- Réges régen egy olasz városban - pontosabban Veronában - két család állt viszályban egymással. Két fiatal rossz csillagzat alatt született és... Hé, ti meg mit műveltek?! - kérdezte a Lőrinc barátot játszó Áron kissé hisztérikusan. - Elég a régi rizsából, itt az ideje, hogy a nép a mi szemszögünkből lássa ezt a régimódi love story-t - mondta Benvolio, azaz Márkó. - Röviden annyi, hogy nem egy város lesz legfőbb helyszín - támaszkodott Benvolio vállára Mercutio, vagyis Adrián. - Hanem egy gimnázium. Pontosabban a Szent VERONikA gimnázium. És nem családok balhéznak egymással, hanem két osztály. C-sek az M-esek ellen.
- Helyezzék magukat kényelembe és kezdődjék az előadás! - kiabálta a két fiú és gyorsan a takarásba rohantak. Ekkor mindenki kiment a "színpadra" kivéve a két főszereplőt. A két osztály az iskolai folyosón veszekedtek és hergelték egymást. - Gyere ide te rossz ribizli! - kiabálta Mari (Inez) Cecíliának (Janka). - Tudod ki a ribizli, te kis nyomi! - ugrott Marinak Cecília és egymás haját kezdték el tépni. Eközben Tybalt (Márk) és Mercutio verekedtek. - Gyerünk Mercutio!
- Ne hagyd magad Tybalt! - kiabálták akik épp nem verekedtek a másikkal.
- Mi folyik itt?! - jelent meg a suli igazgatója, Escalus (Nógrádi). A diákok, mintha meg se hallották volna. - AZT KÉRDEZTEM MI FOLYIK ITT?! - ordította el magát Escalus. Mindenki abbahagyta, amit épp csinált. - Tizenegyedik C - nézett a bal oldalra, mire hátrébb mentek ezzel távolabb kerülve az M-esektől. - És Tizenegyedik M. Nem akarok több rendbontást látni!
- Nézd ez az érzés más, ugye te is akarod ez a rendbontás... - kezdte énekelni Péter (Zoli). - Fejezd be az éneklést! - szólt erélyesen Péterre, mire azonnal elhallgatott. - Ha újra megtudom, hogy verekedés vagy bármi történt a két osztály között, azt azonnali hatállyal kirúgom az intézményből! Megértettétek?!
- Igen - felelte mindenki. Escalus bólintott és elhagyta a folyosót. A két osztály dühösen egymásra nézett, majd elmentek a saját termükbe. Az m-esek a teremben idegesen beszélgettek. - Ezt nem hiszem el! - járkált fel s alá Mercutio. - Én sem! - vágta rá Benvolio. - Elfogyott a csokim - nézett fel barátjára. - Jajj, Benvolio! Miért van az, hogy te csak a hasadra tudsz gondolni?! - korholta le Mari.
- Nem tehetek róla, bocs.
- Hé! - kapta fel a fejét Mercutio. - Hol van Rómeó?
- Biztos Rózácskával enyeleg valahol - röhögött Benvolio. - Keressük meg - mondta Mari és az ajtóhoz indult, de ebben a pillanatban lépett be Rómeó.
- Rómeó! Hol voltál?! - kérdezte Mari.
- Wc-n - mondta, mire Mari háta mögött Mercutio és Benvolio perverz mosolyra húzták az ajkukat. - És Rózácskát hol hagytad?
- Ki keres? - lépett be a terembe az említett lány vörös szemekkel. - Senki - mondta Mercutio és Benvolio-val az oldalán odament Rómeóhoz. - Tudnánk beszélni?
- Persze.
- De négy... azaz hatszem közt - indult ki a terem elé a három barát.
- Mi van veled és Rózával?
- Semmi. Ugyanis szakítottam vele.
- Kajak?! - kerekedett ki döbbenten Mercutio és Benvolio szeme. - Igen. Úgy érzem, hogy nem ő lesz az igazi.
- Hát akkor kedves Rómeó - kezdte Benvolio, majd Mercutio vette át a szót. - Most, hogy újra szingli macsó vagy ma este elmegyünk bulizni!
- Hova?
- A c-sek álarcos bulit csinálnak, tehát nekünk feltétlenül ott a helyünk! - vigyorgott Mercutio. - Jó - bólintott Rómeó és elmentek.

