-Ez a tanár nem normális, újra meg kellett írnom a tesztet! 15 perc alatt!-fakadok ki anyának csütörtök este. Ma volt az új történelemtanárral az órám. Mr.Quaille, még a neve is irritál.
-Miért? Mi történt?-érdeklődik és felhúzza a lábát a kanapéra. Levetem magamat mellé és aztán belekezdek a mesélésbe.

*Visszaemlékezés*

Isaaccel kézenfogva léptünk be a történelem terembe. Leültem a helyemre Scott mellé és Stiles elé. Az előbbi kicsit rosszallóan nézett. Előpakoltam a felszerelésemet aztán Mr.Quaille bejött.
-Ma szeretném nektek kiosztani a feladatokat!-harsogta. Egyből csend lett, szóval ő ilyen szigorú, ezt mindenki egyből levette.
-Milyen feladatokat?-kérdezte Malia.
-Ha engeded,hogy elmondjam el is mondom. Szóval párban, kettesével egy témakört kellene kidolgozni. Az ősemberektől kezdve a mai gazdaságig. Rendeződjetek kettesével!-fejezte be a mondandóját és egy lassú 25 perc alatt mindenki talált magának párt és aztán amíg odasétált mindenki a tanár úrhoz és a naplóban megkereste a nevünket. Isaac lazán odasétált hozzám, kihúzott egy széket és a háttámlájával szemben ráült.
-Miből csinálunk?-kérdezte nagyképűen.
-Honnan veszed, hogy veled szeretném?-feleltem, letörölve a mosolyt az ajkáról.
-Akkor megyek Daliahoz.-rántott vállat. Megfogtam a karját és kérleltem, hogy ne menjen el.
-Miért győzöl te mindig?-tettem fel magamnak a kérdést.
-Mert ellenálhatatlan vagyok.-mosolygott.
-És szerény.-puszilom meg. Felállunk és odamentünk a tanárhoz.
-Isaac Lahey és Louisa McCall.-mondta be a neveinket Isaac.
-Csak egy McCall van. Maga ki?-nézett rám Mr.Quille.
-Én másodikos vagyok. Csak átjöhettem ebbe az osztályba a teszt alapján.-magyaráztam.
-Akkor írja meg most is. Tudja én nem Mr.Yukimura vagyok.-mosolygott negédesen és a kezembe nyomott egy 3 oldalas dolgozatot.
-De megérdemelte, hogy itt legyen.-állt ki mellettem Isaac.-Lenne kb. 15 perce erre a dolgozatra!
-Ne Isaac hagyd.-kérleltem őt mielőtt széttépte volna.
Leültem megírni, ránéztem az órára 16 perc, oké menni fog. A sok környezeti zaj és az idegességem ellenére kicsöngetéskor írtam be az utolsó választ. Nem sikerült valami jól szerintem. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen?! Odadobtam a tanárnak a papírt és kicsörtettem a teremből.

***♡***

Amikor befejezem a történetet anyát is felidegelem.
-De mi lett Mr.Yukimurával?-kérdezi.
-Gondolom így, hogy a lánya elment ő sem szívesen van itt.-válaszolok.
-Szegény Scott, erős de azért elveszteni a szerelmedet nem egyszerű.-gondolkodik el.
-Igen, de tovább kell lépni, vagy az élet elmegy melletted.-szorítom meg a karját. Érzem, hogy apán gondolkodik, napjában többször.
-Hiányzik?-kérdezem.
-Igen.-csuklik el a hangja és megölelem őt.
-Na de mi lett a vége a törinek?-vált témát gyorsan.
-Nem tudom, nem is érdekel.-vonok vállat.
-Érdekel ugye?-nevet fel.
-Persze, hogy érdekel!-masszírozom meg az arcomat.-Itt sokkal érdekesebb a tananyag.
-Azért Isaactől szép volt, hogy megpróbált megvédeni.-böki meg a vállam szórakozottan.
-Jaj anya...-pirulok el.
-Ugyan már nekem elmondhatod, mi van veletek?-kérdezi izgatottan, mint egy rossz kisgyerek.
-Nagyon, nagyon szeretem. Figyelmes és rendes és olyan jó a fürtjeivel játszani.-áradozok.
-Akkor nagy a szerelem. Úgy örülök neki. Emlékszem mindig mondtad, hogy ha szerelembe esel a fiúnak göndör haja lesz. Így is lett.-kuncog.
-Hát igen.-mosolyodom el félénken.
-Örülök, hogy boldog vagy.-mosolyog ő is.
Megöleljük egymást majd én felmegyek a szobámba.
Tanulgatok holnapra, bepakolok, megnézek egy mesét majd elmegyek fürdeni. Az iskola óta nem láttam se Scottot se Isaacet. Kicsit aggasztanak amikor sokáig távol vannak, de tudom, hogy ők meg tudják védeni magukat. Legalább ők, ha már én nem.

