Nyugodt iskolaév...nos attól tartok. A tanárok mint a cukrot úgy osztogatják a házit. Csak másodéves vagyok, és a gólyaságot így is megszívtam most pedig egyre roszabb lesz. De legalább Liamék iszonyat kedvesek Mason és Corey sose engedik el egymás kezét. Viszont az elmúlt 2 hétben Scotték egyre furcsábban viselkednek,sokkal többet látom Dereket aki nagyon jó arc, bár kicsit félelmetes. Sehova se mehetek egyedül, az ebédlőben sincs nyugtom. Minden egyes kis sarkon benéznek hátha van-e ott valaki vagy valami. Isaac kerül engem. Ha meglát elmegy a másik irányba, ilyenkor egy-egy darab a szívemből letörik. De ez csak akkor van ha az állandóan Scott mellett lévő ikerpár vagy Stilesék ott ténferegnek, mert néha azért megereszt egy mosolyt. Maliát is jobban megismertem és kicsit furcsa a személyisége. Egyszer például Isaac elment mellettem mire Malia megkérdezte hogy mi a baj, mert bűzlök az aggodalomtól. Nem tudtam hova tenni de Lydia azt mondta hogy ne is foglalkozzak vele. Hayden ahol tud belém tapos, mindig megtalálja módját. Ilyenkor Scotték szoktak megvédeni amit gyűlölök,túl védelmezőek Rá is kérdeztem Scottnál hogy miért védenek, azt mondta ez az én érdekem. Az ikrek is szoktak a társaságomban lenni és rendkìvűl védelmezőek ők is sajnos, amint odajön hozzám valaki egyből ugranak, de legalább Ritával még szóba állhatok, ő mindig kedves és sokat beszélgetünk legalább vele tudok beszélni, ha már lassan már igazából senki mással. Scottal se, aki olyan nekem mint a bátyám. Melissa azt mondta hogy a fiának rengeteg gondja van, amit elhiszek. De szörnyen rosszul esik. Anya mostanában sokat dolgozik ezért egyik hétvégén se mozdulok ki hogy együtt lehessünk. Amit gyakran szóvá tesznek, hogy miért nem megyek el bulizni vagy szórakozni vagy legalább egy sétára. Ennek az az oka hogy inkább vagyok velük mint Scottal aki minden porszemtől meg szeretne védeni. Masonék elhívtak rengetegszer helyi szórakozó helyekre de mindig nemet mondtam. Mert Scott azt mondta, hogy engedély nélkül sehova. Ami már eléggé zavar,nem 10 éves vagyok. De nem is egy lázadó típusú tini. Mondjuk, a jogoknál nincs fontosabb, csak a béke. Meg a szabadság, ami nekem mostanában csak, akad. Iszonyatosan hiányzik Isaac társasága de nem tehetek ellene semmit. Amint ezt elmondtam Ritának megörült annak hogy végre szerelmes vagyok. Szerelmes...attól tartok. Meg Finnstock edzőtől is, azóta volt 2 testnevelés órám amire nem mentem be. Nem szeretném hogy még tesin is figyeljenek rám. Californiában ilyenkor is jó idő van ezért ő kint tartja az órákat. Én addig meghúzom magam a suli edzőtermében. Most is pont ugyanezt csinálom. A reggelimet fogyasztom a súlyzóknál. Illetve ma úgy látszik nem mert egy erős kéz megragadja a vállam és szembefordulok az illetővel. Az edző az.
-Az irodámba most!-üvölti idegesen az arcomba. Összerezzenek de nem mozdulnak a lábaim, nem akarok bemenni. A töriórán is csak csendben ülök amit Mr. Yukimura szóvá is tett, hogy nem ellenkezek nem szólok közbe vagy javítom ki. Ilyenkor megrántom a vállam és szomorúan elbattyogok onnan az egyik kísérőmmel. De most ez nem fog menni, az edző szinte suhan a diákok között és megáll a fiú öltöző előtt.
-Ta-ta-ta-nár úr én ide nem me-mehetek be.-dadogom meglepettségemben.
