Marinette szemszöge:
Végre el érkezett szenteste napja. A karácsonyra teljes díszben pompázott. Adrien és Leo már nálunk volt és segítettek. Ami megkért, hogy tártsam tőle távol Leot de én Amanda mellé osztottam a srácot. Ugye milyen kedves vagyok. Én Marinette Dupain-Cheng érdemlem az év unokatesóját díjjat. Upsz ezt elszoltam.
- Leo mi a frászér jöttél el!- kiabál a sráccal az uncsitesóm.
- Spanyolországban ez a szokás?- kérdezi Adrien humorosan.
- Hát lehet hisz állandóan ezt csinálják- jelentem ki én is folytatva a viccet.
- Szerintem fel kéne menetek mielőtt vér folyna- szól közbe anya.
- Igaz.
- Köszönd Adriennek és Marinettnek!- üvölt fel Leo.
- Tényleg ideje lenne- mondja apu is.
- Oké- mondjuk egyszerre Adriennek. Fél perc múlva már azt láttuk ahogy Leo Amanda ágyán ül, Ami pedig a fürdöszobában itatja az egereket.
- Itt meg mitörtént?- kérdezi a barátom.
- Semmi különös csak összevesztünk- jelenti ki Leo.
- Ja szerintem se történt semmi, csak egyszerűen ez a hülye nem bír rám hallgatni- lép ki Amanda vörös és könnyes szemmel.
- Amikor utoljára rád hallgatta egy poros pincében végeztem.
- Jó,  de arról nem tehetek,  hogy elrabolt az a lány!- kiált rá Ami.
- De hogy nem,  azért rabolt el mert veled beszélgettem.
- Akkor minek beszélgettél akkor vélem.
- Könyörgöm nem beszélgethette a barátnőmmel!
- Várj Amanda a barátnőd volt?- döbbenek le teljesen.
- Hát de jó még ezt is elkotyogod- forgatja a szemeit a sértődött lány.
- Ti együtt voltatok?- döbben le Adrien is.
- Igen! Ilyen nehéz ezt felfogni- kiabál Ami velünk is.
- Inkább folytassuk a készülödést- nyit fel anya. Milyen jó, hogy tudja mikor kell közbe lépni.
- Rendben- mondjuk mind a négyen egyszerre.
- Oké új csapat elosztás. Adrien és Leo illetve én és Amanda.
- Ha szeretnétek együtt dolgozni akkor kibírom Leot és ő is engem.
- Rendben meg van oldva!- kiált fel boldogan Adrien.
Amanda szemszöge:
- Leo, úgy sajnálom!
- De mit? Nekem kéne bocsánatot kérni.
- Mindketten ugyan úgy hibásak vagyunk- jelentem ki bűnbánóan.
- Akkor ezt megbeszéltük. Barátok?- kérdezi Leo. Úramisten, hogy lehet mindig ilyen cuki, a szemei, az arca és a gyönyörűséges mosolya. A szeme olyan zöld mint a fű, a haja olyan barna mint a gesztenye.
- Barátok- tartom oda a kisujjam erre ő is. Úristen elveszek a szemei közt.

Leo szemszöge:
Amanda egy pillanatra elmerenget, de legalább ki békültünk. Olyan aranyos mikor mereng.
- Kész vagytok?- kérdezi Marinette.
- Igen!- kiáltja oda Amanda.
- Ti mit csináltatok itt? Turbékoltok?- kérdi Adrien. 
- Nem!- a mellette ülö lány azonnal tiltakozik és el is vörösödik. Olyan aranyos ilyenkor.
- Ne szekáld őket- szól rá Marinette gúnyosan.- így is meg van a maguk baja.
- Milyen baj? Miről beszélsz?- kérdi Amanda felháborodottan.
- Mindegy menjünk le ünnepelni- mondom mielött kitör az uncsitesóm háburú.
- Oké- mondják mind hárman egyszerre. Mire leértünk minden készen állt már csak ünnepelnünk kell.
- Boldog Karácsonyt gyerekek!- mondják egyszerre a szülök.
- Ami, Leo ez a tiétek.- nyújt félénk Marinette és Adrien egy laptopot.- Boldog karácsonyt!
Ekkor a laptopból a szüleink néznek vissza ránk.
- Anya, apa!- sírja el magát Amanda.
- Úristen!- sikítok fel én is.
- Sziasztok gyerekek!- köszön mind a négy ember a kamera másik felén.- Nagyon hiányoztok nekünk, el sem tudjátok hinni mennyire.
- De szerintem eltudjuk- vágja rá Ami.
- De ugye nem veszekedtek állandóan?
- Á nem, csak ha találkoznak- szórakozik Adrien.
- Gondoltuk. De nekünk mennünk kell. Boldog karácsonyt, szeretünk titeket. Sziasztok!- ekkor a videóchat befejeződött.
- Nagyon köszönjük- ölel meg mindenkit Amanda.
- Ez meg a tietek.
- Amanda te aztán elvoltál- szekírozom a lányt.
- Attól még, hogy szekírozol neked is van- és felém nyújt egy apró, de igényes dobott.
- Kö...köszi.
- Karácsony van és a barátom vagy- mosolyog rám én meg szinte elolvadok. Valószínűsítem olyan vörös  lettem mint egy rák, mert felkuncog.
- Ki is bontod még ma?- kérdezi nevetés közben.
- Ja persze- térek vissza a földre.

Adrien szemszöge:
Amíg Leo próbálta kibontani az ajándékát én behoztam azokat a csomagokra amiket mi hoztunk ajándékba.
- Na tetszik?- hallom meg Amanda kérdését.
- Te tudod mit szeretek- mire megfordulok már össze is ölelkeztek.
- Most én jövök az ajándék osztással- mondom kicsit viccesen, de lehet, hogy csak szerintem poénos. Mindenkinek oda adtam az ajándékom csak Marinettnek nem.
- Tessék ez a tiéd- hojolok közelebb hozzá a kezemben egy dobbozzal.
- Az enyém?- vörösödik el, nem is kicsit.
- Igen,  de bontsd ki, mert kiváncsi vagyok a véleményedre- ekkor sajna elárulta magát a kisteremtmény, mert elkezdett nyávogni.
- Miért nyávog a doboz és miért jukacsos?
- Majd meg tudod- és úgy mosolyogtam, mint mikor lelepleződtünk. Kibontotta és felsikított.
- Jaj de édes ez a kis cica! Adrien ez nagyon király!
- Reméltem örülsz neki- és mint zavaromba szok tam megvakartam a tarkóm. 
- Nem szimplán örülök neki hanem imádom.
Ezután a hátra lévő idő gyorsan de jól telt. Marinette felvolt villanyozva, Leo egész végig mosolygott az Amandátol kapott karkötő miatt én meg annak örültem mindenkinek jó ajándékot adtam. A második és a harmadik nap ugyan ilyen hangulat ban telt csak itt volt Alya és Nino is. Eszméletlenül éreztük magunkat és még akumatizálás se volt.

Sziasztok itt lenne a különkiadás.
Mindenkinek Boldog karácsonyt és Boldog újévet, ha addig nem jelentkeznek. Ez az eddig leghosszabb rész.
Sziasztok: Timi😊😁