***♡***

Péntek, vègre valahára. A folyosón ülök és Mellával beszélgetek.
-Milyen óránk jön?-ül le mellénk a lépcsőre Hayden.
-Matek.-nyögjük egyszerre.
-Hé, ömm Lizi...te láttad tegnap Scottékat?-kérdezi nyugtalanul.
-Nem, még Masont és Coreyt se.-hajtom le a fejem.
-Miért, mi történt?-kérdezi Mella.
-Gőzünk sincs, Liam tegnap kapott egy SMS-t és már ott sem volt.-hajtja le a fejét Hayden.
-Èn Stilest láttam.-mondja Melantho. Megpuszilom és felpattanok.
-Akkor őt keressük meg!-emelem fel a mutatóujjam. A hirtelen jött ötletemnek a csengő vet véget. A lányok egy vállveregetéssel elmennek tőlem a szekrényeikhez. Én elindulok a terembe és leülök leghátra. Bejön a tanár de Mrs.Wins helyett Mr.Quille.
-Már csak ez hiányzott.-sóhajt Hayden.
-Köszönöm Ms.Romero.-biccent felé a történelem tanáruk. Hayden negédesen mosolyog- ugyanúgy ahogy a tanárunk szokott- majd amikor nem látja bemutat neki. Hát igen, valami azért maradt a régi Haydenből, de szerintem senki sem bánja.
-Szóval, a tanárnő beteg lett én helyettesítek. A 89. oldaltól a 103.-ig oldjátok meg a feladatokat. Az osztály egyből lehurrogja az ötletét.
-McCall maga meg jöjjön ide.-hív magához. Eszem ágában sincsen de muszáj.
-A tegnapi dolgozata alapján nem maradhat a felsőbb osztályban.-közli a hírt.-Két hibája volt.
-Kettő?! Ezt maga sem gondolja komolyan!-akadok ki. 2 nyomorult hiba.
-De de igen. Nem tudtam elolvasni az írását.-bólogat.
-Persze, mert sietnem kellett!-emelem fel a hangomat.
-Tanár úr, ő velünk csak unatkozna!
-Kussolj már, segíthet a dogákban.
-De sokkal több mindent tud mint mi a saját anyagunkról.
-Akár az óráinkat is megtarthatná!
Ilyen és ehhez hasonló kiáltások ütik meg a fülemet. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó Hayden volt. Az osztálytársaim kiállnak mellettem, vagy csak utálnak és mepróbálnak megszabadulni.
-Csend legyen, nem mehet tovább két hibája volt!-kiáltja bosszúsan.
-Mert maga bèna és nem tudta elolvasni.-mondja Mella.
-Mindenki kussol és oldja a feladatokat, maga meg hordja el magát!-ripakodik rá mindenkire.
-Ahogy akarja!-hajlok meg és kimegyek a teremből. Feltrappolok a lèpcsőn egészen a szekrényemig ott bevágom a felszerelésemet. Csapkodnék még egy kicsit de valaki a falhoz tol. Isaac az, érzem az illatán.
-Mi történt?-kérdezi aggódóan.
-Semmi, csak a tanárunk egy beképzelt barom!-mormolom.
-Pillanatokon belül kicsöngethetnek szóval jó lenne ha visszaváltoznál.-néz végig rajtam. Észre se vettem, hogy megint harpüia vagyok. Megpróbálom de nem sikerül. Abban a pillanatban csengetnek.
-De nem tudok.-esek kétségbe.