***

Aznap délután Júlia, Dóra (Ginny) és Cecília az esti bulira készülődtek.
- Nézd ez milyen jól állna neked! - mutatott Cecília Júliának egy vörös ruhát. - Nem is tudom. Nekem elég kirívónak tűnik.
- Így talán Paris mégjobban felfigyel rád. Ha most tetszel neki egy kicsit, akkor ezután beléd fog zúgni - mosolygott a legjobb barátnőjére Dóri.
- Ahj, oké - adta be a derekát Júlia. Miután a három lány végzett a készülődéssel elindultak Cecilhez (Jani), mivel nála lesz a party.
- Szervusz cica - üdvözölte a barátnőjét Cecil. - Mondtam már, hogy ne hívj cicának! - nézett a barátjára összehúzott szemekkel Cecília.
- Jó, bocsi. Sziasztok lányok, gyertek beljebb - állt félre az ajtóból, hogy bemehessenek a lányok. Bent már többen élvezték a bulit. - Júlia nézd, ott van Paris! - mutatott Paris (Csabi) irányába Dóri. - Látom.
- Egész helyes.
- Igen az - bólintott halvány mosollyal Júlia.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Biztos jó ötlet volt eljönnünk? - aggodalmaskodott Rómeó. - Nyugi! Nem lesz semmi gond! Vagy ha mégis, akkor te szépen itt maradsz kitömött szobornak - mondta Benvolio és már bent is voltak a bulin.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Eddig milyen a buli? - kérdezte Cecil Júliától. - Nekem tetszik - mosolygott kedvesen Júlia a fiúra. - Menj és táncolj egyet Paris-szal - kacsintott Júliára, majd elment megkeresni Cecíliát. Júlia sóhajtva ment Paris-hoz.
- Szia, Júlia! - köszönt széles mosollyal Paris. - Szia!
- Nincs kedved táncolni?
- De - bólintott a lány, mire Paris megfogta a kezét és bevezette a többi táncoló fiatal közé. - Nagyon csinos vagy - bókolt Paris. - Köszi.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Rómeó épp az egyik sarokban állt egy dobozos kólával a kezében, amikor észrevette a táncoló Júliát. A kólát az asztalra tette és közelebb ment. - Mit megnem adnék, hogy most velem táncoljon - motyogta maga elé le sem véve a tekintetét a lányról. A tánc végén Júlia a konyhába ment, hogy igyon valamit. Rómeó követte őt. A fiú megállt az ajtóban és a szomját csillapító lányt nézte. Júlia letette a poharát az asztalra, megfordult és szembe találta magát Rómeó fekete maszkos alakjával. Júlia mozdulatlanul állt a konyha közepén, miközben a vörös maszkja mögül nézte a fiút.
- Van kedved táncolni? - szólalt meg először Rómeó. Júlia némán bólintott. Rómeó elmosolyodott, majd megfogta a lány kezét és ki vezette. Épp egy lassabb szám ment. Rómeó, Júlia derekára tette a kezét, a lány pedig a nyaka köré kulcsolta a karjait.
- Meglep, hogy tudsz táncolni.
- Igazán? Miért lepett meg ez téged?
- Mert az imént Paris hívott táncolni. Esküszöm befizetem magán tánc órákra - nevette el magát Júlia.
- Nehogymár! - nevetett Rómeó. - Paris bot lábú? - nevetett továbbra is.
- Igen, de örülök, hogy te nem vagy az - mosolygott rá Júlia. - Ki vagy te?
- Nem mondhatom el, hisz mi lenne ebben az álarcos party-ban a buli, ha tudnánk, hogy kicsodát rejt a maszk?
- Kár, pedig én is levettem volna - vont vállat Júlia, hátha szóra bírja a fiút, de csalódnia kellett. - Bocs, de nem lehet.
- Rendben - bólintott csalódottan a lány, majd ismét felnézett a fiúra. Rómeó mosolyogva nézte a lány arcát, majd lehajolt hozzá és megcsókolta. Júlia először eltolta magától, de rövidesen ismét egymás ajkait falták. Miután elváltak egymástól, mosolyogva néztek egymásra. Júlia csillogó szemekkel nézett fel Rómeóra.
