-Szia Louisi.-mosolyog.
-Helló Hayden...-köszönök és fürkészem a lányt, hogy mi baja lehet.
-Remélem jól telik a napod, ha engem kérdezel akkor remélem megfulladsz.-mondja negédesen miközben közelebb jön hozzám.
-De kár hogy senki nem kérdezett.-mondom és mennék el ha nem lök el és vágom be a fejem valamekik szekrénybe.
-Hayden?!-háborodik fel az akkor megérkező Mason.
-Ugyan, mindenki tudja hogy utállak, erre számítani lehetett.-mondja a körmét nézegetve.
-Még egy hete sem vagyok itt nem tettem semmi rosszat,miért gyűlőlsz engem?-kérdezem hevesen fel-le mozgó mellkassal, ökölbe szorított kézzel miközben feltápászkodok.
-Miért...nem? Azt egyszerűbb lenne felsorolni, legyen elég annyi hogy megkeseríted az életem. Már majdnem befogadtak amikor te megjelentél ezért el fognak jönni érted és akkor már nem foglak utálni.-mondja miközben egyre közelebb jön hozzám és a térdeim megremegnek.
-Hayden miről beszélsz?-kérdezi a Mason melett álló Liam.-Állj le!
-Ugyan, a dokikról Liam, és nem...nem fogok amíg ez itt van.-mondja és megragadja az alkarom amiből elkezd csorogni a vér. A körmeit érzem a húsomban. És könnyek gyűlnek a szemembe.
-Hayden, hagyd abba!-figyelmezteti ingerültebben Liam.
-Nem, ameddig nem érzem hogy fájna neki addig nem.-mondja és erősebben belémkarmol aztán felsíkítok és elkezdek sírni.
-Hayden, eressz el!-üvöltöm mire még több diák gyűl körénk. Scott lép oda hozzá és szedi le rólam.
-Lányok mi folyik itt?-jön oda Mr. Yukimura.-Valaki vigye el orvoshoz Mrs. McCallt.-mondja és ad egy rongyot a karomra.
-Ömm...gyere elviszlek a kórházba.-mondja Stiles és a derekamnál fogva elvezet a tanárral veszekedő Haydentől de összerezzenek az érintésére ezért inkább csak meglepődötten sétál mellettem.
Beülünk az autóba és elindítja a motort és én összevérezve a farmerom és lila blúzomat sírok lehajtott fejjel így a hullámos hajam egy kicsit belelóg az arcomba.
-Mi történt?-kérdezi Stiles.
-Hayden, elkezdte mondani a fura dolgait és ellökött majd belevéste a karmait a karomba. Nem is értem hogy nem tört le a műkörme.-mondom.
-Jaa igen, a mai műkörmök igen erősek.-helyesel Stiles.
-Na jó, mi folyik itt? Nem vagyok vak, itt mindenki olyan furcsa.-mondom.
-Itt? A Földön? Hisz ezek csak emberek.-néz rám Stiles egy pillanatra aztán lekanyarodik a kórhaz felé vezető úton.
-Mindegy! Csak nézzék meg a sebet és menjünk vissza.-mondom ingerülten. Most is titkolózik. Leállítja a motort a parkolóban és besiet velem. Melissa áll a recepción, szerencsénkre, mert semmilyen igazolvány nincs nálam.
-Jézusom,mi történt? Gyere ellátom.-mondja és felvezet a lifttel egy szobába miközben én elmondom a történteket. Közben pedig víz alá teszi a kezem aztán előveszi a fertőtlenítőt és a kötszert.
-Értem, ez most kicsit csípni fog.-mondja és a betadines vattával letisztította majd tesz rá még valamit amit nem ismerek és befáslizza.
-Szerencséd van, hogy nem annyira "hű de nagyon mély" de egy darabig pihentesd. És most de csak most az egyszer nem szólok anyukádnak mert nem szeretném hogy ez miatt is aggódjon.-figyelmeztet én pedig a nyakába ugrok. Megírt 2 igazolást majd lepecsételi és aláiratja egy arra járó orvossal.
-Ki is rúghatnának miattatok.-mondja.
-Bocsánat, de te szuper vagy!-mondja Stiles és én megölelem majd indulunk ki a kocsihoz.
-Fáj még?-kérdezi Stiles.
-Kicsit köszönöm, hogy elhoztál.-mosolygok rá minden haragomat félre téve.
-Szivesen,de többször ne kelljen.-mondja és elhajt a sulihoz.
-Nem ígérek semmit.-nevetek kínomban.
A suliban a tanárok is és a barátaim többsége megkérdezi mi történt. A végére kezd egy kicsit bosszantani. Hayden egy intőt kap, én pedig kérdések hadát. A nap végére belefáradok.

