! Mi csak barátok vagyunk.
- Jó, de akkor Elena ül mostantól melletted és ő lesz a legjobb barátod.
- Ezt, komolyan mondod?- nézek rá könyörgően hátha meggondolja magát.
- Igen full komolysággal. Ostoba ribanc- vágja a fejemhez szemet a mondatokat. Ennyire sose borúlt ki. Másnap reggel már Elena ült le mellém és Alannel eddig minden reggel egy öleléssel köszöntöttük egymást, de most ez is kimaradt. Később rájöttem Alan nélkül nem vagyok ugyan az az erős magabiztos lány. A második óra után oda jött egy két haverjával és neki állt szekálni.
- Jé, itt van a kis ribanc.
- Hagyd már békén Alan- szól rá Elena.
- Miért, mi lesz ha nem? Már magát se képes megvédeni, kell hozzá egy dadus. Nézzétek mindjárt bőg!- kezd el röhögni. Ebben a pillanatban betelt nálam a pohár felnéztem rá és képen töröltem.
- Ennyi telik tőled?- fordul felém újra.
- Nem, nem ennyi telik tőlem, de te ennyi figyelmet érdemelsz. Én voltam a legjobb barátok, de már soha többé nem leszek az. És bocsás meg nekem.
- Miért kérsz tőle bocsánatot- kérdezi a mellettem álló Josh döbbent arccal. Jé, ő mikor merült ide, gondolkodtam el.
- Mert, félre ismertem és mert hittem neki. És azért is, mert olyannak láttam a ilyen soha se lesz- folytatom ugyan azon a nyugodt hangon, mint amilyenen elkezdtem.
- Attól még ugyan úgy ribanc vagy mint a többi lány!- kiabál tovább velem Alan.
- Az lehet, de te ugyan, úgy tahó maradsz, mint a ilyen tahó most vagy- mondom teljesen természetesen- míg én megváltozom, addig, te csak tahóbb leszel. Egyre több embert fogaz elmarni magad melől míg, én élem a csodás életem, ami nélküled szebb lesz- mondom továbbra is normális hangerőn és hangnemben.
- Dögölj, meg Agreste!- fordul el tőlem.
- Azta, te aztán jól megaszontad neki.
- Köszi- nézek rá Aramiszra.
- Eskü, hogy ha megbánt valaki hozzád fordulok tanácsért.
- Rendben, de egy dolgoz jegyez meg. Ha vissza akarsz vágni előtte vágj vissza magadnak. 
- Ennek mi értelme?
- Csak annyi, hogy gondold át mit akarsz mondani és mond azt magadnak, aztán mond annak akinek akarok.
- Szuper, Máris okosabban lettem- mosolyog rám Aramiszra. Ez a nap után elég sok barátnőm lett és sok igaz barát is, de már nem voltam a régi. A nyálas és meghitt pillanatoktól, mindig hánynom kellett. Alan nem maradt a a suliban sokáig. Egy hónap múlva elhagyta az iskola területét, soha többé nem láttuk. Aramisz, Elena, Josh és én pedig nagyon jóbba lettünk. Ez legalább meg tanította, ki az igaz barát.

Itt az új rész remélem tetszeni fog, most szerintem a héten ennyi lesz kirakva. Sajnálom, mert egy kicsit sok volt az az idő amíg nem írtam. Nagyon  sajnálom. Ez Maddie része volt. Lesz majd Annabellának is és Andreasnak is, Danielnek szint úgy.
Hasta luego!😁