- Rómeó, azonnal el kell tűnnünk innen! - jelent meg a semmiből Benvolio és Mercutio. Júlia döbbenten nézett a három fiúra. - Úristen - motyogta, mert nem akarta elhinni, hogy az m-es Rómeóval táncolt és, ha ez nem lenne elég, még csókolóztak is.
- Júlia! Azt mondta Tybalt, hogy három m-es szökött be a buliba! - ment a barátnőjéhez Dóri is. Rómeónak is hasonló volt a reakciója azzal kapcsolatban, hogy kivel táncolt, mint Júliának. - Gyere már! - rángatta Rómeót Benvolio és kirohantak a házibuliból. - Dóri, szörnyű dolgot tettem! Most azonnal levegőre van szükségem! - ment ki a lány is a házból. A két fiatal ugyanarra gondolt. Hogy történhetett meg, hogy az ellenséges osztály egyik tagjába szerettek bele? Júlia idegesen járkált fel s alá, amikor hangokat hallott. Jött valaki. - Júlia? - suttogta egy fiú hang.
- Ki vagy?
- Én vagyok az. Rómeó - lépett a lámpafény alá a fiú. Két méteres távolságra álltak egymástól. - Te m-es vagy.
- Te pedig c-s - bólintott Rómeó. Egy darabig csendben álltak egymással szemben, majd egyszerre indultak el egymás felé és forró ölelésbe vonták egymást. Rómeó nem habozott, hanem rögtön Júlia szájára tapasztotta ajkait. - Hogy történhetett ez? - kérdezte Júlia miután elváltak egymástól az ajkaik. - Szerelem első látásra? - vigyorodott el Rómeó.
- Menned kell. Ha minket együtt látnak, akkor annak rossz vége lesz! - nézett fel a fiúra rémülten Júlia.
- Előtte ígérj meg valamit!
- Mit?
- Lennél a barátnőm?
- Nem gyors ez neked?
- Ez talán kibékíthetné őket. Tulajdonképpen meg, majd megismerjük egymást közben. Jó?
- Ahj, rendben - bólintott Júlia. Rómeó örömében ismét megcsókolta a lányt.
- Szeretlek!
- Én is, de menj, mert bármelyik pillanatban kijöhetnek, hogy mégis mit csinálok itt kint.
- Jó. Holnap találkozunk - puszilta meg Júlia arcát és elszaladt. - Júlia, minden rendben? - ment ki Dóri.
- Igen, minden a legnagyobb rendben - mosolygott Dórira Júlia és visszamentek a többiekhez.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Rómeó, merre jártál?! - kérdezte a fiútól Mercutio.
- Elhagytam a... cipőmet!
- Haver, nem akarlak megsérteni, de ez a Rómeó és Júlia és nem a Hamupipőke - tette Rómeó vállára a kezét Benvolio. - Hülye - söpörte le a válláról Benvolio kezét. - Csak nem csaj van a dologban? Melyik pipit szedted fel? - húzogatta sokat sejtően a szemöldökét Mercutio.
- Nem érdekes.
- Hoppá! Rómeó most először nem köti az orrunkra, hogy kivel kavar!
- Beteg vagy, tesó? - nézett Rómeóra tetetett aggódással Benvolio.
- Hagyjatok már - nevetett fel Rómeóra. - Egyszerűen gyönyörű egy lány.
- Na, már a fellegekben jár.
- Mit ittál, hogy így lebegsz? Adj nekem is! - puszilta szájon Rómeót Mercutio, mire az előbbi fiú rögtön megtörölte a száját. Mercutio retardált madár módjára kezdett csapkodni a kezeivel. - Lebegek! Rózsaszín vattacukor felhők közt repülök én is! Ó, Benvolio. Te is lebeghetsz - célozta meg az egyetlen mondhatni normális fiút. - Hagyj már, te bolond! Nem hallod?! Mercutio! Mercutio hagyjál!!! - futott el Mercutio elől Benvolio. Rómeó nevetve követte őket.

***

- Hallottad a hírt?
- Milyen hírt?
- Hát, hogy a c-sek tegnapi bulijára három m-es fiú szökött be.
- Na neee! És kik voltak azok, lehet tudni? - kérdezte kíváncsian az egyik lány a másiktól. - Az egyik az ezer százalék, hogy Rómeó volt. A másik kettő talán a sleppje.
- Hé, csajok! - szaladt a két lányhoz egy harmadik is. - Mi az?
- Hihetetlen dolgot hallottam!