Otthon gyorsan egy hosszú ujjút húzok, hogy anya ne vegye észre a kötést. Már ha találkozunk ma,teljesen el van havazva a munkájával.
-Scott,szeretném tudni mi folyik itt.-mondom miközben letesszük a táskánkat.
-A te érdekedben nem mondjuk el. Ameddig nem tudod, biztonságosabb.-mondta és magához szorít.-Téged nem veszthetlek el,se senki mást.
-Nem veszítesz el, már miért?-kérdezem miközben megszagolom az after shaveje illatát.
-Te,te most megszaglásztál?-kérdezi nevetve azzal az arcával amikor valamit nem ért.
-Igen.-nevetek és most direkt jó nagyot szippantok.
-Szeretem hogy soha nem fogsz megváltozni.-mondja, megint elterelte a témát de ügyes, vagy én vagyok béna.
-Scott, állandóan titkolóztok, ha olyan lenne amit tudnom kéne elmondanátok?-kérdezem.
-Persze, mindenképp.-nyugtat és homlokon puszil,majd mosolyogva eltol magától. Leveszem a cipőm és a táskámat felkapva a szobámba megyek. Ott megírom a házit kisebb nagyobb szünetekkel a fájó kezem miatt olyan 8-ra készen is leszek. Meg azért megnézek egy filmet. Melissa mondta hogy van itthon kötszer, bátran használjam. Lemegyek a lépcsőn és a konyhaasztalnál Scott, Kira Stiles és egy bőrdzsekis,borostás férfi beszélget.
-Lizi?-szólít Stiles.
-Itt se vagyok.-mondom ijedten. Felkapom a kötszert és a fertőtlenítőt és mennék el de most Scott szólít meg:
-Nyugi, csak azt akartuk kérdezni ,hogy tudsz-e még mondani valamit a Fenevadról?
-Mindent elmondtak törin, de szerintem akkor is természetfeletti, 100 embert gyilkolt meg és nem tudják leírni pontosan hogy hogyan is nézett ki.-mondom.
-Jean miért állt volna ki egy Bibliával egy hatalmas farkaskutya ellen?-kérdezi a borostás férfi.
-Mert akkor még nem sejtették hogy a farkasember az nem démon és nem jó ellene az ördögűzés, de úgy tűnik bevált.-válaszolom miért érdekli ez őket ennyire?
-Honnan tudsz ennyit?-kérdezi Kira.
-Érdekelt és utánanéztem.-válaszolok. Gyűlölöm, hogy titkolóznak. Egyáltalán ki ez a férfi?
-Derek, én mondtam.-néz rá a bőrdzsekisre Stiles.
-Te vagy Derek?-lepődök meg.
-Igen,miért?-vonja össze a szemöldökét.
-Semmiért.-felelem ijedten, nem akarok lebukni hogy Isaacel voltam. Felkapom a gyógyszeresdobozom kiveszem belőle a kapszulát majd beveszem. majd elköszönök és felmegyek a szobámba. Indulnék fürdeni, de Scott kopogtat az ajtómon beengedem és leül az asztal előtti székre.
-Ömm, Lizi honnan ismered Derek Halet?-kérdezi. Hale? Nem az a család az akinek felgyújtották a házát? Fantasztikus kibúvó.
-Ömm, csak...hallottam a Hale-ház tűzbalesetéről és úgy tudtam hogy Dereknek hívják az egyik túlélőt.-füllentem.
-Miért hazudsz?-húzza fél oldalas mosolyra a száját.
-Nem hazudok.-vágom rá túl hamar.
-Ha ennek köze van ahhoz hogy találkoztál Isaacel,akkor nem haragudnék.-mondja kedvesen.
-Honnan tudod?-nyílnak tágra a szemeim.
-Derek mondta, hogy a bétája találkozott egy lánnyal.-feleli.
-A...bétája?-ráncolom a homlokom.
-Igen, tudod Derek...m-m-mexicói ès ott így nevezik egymást.-gondolkozik el a mondat közben.
-És te miért hazudsz?-nevetek, elegem van belőle hogy éjjel-nappal titkolóznak.
-A te érdekedben.-fújja ki a levegőt-Ameddig nem tudod addig meg tudlak védeni.
-Mitől?-kérdezem félve.
De nem válaszol mert bejön Liam a szobámba és zihálva közli, hogy megvan Mason vagyis, Jean. Nem tudom és nem is akarom tudni mi folyik itt. Idegesen becsörtetek a fürdőbe. Megmosakodom bekötöm a karom és egész éjjel nem alszok semmit. Liaméken jár az agyam, hogy mit keres itt és, hogy ő vajon értette-e Hayden fenyegetését. Állandóan titkolóznak és ha kikotyognak valamit azonnal elterelik a témát. Feladom soha nem fogom őket megérteni, de nem is akarom csak egy nyugodt iskolaévet szeretnék.