Vasárnap reggel 6 óra körül van, az egész ház alszik, kivéve én. Felkelek és elmegyek a fürdőmig ott rendbe szedem magam felveszek egy kosaras Jokic feliratú felsőt egy szürke melegítő alsót és a hajamat egy kócos kontyba összefogom, ezután elindulok a konyhába. Csinálok Melissának egy kávét, hogy ha felkel ne neki kelljen. Az ajtón Scott lép be hulla fáradtan. Amikor meglát ijedten néz rám.
-Jó reggelt.-mondom és kitöltök magamnak egy pohár narancslevet.
-Szia, hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-kérdezi.
-Hát, én mindig ilyenkor kelek...de te?-kérdezek vissza.
-Öhm...elintézni valóm volt.-válaszol tarkót vakarva.-Örülök, hogy láthatlak.-vált témát gyorsan.
-Igen,én is. Ezentúl minden nap láthatod a suliban is a vigyori fejem.-mondom és beveszem a gyógyszerem.
-Mit szedsz?-kérdezi összevont szemöldökkel.
-Véralvadás gátlót,jó lenne ha nem kellene de nem tudok meggyógyulni egyik napról a másikra.-mondom mosolyogva.
-Jah, igen...hát senki se.-mondja zavartan, ad egy homlokpuszit és el is tűnik. Megreggelizek és aztán visszamegyek a szobámba tovább olvasok a könyvemből vagy 50 oldalt, aztán filmet nézek. Anya fél 9 tájt kopogtat az ajtómon.
-Szia kicsim,jól aludtál?-kérdezi suttogva majd bezárja az ajtót.
-Persze, Beaconben mindig.-válaszolom és megölelem.-Te?
-Én is.-mosolyog.-Nem hittem volna hogy ennyi év után is ilyen otthonos marad ez a hely.-mondja anya küszködve a könnyeivel.
-Na, na! Ne sírj, mert akkor engem is megríkatsz.-emelem fel mosolyogva a mutató ujjam.
-Egyébként csak azért jöttem hogy szóljak,hogy nemsokára Melissával elmegyünk egyet sétálni vagy kávézunk egyet. Ha szeretnél te is jöhetsz.-mondja.
-Nem menjetek csak ketten. Nem akarom elrontani a bulit.-válaszolom egy mosolyt eleresztve.
- Nem lennél teher,édesem.-mondja és megsimizi a hátam-Holnap ilyenkor iskolában leszel.-váltott témát anya-Milyen jó is lesz.-dől hátra az ágyamon a zsiráfos pijamájában.
-Jah, attól tartok.-dünnyögöm.-Sok ciki lesz holnap a bablevesben.-fújom ki a levegőt amikor megcsörren a telefonom és jelzi a Rita Mate nevet, hogy videóhívást szeretne indítani. Ő a barátnőm,nem mondanám legjobbnak mert annyira nem vagyunk jóban de egy igen szoros kapcsolat van közöttünk. Felpattanva kizavarom a szobából anyát bocsánat ölelést adva neki az ajtóban majd felveszem a telefont.
-Szia Elisa!-köszön a barátnőm a beceneveim egyikével.
-Szia Rita!
-Naaaa? Milyen Beacon?
-Hááát, nem olyan mint emlékeztem.-mondom mosolyogva.-Holnap kezdődik az iskola.-biggyesztem le az ajkam.-Scott nagyon sokat változott. Tatooja van meg minden, nagyon durva.-hadarom.
-Ahhh, basszus...ne már de jó lenne látni. Minden porcikáját...-mondja egy ártatlan arckifejezéssel.
-Állat!-nevetek.-Szörnyű vagy.
-Na jó, na jó, de azért tudd hogy egyszer neked is kell egy barát.-mondja. Nos, Ritáról: egy szőke hajú zöld szemű modell kinézetű lány. Hatalmas szájjal és szívvel.
