Végre megtalálta a Wattpad a sztorimat, nagyon megijedtem, hogy elveszik az amivel ennyit dolgoztam. De itt van és az új rész is. :)

-Mi történt még?-kérdezzük amikor már mindenki itt van aki fontos lehet. Az ikrek, Scott, Stiles, Isaac, Theo, Malia jött még ide hozzánk. Lydia a tanárok meggyőzésével van elfoglalva. Valahogy ki kell magyarázni, hogy miért tűnünk el.
-Most ott vannak a helyünkön. Apa maradt vele.-szipogja Perry.
-Deucalion?!-lepődik meg Mella. Ő azért nem könnyíti meg az apja dolgát. Nem fog olyan hamar megbocsátani neki, mint Perry.
-Nincs vesztegetni való időnk.-mondja Stiles majd autókba ülve Mella irányításával-szinte-padlógázzal a kisebb barlangig megyünk amit már korábban láttunk. Akkor azért volt ennyire ismerős akkor. Tudtam, hogy itt voltak. Csak azt nem mióta. De ezekszerint még mindig itt vannak.
-Apa!-sikítja a kislány amikor Deucot a sziklához vágják és a torkánál fogva, ott tartják. Egy férfi, fegyverrel felszerelkezve.
-Ereszd.-sziszegi Melantho. A férfinak több sem kell, hátralép így a vérfarkas zuhan egy kicsit.
-Tudtam, hogy nem kellett volna elengedni azt a kis dögöt.-mondja egy nő, szintén fegyverrel a kezében. Lehetnek olyan hatan. Viszont fegyver van náluk, nem is akármilyenek. Jobban megnézem és kés is van a lábszáruknál.
-Ő a húgom. Ne mondj ilyet!-figyelmezteti Melantho a nőt.
-Mit akarsz Iris?-kérdezem mielőtt rosszabb véget ér a beszèlgetés, mint kellene.
-Bosszút, halált. Még nem döntöttem el.-mosolyog.
-Ha valaki itt meghal, az csak te lehetsz.
-Vagy még inkább ti.-szólal meg a hátunk mögül Kate még 10 pont ugyanúgy felszerelkezett ember.
-Honnan szalajtottátok a sereget?-kérdezi a most érkező Peter, Derek mellett. Ránézek Isaacre aki csak rámutat a telefonjára és már mindent értek.
-Nem kell tudnod mindenről.-veti oda félvállról Kate.
-Te viszont mégis mindenhol ott vagy.-nevet Deuc.
-Biztosan meg tudunk állapodni valahogyan. Mi kell nektek?-próbál észérvet keresni Scott.
-Már elmondtam. Legyen elég egyszer.-forgat szemet Iris.
-Akkor miért? Vér nélkül is el lehet intézni az ügyeket.
-Mert idejött és belepofátlankodott a tökéletes tervbe. Lou, kicsi voltál és anyáék csak Cassyre és rád figyeltek, meg az idióta fèrjére. Akkor lettem vihardémon, senkinek nem mondtam el, csak anyukádnak ő pedig nem is törődött vele. Szörnyen megutáltam miatta ezt az egészet. Meg akartam halni. Utána gyogyósként kezeltel az Eichenben. Kijöhettem és most, megadom az oly régóta várt bosszút.
-Hogyan lettél harpüia?-kérdezi Malia.
-Megharapott egy fenevad amikor a barátommal találkoztam az erdőben. Őt darabokra tépte én pedig ilyen lettem.-von vállat, mintha mi sem lenne egyszerűbb. Mella a párbeszéd közben felsegítette az apját és idehozta hozzánk. Mi körben állunk, védekezésre készen.
-Nem tudom, hogy vagytok vele, de én inkább a tettek embere vagyok. Elegem van a beszédből.-mondja Kate és rátámad Maliara. Az embereknek nem kell több és lőni kezdenek ránk így a fák mögé húzódunk. Egyedül Scott és Malia harcol Kate ellen. Rájuk szerencsére most nem mernek célozni, mert akkor a nőt is eltalálhatná a golyó. De 2 bátor önkènt jelentkező a késèvel ment oda hozzájuk. Mella átgurul hozzám a mellettem lèvő fától.
-Ha az embereket el tudjuk intézni Katet vagy Irist oda kell csalni a barlang szájához. Nemrèg tettem fel csapdát a betolakodók ellen. Ha beindul csak jó lehet.-mondja túlharsogva a puskaropogást. Bólintok, utána ő visszamegy az apjához és biztonságba helyezi. Mellettem terem és késsel támad rám egy férfi, de még mielőtt megvághatna lerugom és a fejét beveri a földbe, nem tudom fel fog-e még valaha állni onnan, de pillanatnyilag nem érdekel. A többieket kell biztonságban tudni, Isaac elé ér egy másik férfi, de kifogy a lőszere így nem tudja lelőni. Isaac hátrafeszíti támadója karját így hátbaszúrja magát a pengéjèvel. Elesik a másik mellé. Derek elveszi tőle a töltényeket és  fegyvert majd visszatámad. Én is ugyanezt teszem, miután ellesem az ötletet. Mivel még soha nem fogtam fegyvert a kezemben így elég ügyetlen vagyok, de Peter a segítségemre siet, kiveszi a kezemből és ő is lőni kezd. Bátorságot merítve, Mellával és az ikrekkel előre megyünk. Átváltozunk és meglepetésemre, megint csak a pólóm szakadt el egy kicsit hátul a lapockámnál. Belekarmolok az egyik nő  karjába és Peter pedig lelövi. Éppen rámosolyognèk, hogy milyen jó csapat vagyunk amikor Peter kiált nekem.