-Ön szerint érdekel? Bemegyek és szólok ha jöhet.-mondja nyugodtabb hangon és besétál az ajtón majd kiszól hogy jöhetek. A fiú öltöző ugyan olyan mint a lányoké, csak bűzlik a férfi dezodortól. Soha életemben nem láttam még ennyi felsőtestet. Az edző mögött vonulok kérdő illetve sajnálkozó tekintetek közepette. Egy fiún megakad a tekintetem aki akkor veszi le a pólóját. Izmos karja és rendkìvül vonzó felső teste van. Isaac az. Rámnéz mire én gyorsan elkapom a tekintetem és beslisszolok az edző irodájába.
-Nos Miss. McCall, miért nem jött be az óráimra?-néz rám áthatóan.
-Me...-kezdeném el.
-Nem érdekel, de most legalább megtanulja hogy be kellene járni órára! Nem érdekel hogy lány, addig fog futni amíg nem könyörög kegyelemért!-kiabál.
-Értem de...
-Nincs de, sajnálom-legyint-egy frászt sajnálom végre egy jó kis tesiórát tarthatok!-mondja.-Tűnjön a szemem elől.
-Rendben.-törődök bele és elmegyek de amint megfogom a kilincset utánam kiált:
-Ja és McCall húga, melegítsen be mire kint leszek a pályán.
-Edző bá ő nem a húgom...-hallom meg Scott hangját mikor kimegyek. Elrohanok a tesicuccomért a szekrényemhez majd be a kellemes illatú lány öltözőbe. Elmondom a kérdő tekinteteknek miért sietek és, hogy miért is vagyok itt. Gyorsan átöltözök felfogom egy copfba a hajam és indulok ki a pályára. Most nincs se kedvem se erőm futni, milyen remek napot választott az edző. Elkezdek bemelegíteni a testem a 40 perces futásra, a végén nyújtok is egy kicsit. Angol spárgában hajolgatok előre amikor odajön hozzàm Lydia.
-Ilyeneket honnan tudsz?-képed el.
-Sok sportot kipróbáltam, így táncoltam is.-felelem pironkodva. Az edző sípja vet véget a beszélgetésnek.
-Fiúk és lány McCall jöjjenek a többi azt csinál amit szeretne!-jelenti ki mire az összes lány leül és elkezd beszélgetni.
-Ma lacrossezunk te pedig futsz. Máris kezdheted.-vigyorog mire én bólintok és elkezdek kocogni a pálya körül. Az edzőnek nem tetszik így azt mondta fussak gyorsabban. A fiúk között vannak igen bénák is ezért a kapu mögötti szakaszon sprintelek, mert nem szeretném, hogy eltaláljanak. Isaac igen jól játszik, és ahányszor bemegy neki megvillogtatja a fehér fogait. A szemfogait szeretem a legjobban mert azok enyhén hegyesek és elképesztően szexivé teszik. Isaac ellenére sem kedveltem meg a lacrosset de már hajlandó lennék kipróbálni.
A negyvenedik kör után már lihegek rendesen mire az edző önelégülten mosolyogva leállít és megdícsér.
-Nem is volt nehéz, ugye?-csap a lapockámra majdnem elesek annyira remegnek a lábaim. Leülök inkább nyújtani és nem felelek. Mindenki elment öltözni így egyedül pihegek a pályán.
-Jól vagy?-kérdezi egy hang amit álmomban is felismernék.
-Igen, csak valahol elhagytam néhány belső- szervem.-mondom és felülök.-De kösz a kérdést Isaac.-modortalankodok..
-Mi a baj?-kérdezi szomorúan.
-Semmi,csak tudod..két hétig nem tudok rólad semmit és most így ideállítasz.-mondom letörten.
-Sajnálom, de nem szabad veled beszélnem.
-Miért?-kérdezem.
-Nem..font...mondhatom el.-vakarja meg a fejét.
-Mindegy, nem is kell.-mondom és otthagyom.
-Várj!-fogja meg a karom-Ma este 7 körül a könyvtárban?-kérdezi.
-Sajnálom Isaac.-válaszolom pedig nagyon szeretnék elmenni.
-Ott várlak.-kacsint és elmegy.
Az öltözőben már mindenki hétköznapi ruhában van. Elintézem, hogy ne legyen szagom és a hajam hagyom kócosan. Felöltözök és kilépek tudván, hogy van még 4 órám, ma inkább sétálok hazafele semmi kedvem Scottékkal menni.