- Micsodát? - kérdezte a két lány egyszerre. - Rómeó a tegnapi buliban lekapta a Júliát!
- Ez nem lehet - tátotta a száját az első lány. - Pedig de! Ráadásul, aztán többször látták együtt őket.
- Ha ezt a c-sek és az m-esek megtudják, botrány lesz! - kapott a szája elé a második lány. - De az ám!
- Nincs jobb dolgotok, mint pletykálni?! - szólt rájuk szigorúan Cecília. A három lány azonnal kislisszolt a mosdóból. Elővette a neszesszerét és elkezdte megcsinálni a sminkjét. Ekkor lépett be Mari a mosdóba. - Ma kire akarod kivetni a hálódat? - kérdezte Mari.
- Nem vagyok könnyűvérű, csakhogy tudd - nézett gonosz tekintettel Marira. - Ugyan már! Az egész suli tudja, hogy nagyon sok srácon mentél már keresztül.
- És?
- Mióta együtt vagy Cecillel - tette hozzá csak úgy mellékesen, mire Cecília kicsit túl húzta a tus vonalat a szeménél. - Mintha egy kicsit túl ment volna - mosolyodott el ördögien Mari és elhagyta a mosdót egyedül hagyva a szitkozódó Cecíliát.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Lőrinc! Lőrinc, hol vagy?! - nézett be a Tizenegyedik B-sek termébe. - Itt vagyok - szólalt meg az említett személy. Ő volt az egyetlen, akivel mindkét osztály kijött és fordítva.
- Nagy hírem van!
- Sikerült egyedül begombolni az inged ujját? Gratulálok.
- Nem! Mármint, de, de nem erre gondoltam! Szerelmes vagyok!
- Ezúttal kibe?
- Júliába - tette a szívére a kezét Rómeó. - Júliába? Abba a kilencedikes kancsal lányba?
- Nem!
- Akkor a könyvtáros nőbe?
- NEM!!! Az évfolyam társunkba Júliába! A c-s Júliába!
- Úristen, ennek nem lesz jó vége!
- Pedig én úgy gondolom, hogy ez még jól is elsülhet. Talán a két osztály így kibékülhetne és a dirinek se kéne azon rágódnia, hogy kit csapjon ki a suliból.
- Jól meggondoltad?
- Lőrinc - fogta meg a barátja vállát Rómeó. - Komolyan mondom, hogy halálosan beleszerettem abba a lányba!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Igaz a hír, Júlia? - kérdezte a lánytól Dóri, a folyosón sétálva. - Milyen hír?
- Az, ami rólad és Rómeóról terjeng. Az, hogy csókolóztatok.
- Igen - bólintott elvörösödve Júlia.
- Uram irgalmazz! Mondd, hogy nem szerettél bele!
- Nem akarok hazudni.
- Mondd el, hogy történt. Semmit se hagyj ki! - kérte Júliát, mire ő mindent elmondott. Töviről hegyire. - Ez olyan romantikus. Szörnyű, de romantikus! - nézett meghatottan Júliára Dóri.
- Miért szörnyű?
- Szerinted mit szólnának ehhez a többiek? Vállon veregetnének és azt mondanák, hogy „Ez az Júlia! Jöjj össze az ellenséggel!”?
- Talán ezután kibékülhetne a két osztály. Már arra se emlékszem, hogy miért is utáljuk őket.
- Jajj, tudod amikor kilencedikben az osztálykiránduláson az m-esek viszkető porral szórták le az összes ruhánkat és minden cuccunkat. És, amikor mi meg azzal vágtunk vissza, hogy olajjal fellocsoltuk a faházuk padlóját, na az vicces volt, de visszatérve az eredeti témára ezért utáljuk egymást.
- De ennek nem kell így maradnia! Lehetne változtatni ezen - próbálta meggyőzni Dórit, aki ezen elgondolkodott. - Lehet, hogy igazad van. Hol van Peti?
- Passz - vonta meg a vállát Júlia. Dóri sóhajtva indult a termükbe.
- Megkeresem azt a félnótást - mondta és már el is tűnt. Júlia pedig a 11.b-sek terméhez ment Lőrinchez.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hát te aztán kajak belezúgtál ebbe a csajba - állapította meg Lőrinc a haverját elnézve. - Én mondtam - vigyorgott Rómeó és ebben a pillanatban toppant be a barátnője.
