-Veletek akarok menni.-mondja ellentmondást nem tűrő hangon Mella miután elmeséltem neki hogyan ismertem meg az édesapját.
-Tudod, először én is erre gondoltam. Csak nem tudtam meg akarod-e ismerni őt.-hajtom le a fejem.
-Ő az apám, persze, hogy meg akarom ismerni. Ha bajban van én segítek. Ő elhanyagolt minket és itt a remek alkalom arra, hogy bemossak neki.-emeli fel a kezét diadalittasan.
-Lehet, hogy megkínozták te pedig bántani akarod?-kérdezem.
-Mondjuk. Mert akkor kevésbé lesz magánál és talán nem fog emlékezni arra amit mondok.-érvel.
-Említette, hogy van két lánya?-teszi fel halkan a kérdést Perry ami összeszorítja a szívemet.
-Nem, sajnos nem.-válaszolok szomorúan.
-Itt van még egy ok.-simogatja a húga hátát Mella.
-Meggyőztetek. Szólok Scottnak. Nyugodtan készülődjetek.-mondom és felállok majd átmegyek az unokatestvéremhez.
-Szia Scott, Mella velünk jöhet?-kérdezem.
-Nem tudom, jól jön a segítség. De...-gondolkozik.
-Mella nagyon ügyes és bátor és az apjáról van szó.-győzködöm.
-Nem tudom, suli után találkozunk a kincstárnál.-hadarja majd csörögni kezd a telefonja így kimegyek a szobából. Kincstár? Az hol van? Scott robog el mellettem a lépcsőn így még csak megkérdezni sincs időm. Elkezdünk készülődni ami elég hosszú és mókás, tekintve, hogy hárman vagyunk. Amikor készen lesz mindenki 7 óra 35-kor elindulunk. Mella útközben lefordul és elviszi Perryt valahova.
-Nekem nincs titkom előtted!-kiáltok utána. A válasz, csak egy feltartott hüvelykujj.
Az első órám irtó lassan telik, egyszerűen csak nem bírom ki, nem láttam Isaacet 2 napja. Ha történelmen láthatnám, de mivel már nem velük egy osztályban vagyok. Így nem.
-Szóval kérem, olvassátok el az 50. oldalig.-zárja le az órát a tanárnő. Végszóra, ugyanis kicsengetnek. Mindenki fáradtan vánszorogva indul a szekrényéhez. Előveszik a cuccukat aztán továbbmennek órára. Mint, a zombik komolyan mondom. Én is így teszek csak kevesebb kedvvel.
-Fel a fejjel.-ütögeti meg a hátam Stiles.
-Nem láttad Isaacet?-kérdezem.
-Nem. Miért?-lepődik meg.
-Csak mert nem láttam a buli óta és ha valami baja esett akkor nem tudom mit csinálok.-sírom el magam majdnem.
-Ne aggódj, megtaláljuk. Ígérem.-mondja aztán tovább megy.
-Miről beszélgettetek?-állít meg Hayden.
-Csak arról, hogy nem látta-e Isaacet.-válaszolok.
-Pedig iskolába kellett volna jönnie, holnap meg még meccs is van.-gondolkozik.
-Komolyan? Nekem nem mondta.-indulunk el a teremhez majd leülök az első padba. Csak ott van hely, Mella megérkezik aztán a csengőre a tanár úr is.
-Ma meg fogom hallgatni az otthoni munkáitokat.-mondja a diákjaira nézve. Milyen munka? Amiről Melláék beszéltek?
-Kezdje mondjuk Ms.McCall. Kérem.-mutat az asztala mellé.
-Én erről nem tudtam. Eddig a másik csoportban voltam, még párom sincs.-tiltakozom.
-Kár, akkor ez egyes.-vigyorog.
-Nem! Tudja mit? Nagyon szívesen mesélek önnek az első és a második világháború különbségeiről.-mosolygok rá és kimegyek mellé. Elkezdem a rövid történetet, és töviről hegyire elmondom neki azt amit olvastam. Amikor befejezem, kicsit meglepődötten néz.
-Nos, oké ez egy négyes mert hadart.-írja be nekem a jegyet.
-Mr.Quaille ezt maga sem gondolja komolyan!-háborodnak fel a barátaim.
-De de igen és ha nem hallgatnak el, önöknek is egy jeggyel rosszabb lesz.-mosolyog önelégülten. Bosszúsan visszaülök a helyemre és egész órán csak figyelem a többieket. Néhol teljesen igazságtalanul oszt jegyet néhol túl kedvesen. Az utolsók Mella és Hayden. Nem tudtam túl sokat segíteni nekik, de azért volt olyan rész amiben jócskán látszott a munkám. Befejezték az egyébként eléggé összeszedett és jó előadásukat aztán leültek a helyükre. Kicsöngettek és mindenki ment amerre lát.
-Kérlek ha találkozol Isaacel mondd meg neki, hogy ha nem jön be az óráimra felelnie kell a féléves anyagból, vagy megbukik.-közli úgy, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.
-Nem jár be?-hökkenek be.
-Nem és nem is láttam már 2 napja.-teszi hozzá majd kimegy. Komolyan meg tudnám folytatni egy kanál vízben ezt az embert. Kicsörtetek a teremből majd egyenesen a mosdóba megyek. Mielőtt beérnék elerednek a könnyeim. Miért hanyagolja el az órákat? Hol lehet? Tudom, hogy képes nagyon mély depresszióba esni. Kárt nem tenne magában, de ha elment és itthagyott? Nagyon hiányzik, mintha a szívemen lenne egy tátongó lyuk, ami csak akkor forr be ha láthatom.