-Bukj le!
Céloz és lő, de a bokámon érzem a töltényt. Visszapattant a golyóálló mellényéről. A másodperc töredéke alatt húzza ki a kést a lábától és szúrja meg a combomat. De szerencsére Aiden meglát és a férfi hasába mélyeszti a karmait.
-Jól vagy?-kérdezi és elsegít a barlang túloldalához.
-Mondjuk.-fújom ki a levegőt.
-Ki kell húznom.-tájékoztat majd háromig számol, de kettőnèl kihúzza a kést. A feszítő és szúró fájdalom 5 hosszú másodpercig tart utána már csak egy égető marad.
-Megleszek. Menj nyugodtan.-válaszolok a fel nem tett kérdésre, mert látom a szemében a vágyat a harcra. Biccent majd rohan vissza a többiekhez. Utána a másik irányomból hallok meg lépéseket és Iris menekülő alakját látom. Fel kell kelnem a földről. Összeszorított fogakkal utána bicegek és amikor már jobb elkezdek futni, de így is lassabb vagyok. Nagyon sok önerő kell ahhoz, hogy ne sikítsak fel amikor a talaj eltűnik a lábam alól. Szerencsére csak Isaac kap fel és szalad velem tovább Iris nyomában.
-Láttam, hogy elindultok. Gondoltam segítek.-mondja és ráhúz a tempójára. A hátán tart meg engem és amikor Iris felemelkedik én is így egyszerűen tudom őt hozni. Nem repülünk sokáig mert Iris leszáll és egy gyártelepen kötünk ki. Gyorsan hátrapillant utána eltűnik a hatalmas üres épületek között.
Pár percnyi semmire jó keresgélés után Deucaliont pillantjuk meg közeledni.
-Kövessük a szagát. Hárman külön úton, mert biztos megtévesztésként mindenhova fújt a parfumjéből.-adja ki az utasítást.
-Megyek arra.-mutatok jobbra két épület közé és elrohanok, harcra készen. Egy pillanatig elvesztem a nyomot és lihegést hallok, de az csak Deuc. Ugyanoda jutott, mint én és nemsokára Isaac is megérkezik hozzánk. Egyetlen tűzlépcső vezet fel ott ahol megálltunk. Közvetlen egymás mellett áll kèt 8 emelet magas èpület és egy szinten egybe van építve. De oda nem vezet fel semmi onnan ahol mi állunk.
-A szag eddig tartott az egyik emeleten lesz.-ötletel Isaac.
-Én keresek egy feljáratot a másik épülethez, ti menjetek itt. Sok sikert!-kívánja Deucalion és már ott sincsen. Isaac előre megy és felgyalogolunk a lépcsőn minden egyes kis emeletet jól átvizsgálva. Mivel ezek csak félkész tornyok így nem kell ajtók mögé is benéznünk. Csak a szürkeség van mindenhol, még teteje sincs.
-Várj, hallod?-szólok Isaacnek úgy az ötödik szint körül. Szívdobogás. Majd mindketten abba az irányba rohanunk ahol halljuk és amikor érzem az illatát rágyorsítok megelőzöm Isaacet. Az nem lehet, ilyen nincsen pedig én azt hittem. De lehetséges ez?
-Anya!-kiáltok fel amikor meglátom a lefogyott, megkötözött anyukámat és becsúszok elé lyukat csinálva a farmeromra és horzsolást a térdeimre. Azonnal leszedem a száját takaró kendőt.
-Hogy kerülsz ide? Azt hittük meghaltál. Nagyon örülök, hogy élsz!-szorítom magamhoz szinte kiszorítva belőle a szuszt.
-El kell mennünk, Iris mindárt visszajön el kell mennünk.-fordul meg én pedig eloldom a kezét és a lábát is összekötő köteleket. Csúnyán kidörzsölte a csuklóját.
-Már mindegy.-mondja Iris a hátam mögül. A karmait Isaac nyakának tartja, de nem mozdul.
-Ereszd el.-sziszegem neki, a hegyes fogaim között.
-Add át Cassyt.-vágja oda.
-Mindketten velem jönnek.
-Csak az egyik. Válassz.
-Cassyt mentsd, nekem csak te vagy. Mentsd őt.-mondja Isaac két gyors levegővétel között.
-Igen, halgass a barátodra.-helyesel Iris. Egyik kételyből esek a másikba amikor megjelenik előttem a menekülés. Deucalion személyében. Hátulról ellöki Irist. Aki ettől kiesik a két épületet összekötő kis hídra. Vérben forognak a szemei és elborul az agya. Nekem ront és alig győzök védekezni. Nyolc ütést kapok az államra, és én alig tudok bevinni neki egyet. Isaac szedi le rólam, de ijedtséget látok a szemében. Ott állnak mindketten a híd szélén. Isaac rám néz és habozik tenni bármit is. Deuc kapcsol és egy karmolással letaszítja a nőt a hídról. Nem akarom megnézni ahogy leesik, de mivel magával ragadja Isaacet is így kénytelen vagyok. Megfogom a barátom kezét, de kettőjüket nem bírom el. Isaac elengedi Irist és nem vagyok elég gyors a repüléshez ezért magammal rántom őt egy szemeteskonténerbe. Felfog minket a sok rodható étel és szemét. De a becsapódó erőnktől elenged a pöcök ami a tetejét tartotta és egy hangos robajjal ránk csukódik. Éppen fellélegeznék a tudattól, hogy anya biztonságban van, Iris...nos valószínüleg eggyé vált a földdel és mi pedig túléltuk amikor eszembe jut valami. A mellettem fekvő zihálva veszi a levegőt. Isaac klausztrofóbiája.