- Rómeó!
- Júlia! - ugrott le a padról és rögtön Júliához szalad és már megakarta volna csókolni, de Lőrinc állt közéjük.
- Nyughassatok már le! Mik vagytok ti, egy kanos és egy tüzelő nyúl?! - nézett felváltva Rómeóra és Júliára.
- Nem, de ma még nem is láttam, sőt ma még nem csókoltam meg! - mondta Rómeó és cselesen kikerülte Lőrincet és már Júlia a karjaiban volt.
- Mint a szaporításra tenyésztett nyulak - forgatta a szemeit Lőrinc. Mikor elvált egymástól a pár mosolyogva néztek Lőrincre.
- Először is: ha máskor előttem akartok egymásnak esni, akkor közlöm, hogy húzzatok szobára! Másodszor: gratulálok és sokáig.
- Köszönjük - mosolyogtak kedvesen.
- Lassan vége a szünetnek, menjetek a saját termetekbe - tanácsolta Lőrinc.
- Rendben, de kérlek ne áruld el senkinek. Dóri tudja egyedül - kérte Júlia. Lőrinc némán bólintott. - Nem árulom el senkinek - biztosította őket. A két fiatal fájdalmas búcsút vett egymástól és mentek a termeikbe.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Mi van veled mostanában? - ült fel Rómeóra padjára Mari.
- Semmi, mi lenne?
- Nem tudom. Gyakrabban tűnsz el és, mintha boldogabb lennél.
- Cshahj vhahn ah dhohlohghbhan - mondta Benvolio teli szájjal.
- Benvolio teli szájjal ne pofázz! - szólt rá élesen Mari. - Bhohcs - nyelt egy nagyot. - Mondom, csaj van a dologban - ismételte meg ezúttal érthetőbben. - És ha csaj van a dologban? - tárta szét a karjait Rómeó. Ekkor Baltazár (Szundi) rohant be a terembe. - Balhé van!
- Adj neki Mercutio!
- Gyerünk Tybalt, ne sajnáld!
- Adj neki egy jobbost!
- Hajolj el! - biztatták a két fiút. Épp Tybalt vágta gyomorszájon Mercutio-t. Rómeó átfurakodott a verekedők köré gyűlt tömegen és a két ellenséges fiú közé állt. - Hé, hagyjátok abba! Ha a diri megtudja, akkor kirúghat benneteket! - próbálta jobb belátásra bírni a fiúkat. - Rómeó húzz innen! Ebbe ne szólj bele! - lökte óvatosan arrébb Rómeót Mercutio. Amíg Mercutio nem figyelt, addig Tybalt egy Péter által kapott könyvvel váratlanul halántékon csapta, mire Mercutio a földre rogyott. Az összes m-es diák kikerekedett szemekkel néztek Tybalt-ra. - Te utolsó féreg! - ugrott neki Rómeó és addig ütötte, amíg Tybalt is elvesztette az eszméletét. Rómeó szapora pulzussal állt fel a földről. Ekkor Escalus igazgató tört utat magának. - Mi történt?!
- Rómeó kiütötte Tybalt-ot! - üvöltötték a c-sek.
- Tybalt kezdte! Ő hátulról leütötte Mercutio-t! - kontrázták az m-esek.
- Elég! Valaki hívja a mentőket! És Rómeó! - fordult az említett fiú felé Escalus. - Kirúglak a Szent VERONikA gimnáziumból! - mondta ki az ítéletet, mire a fiú összeszorult szívvel bólintott és elindult a termükbe, de előtte még odaszólt Dórinak. - Mondd meg Júliának, hogy a szokásos helyen találkozzunk! - ezzel elment összepakolni a cuccát.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Ugye ez nem igaz?! Kérlek, Dóri! Mondd, hogy ez nem igaz! - sírta keservesen Júlia. - Sajnálom Júlia - nézett szomorúan a barátnőjére.
- Rómeó kórházba juttatta Tybalt-ot, Escalus pedig kirúgta őt a suliból. De azt mondta, hogy a szokásos helyen vár téged - mosolyodott el halványan Dóri. Júliának több se kellett, mert azonnal rohanni kezdett.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Rómeó idegesen járkált a teremben.
- Nyugodjál már le! - szólt rá Lőrinc.