"Na és mindenki megtudná, hog egy szörnyeteg vagy!

Isaac kapva az alkalmon az ajkait az enyémekre tapasztja és megcsókol. Ez a csók tökéletes mert spontán. Érzem, hogy visszaváltozok és egy kis vért is. Isaacét.
-Bocsánat.-pihegem.
-Nyugi, nincs semmi baj csak a szemfogaid felsértették a számat.-nevet. Majd én is aztán a további 15 percet együtt töltjük, de nem tudtam kiszedni belőle hol jártak.

Az utolsó óra után a Beacon Hills High School feliraton ülök. A szemeimmel Stilest keresem. Hamar meg is látom. Felkapom a táskámat és a nyomába eredek.
-Stiles.-fogom meg a vállát amikor odaérek. Összerezzen és megfordul.
-De jó, csak te vagy.-sóhajt.
-Ki más lennék?-lepődöm meg.
-Nem fontos.-legyint.-Miben segíthetek?
-Te tudod, hol voltak tegnap Scotték?-kérdezem.
-Nem mondhatok semmit, és ne is kérj meg rá!-emeli fel a kezét védekezően.
-Jó, de nem életveszélyben ugye?
-Nem, megeshet, oké talán sőt biztos!-veszekszik magával.-Más valamiben tudok segíteni?
-Hát, szóval...izé azt szeretném kérni, hogy adj pár pro tippet a túléléshez.-kérem.
-Én?-mutat magára kikerekedett szemekkel.
-Te, Scott mondta...te talán tudnál segíteni. Elvégre még életben vagy és meg tudod magad védeni valahogy.-érvelek.
-De...az nem, nekem csak szerencsém van.-rágja a körmét.
-Valami rosszat mondtam?-kérdezem.
-Nem dehogy is, csak áhh...neked nem akarom elmondani, illetve kellene de nem.-idegeskedik.
-Stiles?-hátrálok egy lépést. Olyan mint aki hamarosan kitörni készül.
-Gyere!-ragad karon és beülünk a Jeepbe. Elindul és a keze a kormányon dobol. Nem merek megszólalni, annyira idegesnek tűnik. Bemegyünk a házba és egészen a szobájáig megyünk.
-Oké, szóval az esetek többségében szerencsém van, vagy nem is vagyok ott.-kezd el járkálni.
-Igen, mert te vagy az aki mindenre rájön.-sóhajtok.-Én viszont semmiben nem tudok segíteni.
-Isaac se.-legyint, amire csak villámokat szóró tekintetet kap. Bennem pedig gyűlik az érzés, hogy elvágjam a torkát. Mi van velem?
-Bocsánat, viszont most tudnál segíteni. Mindenki Duceliont keresi.-fordul a nagy táblájához.
-Megint? Nem tudom hol van!-csapok le idegesen a combjaimra.
-Megint?-lepődik meg.
-A fürdőben egy nő Deauceliont kereste. Akkor sérült meg anya.-felelem.
-És ezt miért nem mondtad eddig?!-ripakodik rám majd elkezd keresni valamit. Egy papírt amin egy arc van.
-Ez az a nő, aki az erdőben is volt.-mondom.
-Erdőben? Miért nem kommunikálunk mi többet?-néz rám hunyorogva.
-Hát mert...nem tudom. De a lényeg, hogy ő kereste Deauceliont meg egy férfi akinek csak a szagára emlékszem.-adom át az infókat.
-Igen, ő Callie...kellenének az Argentek.-kezd el valamit pötyögni a telefonján.
-Azok akik majdnem megölték Duceliont?-húzom fel a szemöldököm.
-Hát...igen.-hebegi.
-Ők jó emberek csak furák.-emeli a füléhez a telefont.
-Azt meghiszem.-teszem keresztbe a kezeimet a mellkasom előtt.
-Amióta Allison és Scott jártak, eléggé segítőkészek lettek.-nyomja ki idegesen a kezében lévő készüléket, mert az illető nem vette fel.
-Ki az az Allison?-nézek Stilesra értetlenül.