☆

Sok győzködés után elengedtek és most otthon ülök a fél hétkor a leckèk némi pihenés és tanulás után a tv előtt. A véralvadásgátló gyógyszeremmel a kezemben. Annyira örülnék ha meg tudnék szabadulni ettől a betegségemtől és nem kellene havonta járnom vérképet csináltatni illetve azon aggódni melyik ütőeremben képződik vérrög és öl meg. Legalább addig élvezem az életet, bár Scotték ezt most igen megnehezítik. Gyorsan beveszem és elhesegetem a gondolatokat amik miatt most eszembe jut Isaac. Elmenjek vagy ne? Túlságosan is kíváncsi természet vagyok. Talán ki tudok szedni belőle valamit, vagy csak hogy vele legyek és érezzem az illatát és lássam őt.
-Sziasztok!-köszön Melissa.
-Szia, Scott dolgozik egyedül voltam itthon.-mondom miközben felállok a kanapéról és megölelem Melt.
-Ohh,sajnálom anyukád ma is későn jön,te nem mész el valahova? Ki kellene mozdulnod.-néz rám mindenttudóan.
-Az az igazság hogy ma elszeretnék menni a könyvtárba.-mondom.
-A könyvtárba, tényleg? Á, nem baj az is valami.-legyint mosolyogva, hogy végre nem itthon leszek.
-Hamarosan indulok akkor, már ha Scott megengedi.-sóhajtok.
-Amiről nem tud nem fáj neki, de vigyázz magadra. És ne neheztelj Scottra.-kérlel.
-Nem tudnék, olyan mint a bátyám.-mosolygok és felveszem a barna magassarkúmat a rajtam lévő farmeremhez és a Harry Potteres bordó pólomhoz.
-Melissa megleszel?-kérdezem már az ajtóban a kabátomban.
-Persze, de csak egy kis ideig leszek itthon mert csak hazaugrottam. Vigyázz magadra!-köszön el.
-Rendben!-mondom és kilépek a hűvös utcára. Nézem a mellettem elmenő autókat séta közben és egyre csak Isaacen jár az agyam. Miért ilyen rossz a kapcsolata az apukájával?
Szeretném megismerni de lehet hogy ő nem így gondol rám, szimplán csak ő a soros védelmezőm, azt hiszik nem tűnt fel, de látom, hogy beosztásban vannak. Akkor is Masonnek, Coreynak és Liamnek örülök a legjobban. Velük legalább elvagyok, kétszer meghívtak helyi szórakozóhelyekre de egyikre se mentem el mert eddig egyszer voltam bulizni és az se sült el jól. Sajnos rendőrségi ügy lett belőle. Csendháborítás azt hiszem. Befordulok a sarkon ahol a suli van és meglátom a könyvtárat előtte egy felhőkarcoló alakkal: Isaacel.
-Szia!-köszön amikor odaérek.
-Szia.-mondom én is és kinyitja nekem az ajtót. A könyvtár 7 órakor majdhogynem kihalt. 1-2 ember szállingózik a porosodó könyvespolcok között. Felmegyünk a lépcsőn és leülünk egy asztalnál.
-Tudtam, hogy eljössz.-húzódik önelégült mosolyra a szája.
-Nem bírnám ki ha nem láthatnám azt ahogy el vagy szállva magadtól.-incselkedek.
-Ez jó hír, én pedig nem bírnám ki anélkül hogy lássam a szép szemeidet.-ül feljebb és összekulcsolja a kezeit. Az arcomat nézve amire most hirtelenjében pír kúszik.
-Nagyon megtisztelő.-mosolygok.-Hogy vagy?
-Nos, ahhoz képest hogy múlt héten temettem az apámat egész jól.-rántja meg a vállát nekem pedig kikerekednek a szemeim.
-Sajnálom Isaac, de minden rendben?-ráncolom aggódóan a homlokom. Nem normális ez a reakció, mi történhetett?
-Mostmár legalább nem kell fagyoskodnom többet.-mondja.-Veled?
-Semmi, nincs nyugtom Scottéktól, csoda hogy ide eljöhettem.-rázom meg a fejem szomorúan.