- De nem tudok! A legjobb haverom kórházban van, kórházba juttattam Júlia unokatesóját és ha ez nem lenne elég, engem kirúgtak a suliból és kevesebbet láthatom az én szerelmemet! Hogy a bánatba tudnék lenyugodni?! - nézett idegesen Lőrincre a fiú. Nem tudott erre mit mondani. - Rómeó! - ugrott sírva szerelme nyakába Júlia. Rómeó szorosan átölelte barátnője derekát.
- Ne haragudj, Júlia! Nem akartam kórházba juttatni Tybalt-ot! - mondta ki a legelső gondolatait Rómeó.
- Tudom, hiszek neked - nézett a fiúra Júlia. - Bármi is történjen, én őszintén szeretlek és szeretni foglak! Te megváltoztattad az életemet! - csókolta meg a lányt Rómeó. A szívszaggató búcsút Lőrinc szakította félbe. - Nem akarok ünneprontó lenni, de ideje lenne menned, különben Escalus rohadt pipa lesz rád és ezt nem kéne fokoznod.
- Jó. Szeretlek, Júlia!
- Szeretlek, Rómeó! - adott még egy utolsó csókot a szerelmének, majd Rómeó fogta a táskáját és elhagyta az iskola területét, Júlia; Lőrinc és a többi m-es legnagyobb bánatára.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Júlia, azt hiszem jó lenne ha összejönnétek végre Paris-szal. Az embernek a másik fele könnyebben át tudna segíteni a fájdalmakon - mondta Cecília Júliának. - Nem akarok a barátnője lenni.
- De miért? Paris rendes, kedves, vicces és intelligens srác!
- De nem tud táncolni - motyogta az orra alatt Júlia. - Hogy mondtad?
- De nem tudom őt szeretni.
- Ne csacsiskodj! Ő szeret téged!
- Mire menjek a szeretetével? - durcázott Júlia. Legszívesebben az osztálytársai fejéhez vágta volna, hogy ő már Rómeóval jár, de nem tehette.
- Dóri, ugye te mellettem vagy? - fordult a barátnőjéhez, de mindhiába.
- Legyél Paris barátnője. Ő nem büntetett előéletű.
- Dehát Rómeó sem az! Az csak baleset volt! Egy szerencsétlen baleset!
- De akkor is kórházba juttatta az unokatestvéredet! Ne ellenkezz! Paris-szal jobban járnál - mondta Dóri, mire ő azonnal Lőrinchez rohant.
- Lőrinc! Segítened kell! - rohant a fiúhoz kétségbeesetten.
- Mi történt?
- Mindenki azt akarja, hogy Paris barátnője legyek. Segítened kell! - könyörögve nézett Lőrincre.
- Két dolgot tudnék mondani, de az első nem annyira jó ötlet.
- Mi az? Áruld el! Kérlek!
- Az első az, hogy megszöksz a suliból. A második pedig az, hogy tisztázod Rómeó nevét a dirinél.
- Szerinted visszavenné?
- Nem tudom. Talán.
- Rendben. Megpróbálom - mondta elszántan és elhagyta Lőrinc osztályának a termét. Az útja egyenesen Escalus irodájába vezetett.

***

- Igazgató úr, bejöhetek? - nyitott be az ajtón Júlia. - Persze, jöjjön csak be - bólintott Escalus. Júlia beljebb ment és leült az egyik székre. - Miben segíthetek?
- Vegye vissza Rómeót - jelentette ki kertelés nélkül. - Miért tenném?
- Azért, mert ő csak a barátján akart volna bosszút állni. Tudja, hogy Rómeó sose keveredett ilyen súlyú bajba. Sőt, az igazgatóiban se ült sose büntetés miatt. Kérem adjon neki egy újabb esélyt!
- Ha megmásítanám a szavam, akkor az nem lenne fair a többiekkel szemben, nem gondolja kisasszony?
- De. De azért gondolja meg kérem.
- Miért kéne meggondolnom?
- Azért, mert... mi együtt járunk és, ha a többiek megtudnák akkor talán kibékülne a két ellenséges osztály.
- Akkor korábban kellett volna elmondani nekik.
- Úgy tűnik csak vesztegetem itt az időmet - pattant fel a székről Júlia.