Már miért ne hagyott volna el? Nem érdemled meg őt. Ezerszer jobb nálad.

Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a hangot de nehezen megy. Megtörlöm a szemem és felkészülök az előttem álló hosszú napra. Pláne ha még ma ki akarjuk szabadítani Deucaliont.

Az egész hátralévő időt azzal töltöm, hogy Isaacet keresem és próbálok nem látványosan kétségbe esni. A dolog többé-kevésbé sikerül is. Theo a szokottnál is többször szólalt meg a fejemben. Leginkább azért, hogy elvegye a maradék önbizalmamat.
Este a könyvtárból visszafele keresem a társasàgot. De mivel nem tudom, hol lehet a "kincstár" ezért felmászom a suli nevét hirdető kőtáblára. Hamarosan Dereket látom meg közeledni.
-Örülnék, ha nem a felmenőim munkáján ülnél.-morogja én pedig felpattanok. Éppen kérdezném, hogy miről beszél amikor előrántja a karmait és elforgat egy kereket. Tehát amin ülni szoktam egy családi kincs.
-Ne haragudj Derek, nem tudtam.-magyarázkodom.
-Egyenlőre megbocsájtok, de menjünk a többiek lent várnak.-int a fejével majd lesétálunk a lépcsőkön. Odalent Aiden, Ethan, Malia, Lydia, Scott, Stiles, Liam, Mason, Hayden és nem kis meglepetésemre Melantho van. Átbeszéljük a tervet miszerint körbevesszük a téglából készült épületet és elvágjuk a vezetékeket. Sötét lesz, Mella farkasként beoson és ad egy jelet ha mehetnek a fiúk. Lefoglalják a többi falkatagot közben Lydia Mason és Stiles egy kamerán keresztül nézi, hogy hol lehet Mella apukája. A tech cuccot Stiles hozta el az apukájától. Hihetetlen ez a fiú. Bárcsak itt lenne Isaac, akkor sokkal könnyebb lenne minden. Legalábbis számomra. Megnyugtatna, beszélgetnénk és tudnám uralni az erőmet. De így...
-Akkor autóba.-adja ki az utasítást Stiles amikor összeilleszti az utolsó kábeleket. Beszállok Roscoeba Hayden és Liam mellé. Scott az anyóson Stiles vezet. A lányok Ethan és Aiden Lydia kocsijával Derek pedig Masonnel. Nagyon sajnálom a fiút. De közben a laptopjával ügyködik szóval azért nincs annyira rossz sorsa.  Megérkezünk a helyszínre és azonnal megcsapnak az ismerős szagok. De ahogy látom Mellát is. Elfintorodik, leveszi a ruháját és aztán farkas alakot ölt. Elindul majd mielőtt bemegy visszanéz és rámkacsint. Vagyis csak szerintem. Átváltozom én is mint a többiek. Mason Stiles és Lydia pedig a gépen nézik a kamera képét. Egy lassú 5 perc várakozás után, egy apró zseblámpa fényt látunk meg az egyik betört ablakból. Mella jele. A fiúk bemennek utána és mi kint maradunk. Malia is bemegy farkasként.
-Ne menjetek utánuk!-kiáltja Lydia.
-Csapda, elkapták Mellát.-teszi hozzá Mason. De túl késő. Mi csak a fiúk elhaló lépteit halljuk.
-Meghallhatják a kiáltozásotokat!-pirít rájuk Stiles.
-Hányan vannak bent?-kérdezem.
-Minimum tizen.-válaszol Mason. Mi vagyunk heten. Béták. Egy igaz alfával és egy omegával. Lehet esélyünk, de nagyon kis csekély. Tűkön ülve várom mikor vethetem bele én is magam a dolgok sűrűjébe.
-Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?-szólal meg félve Mason.
-A jóval.-felel Stiles.
-Látom Deucaliont.-mondja szájtátva. Megkönnyebbülten felsóhajtok. Legalább nem feleslegesen kockáztatunk.
-Mi a rossz hír?-kérdezi Lydia.
-Ez is jó, vagyis nem de jó.-dadogja a képernyőre meredve.
-Az Isten szerelmére mondd már!-csapja össze a tenyerét Stiles majd odamegy Mason képernyőjéhez és ő is eltátja a száját.
-Szóval, hogy megvan Isaac. Ott van Deucalion mellett.-mondja Mason. Odamegyek melléjük, mert nem akarok hinni a fülemnek. De mostmár látom is. Kikötözve, csapzottan lógnak egy falról. Gondolkodás nélkül berohanok az épületbe és mindent letarolok ami az utamba kerül. Isaac bajban van és most végre én menthetem meg őt.