-Biztos azért csinálja mert védelmezni akar.-teszi rá a kezét az enyémre.
-Igen...tudom de eléggé zavaró.-sóhajtottam-De boldogan jöttem el és úgy is fogok elmenni szóval mesélj valamit.-mondtam mire levette a kezét.
-Mmm...tök jó volt a tesi, nem is tudtam hogy ennyire kitartó vagy.-mondja.
-Inkább csak nem akartam hogy az edző köszörülhesse rajtam a nyelvét. De azt mondtam vidámat erre tesi óra. Köszi.-nevetek.
-Nem igazán szoktam mosolyogni, szóval inkább te mesélj.-mondja.
-Öhm...szombaton, a szomszéd néni adott egy kis sütit mert átvittem neki a postát. Nagyon aranyos volt. Oké...ez elég nagy hülyeség. De nem jut eszembe jobb.-vakarom meg a tarkóm. És felállok szétnézni a könyvek között, majd ő mellém lép és rátámaszkodik az egyik polcra.
-Nekem igen, nyílt egy új hely a városban UV lámpákkal meg minden, ha szeretnéd szombaton elmehetünk.-harapja be az ajkát félénken.
-Ohh, ez most egy kedves baráti meghívás vagy te leszel az aki vigyáz rám?-mosolygok a szánalmas igazságon.
-Egyik se, ez randi meghívás volt.-mondja magabiztosan és rám emeli a tekintetét. Majd egymás szemébe nézünk hosszú percekig és elkezd közeledni felém. Mintha megállt volna az idő a jégkék szemek csak egyre közelednek és a kezeivel átkarolja a derekam így közelebb húz magához. Ilyen lenne egy tökéletes első csók kint esik és hallani lehet ahogy kopog. Ha nem zavarná meg a pillanatot 3 maszkos ember akik reszelős mély szinte gépesített hangon nem kezdik el mondani a nevem. Megáll bennem az ütő. Nagyon ijesztően néznek ki. Vissza kell fognom magam hogy ne sírjam el magam. Ahogy közelednek úgy robbannak szét mögöttük a lámpák. Félelmetes hatást keltenek. Isaac maga mögé húz.
-Louisa...Louisa velünk kell hogy gyere.-hajtogatják.
-Nem viszitek el!-kiáltja Isaac és ragyogó sárga lesz a szeme és a metszőfogai a szokásosnál is hegyesebbek. Karma van és borostája. Hátralépek és onnan nézem a vérfagyasztó jelenetet zihálok, félek a maszkosoktól és Isaactől is bár ő kevésbé tűnik gonosznak.
-Maradj mögöttem!-mondja nekem és ráüvölt a 3 emberre. Majd rájuk ugrik. Elkezdi az egyiket bántani, tépni ,de hiába a másik leüti őt és összeesik a földön.
-Isaac!-kiáltom kétségbeesetten. Elkezdek futni a másik irányba. Ki a könyvtárból. Mire leérek ők hárman már az utcán vannak, elkezdek sprintelni de akárhol vagyok utolérnek. Az eső átáztatja a ruhám és nem igen látok semmit a könnyeimtől és a sötét is közre játszik. Ezek az emberek mintha a villámokkal utaznának mi folyik itt? Nem merek megállni de szusszannom kellene. Kétségbeesetten nézek körbe, hogy hol vannak Scotték ilyenkor. Egy kéz ragad meg, Coreyé és egy fához ránt. Majd eltűnik és vele együtt én is. Ezek a maszkosok hajthatatlanok úgy is megtalálnak. Mostmár végképp nem értek semmit.
-Meg találunk Corey mi alkottunk téged.-hallom a reszelős hangot és két kéz kiránt Corey fogásából majd egy hatalmas tűt vesznek elő és szúrják a nyakamba. Felszisszenek a szúró, erős fájdalomtól majd összerogyok és elsötétül a kép. Csak Isaac szenvedő arcát látom magam előtt.
Ahol apró pislogásokkal felébredek az már nem az utca hanem egy pince szerűség ismét elönt a kétségbeesés és felnézek majd meglátom magam előtt a volt iskolatársamat akiről reméltem hogy soha többet nem találkozunk. Gúnyos mosollyal az arcán cicceg: Theo Raeken.