- De, hogyha bármi rosszabb dolog történik a mai veszekedésnél, akkor jusson eszébe, hogy én megmondtam - nézett komolyan az igazgatóra és kiviharzott az irodából. Escalus sóhajtva rázta meg a fejét.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Dóri a fejét rázva tért vissza az osztályba. - Nincs sehol.
- Mi se találtuk - válaszolta bánatosan Cecília. - Nem nyelhette el a föld.
- Miért mehetett el? - kérdezte Cecil.
- Szerintem, amiért idáig fajult az a sok ármánykodás egymás ellen.
- Igazad van - tette Cecília vállára a kezét Dóri. - Van egy sejtésem, hogy merre lehet.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Júlia lélekszakadva rohant. Mikor megérkezett a céljához a Montova utcába megnyomta a csengőt. Nem sokkal később Rómeó nyitott ajtót. Meglepetten nézte az előtte álló lányt.
- Te meg mit keresel itt?! Nem a suliban kéne lenned?!
- Nem, mert veled akarok lenni. Legyen bármi is az ára - ölelte meg a barátját Júlia. - De ha téged is kirúgnak?
- Akkor kirúgnak - vont vállat nem törődöm stílusban Júlia. - Rossz hatással vagyok rád, úgy tűnik.
- Khm - köszörülte meg a torkát valaki. Mindketten a hang irányába fordultak. A két osztály állt velük szemben. - Ti meg mit kerestek itt? - illetődött meg Júlia.
- Eltűntél a suliból és Dóri sejtette, hogy hol lehetsz. Nos, igaza lett - mondta Cecília.
- Benvolio te árultad el nekik, hogy hol lakok?
- Aha - bólintott mosolyogva a fiú.
- És az egymás iránt érzett gyűlöletetek? - kérdezte Rómeó.
- Elpárolgott - adott választ Cecil.
- De Escalus nem fog visszavenni a suliba.
- Nem hiszem, de ha téged nem vesz vissza, akkor én sem megyek oda vissza!
- Micsoda?! - lepődött meg mindenki.
- Jól hallottátok. Rómeó nélkül nem megyek vissza. És nem hiszem, hogy ez érdekelné őt. Két diákkal kevesebb, na és?
- Jól meggondoltad? - lépett közelebb a fiatal párhoz Dóri. - Igen - bólintott, mire Dóri megölelte a legjobb barátnőjét. - Hiányozni fogsz!
- Te is nekem! - suttogta Júlia.
- Remélem így már béke lesz a két osztály között és a suliban. És nálunk boldogabb senki se lehetne, ha végre a c-sek és az m-esek barátságban és békességben tudnának egy légtérben meglenni - szónokolta Júlia. - Ne aggódjatok. Nem lesz több balhé és viszály. A Szent VERONikA már nem a viszálytól fog zengeni, hanem a nevetéstől, hisz - nézett a másik osztályra Mari. - Van mit bepótolnunk kilencedik végétől - mosolygott Rómeóra és Júliára kedvesen.
- Köszönjük - borultak egymás karjaiba.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- A Szent VERONikA gimnáziumban helyre állt a béke. A két osztály kibékült egymással és többé nem idegesítették egymást... negatív értelemben. Júlia és Rómeó átiratkoztak egy másik iskolába és ott osztálytársak lettek. Továbbra is boldog párkapcsolatban élnek. Tybalt-ot és Mercutio-t kiengedték a kórházból és makk egészségesek. Na jó talán Mercutio még őrültebb lett, de az mellékes. És így ért véget a két szerelmes története. Rómeó és Júlia története a kilencedik c feldolgozásában - zárta le a darabot Lőrinc vagyis Áron. Az osztály minden tagja és az Escalust alakító Nógrádi kimentek a "színpadra" és meghajoltak, miközben elismerő tapsvihar és füttykoncertet kaptak. A diákok boldogan néztek egymásra, hisz nem hitték, hogy ekkora sikert aratnak. Will előre taszigálta Vivit és Gabeszt, a két főszereplőt, akik még ennél is nagyobb elismerést kaptak. Megfogták egymás kezét és meghajoltak mégegyszer.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Hát írói szemszögből könnyebb volt megírni, de a következő részben kárpótlásul olvashattok Gabesz szemszögéből is. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tetszett nektek ez a modernizált változat, kommentbe szívesen olvasgatnám a véleményetekre😊
Ui.: 3470 szóval ez lett a legesleghosszabb rész :D

By: Mona❤