-Tudom, de egyedül is lehet karosszékben kötögetve várni a nyugdíjat.-válaszolom nevetve. Még csak 10 perce beszélünk de már is jobb a kedvem.
-Állat!-mondja. Ezután egy háromnegyed órát csacsogunk majd bontjuk a vonalat. Lemegyek a lépcsőn hogy hozzak fel zsepit de Scott odalent nincs egyedül. Az asztalnál ülnek és elméjülten beszélnek valamiről az érkezésemre pedig abbahagyják. Egy egyenes fekete hajú, fehér bőrű, vidám kisugárzású, ázsiai lány ül Scott mellett. Előtte pedig egy szórakozottnak tűnő kockás inges,barna hajú barna szemű fiú. Mindketten meglepetten néznek rám majd Scottra.
-Bocsánat nem akartam megzavarni semmit.-szabadkozok.
-Semmi baj...de ki is vagy te?-kérdezi a srác hunyorogva.
-Ő Lizi, az unokatestvérem és ide költözött, róla meséltem.-válaszolja meg a kérdést Scott.
-Én Kira vagyok.-mosolyog a lány.
-Stiles Stilinski.-áll fel a fiú és felém nyújtja a kezét.
-Louisa Rose McCall.-mondom,nagyon nyurga a fiú. Felkaptam a csomag zsepit az asztalról és elindulok.
-Holnap találkozunk?-kérdezi Stiles. Először azt hiszem meghív valahova aztán leesik, hogy a sulira gondol.
-Igen, lehet.-válaszolom kedvesen.
-Akkor jó.-mondja és kacsint.
Amire Scott egy szúrós tekintettel válaszol,én pedig igyekszem nem elpirulni a kialakult helyzet miatt. Felmegyek a szobámba és aztán leesik, hogy mennyire hülyén is néztem ki végig. Remek első benyomás Louisa. Előveszem a margaréta mintás iskolatáskámból a töri könyvet amit már bepakoltam a suliba a többi holmimmal együtt. Ez a kedvenc tantárgyam. Átlapozom és örömmel veszem tudomásul, hogy majdnem mindent tudok az anyagból mert utána olvastam és mert a régi sulimban már leadták ezeket a témaköröket. Időközben Scotték is elmennek és én egyedül töltök 3 órát a házban. Aztán anyáék megérkeznek.
-Szia Lizi! Scott hívott hogy egyedül vagy.-mondja Melissa. Amint meghallom a hangját lerohanok a lépcsőn úgy hogy a végén elhasalok, és bevágom a térdem.
-Azért ennyire nem kell sietni.-nevet ki anya és felsegít.-Jól vagy?
-Persze, persze, rendben vagyok.-mondom és megölelem az érkezőket.
-Ettél? Éhes vagy?-kérdezi Melissa. Megrázom a fejem.
-Hé, enni kell.-Mel az állam alá nyúl és felemeli a fejem-Gyönyörű vagy belülről kívűlről egyaránt.  Fantasztikus alakod van.-mondja Melissa nyugtatóan.-És nővéri kötelességem elmondani hogy a fejlődő szervezetnek enni kell szóval most együnk mert éhen veszek. Meg hát anorexiásnak se jó lenni.-ezt szeretem Melissában hogy mindig tudja mit kell mondani és hogy hatalmas szíve és esze van. Kedvesen átkarolják az anyukák a vállam és leülünk enni. Remekül telik az idő, de este 10 körül le kell feküdnöm mert holnap nekem is tanítás lesz. Az ágyamba kezdek bemászni a Star Warsos pijimben amikor Scott kukkant be egy kopogás után a szobámba.
-Holnap elvigyünk Stilessal suliba?-kérdezi.
-Hát...ö....az jó lenne.-kezdem bizonytalanul.-Igen, köszi.-bólintok egyet Scott arcikfejezésére miszerint nem kell félni.
Biccent, hogy vette és kimegy a szobámból. Azt még hallom ahogy megnyitja a csapot a fürdőjében de utána nem figyelek mert elnyomja a szememet az álom.