Szeptember 11. (Szerda)

^A suli utcájának a sarkán álltam. Elindultam a suli felé és megláttam egy csapatot. Négy fiú és két lány volt ott. Közelebb mentem, de kicsivel távolabb megálltam.
- Hogy lehetsz ilyen sötét, Kami? - kérdezte az egyik lánytól egy sötét hajú fiú. - Nem is vagyok sötét! Ugye, Leila?
- Nem vagy az - ölelte meg a barátnőjét a Leila nevezetű lány. Kicsit jobban szemügyre vettem és nagyon hasonlított a nagynénémre, csak épp fiatalabb kiadásban.
- Timi, mit ácsorogsz ott?! - kiabált felém egy barna hajú fiú. Hátra néztem, de senki se állt mögöttem. Ekkor a barna hajú fiú felém jött, megragadta a kezem és odahúzott a társaságuk felé. Kissé megszeppenten álltam a hat fős társaságban.
- Te Levi! - szólította meg egy sapkás srác a mellettem álló fiút. Úristen, ez apa! - Mi az?
- Délután megyünk mekibe?
- Aha, mehetünk - egyezett bele apa fiatal kori verziója.
- Timi? Timi, figyelsz? - kérdezte a sapkás fiú. - Hm? Mi?
- Jössz te is?
- Ja, hát öhm, persze - bólintottam zavartan.
- Felesleges volt megkérdezni, mert ahova mi megyünk oda ő is jön - kacsintott rám mosolyogva egy szemüveges fiú.
- De hülye vagy, Dani! - nézett a szemüveges fiúra apa (de fura úgy kimondani miközben a fiatal Szabó Levente áll mellettem és nem a 35 éves apám). - Há', de Timcsi szeriz minket - nézett rám vigyorogva Dani, mire grimaszolni kezdtem a becenév hallatán. Eleve fura volt, hogy Timinek hívnak. Én Vivi vagyok, nem Timi!
- Minden rendben, Timi? - kérdezte a mellettem álló Levi.
- Beszélnünk kell! - néztem fel rá, mire a fiúk "húúú"-zni kezdtek.
- Rendben, gyere - fogta meg a kezem és távolabb húzott, hogy hallótávolságon kívül legyenek a többiek. - Mi a baj? Nekem bármit elmondhatsz - simította meg az arcom.
- Én... - kezdtem, de nem tudtam, hogyan is mondjam el neki.
- Azt hiszem tudom mit szeretnél mondani - mosolygott rám, mire kissé megkönnyebbültem, de hamar kiderült, hogy félreértettem, mert a feje vészesen közeledett az enyémhez.
- Mi, én nem... - kezdtem magyarázkodni, de késő volt, mert összeértek az ajkaink.^ - ÁÁÁÁÁÁ! - sikítva ültem fel az ágyamban. Az ajtó nem sokkal később kis híján kiszakadt a helyéről, ahogy apa bejött azon.
- Mi történt?! - kérdezte rémülten.
- Semmi, csak rosszat álmodtam - mondtam, miközben igyekeztem szabályozni a légzésemet.
- Elárulod?
- Muszáj?
- Nem, nem kell, ha nem szeretnéd - ült az ágyam mellé.
- Köszönöm, apu!
- Nincs mit, de pihenj még egy kicsit. Jó éjt, Vivi! - adott egy puszit a fejemre utána kiment a szobámból. Ránéztem az órára, ami hajnali fél hármat mutatott. Sóhajtva dőltem hanyatt az ágyamban és ismét elaludtam.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>

Legközelebb az ébresztőmre keltem fel. Szerencsére nem álmodtam többször apával és a gimis barátaival. Lehet legközelebb nem olvasom Leila naplóját közvetlenül elalvás előtt. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Ráérősen felöltöztem, majd a táskámat a hátamra kapva mentem le a lépcsőn.
- Ha nem gond, ma gyalog mennék suliba - szóltam apának, aki épp a konyhában csinált szendvicset.
- Rendben, vigyázz magadra!
- Oké, a suliban találkozunk! Szia! - köszöntem el tőle, majd kiléptem a házból. Mélyen beszívtam a friss levegőt és elindultam a suliba. Időközben bedugtam a fülesemet a fülembe és elindítottam Martin Garrix-től és Bebe Rexah-tól az In The Name Of Love-ot. Mikor a sulihoz értem, akkor megállítottam az éppen hallgatott számot (Shawn Mendes-től a Queen). Kivettem a fülemből a fülest és eltettem a táskámba, majd köszöntem a kint álló srácoknak. Tisztára, mint az álmomban apáék "bandája". Ezen elmosolyodtam.
- Mit vigyorogsz Timcsi? - kérdezte vigyorogva Will. Azonban a becenév hallatán, kissé lesápadhattam, mert Márkó aggódva nézett rám.
- Minden oké, Vivi?
- Igen, persze. De tudhatnád, hogy nem szeretem a Tímeát és annak bármiféle változatát - néztem Will-re, majd bementem az épületbe. Egyenesen a termünkhöz mentem, mert rajzzal kezdtünk. Tomi már bent volt és nagyban telefonozott. Odamentem és megkértem, hogy engedjen be, mire készségesen beljebb húzta magát. Miközben bemásztam a helyemre megláttam, hogy valami Zitával chatelt és a lány szívecskés üzenetére ő is egy szívecskével válaszolt. Szemforgatva ültem le a helyemre, majd előszedtem a rajz cuccom és Leila naplóját és azt olvastam tovább. Egy idő után valaki megszólalt. - Nem mondták még neked, hogy nem illik más naplóját elolvasni? - kérdezte Tomi. Nem válaszoltam, csak lapoztam egyet.
- Hahó, elvitte a cica a nyelved? - nevetett Tomi.
- Nem, még megvan a nyelvem - néztem rá és, hogy lássa így van ki öltöttem rá.
- Mostmár elhiszem - mosolygott.
- Tulajdonképpen az apukám adta oda, hátha segít valamennyit a gimivel, mert még a nagynénémé volt, aki az ő gimis éveinek idején írta.
- Ó, értem. Az eddig olvasottak alapján történt valami izgalmas a nagynénéddel?
- A szülei elfoglaltak és gorombák voltak, nem tudják, hogy az apámmal féltesók, titokban táncol, bepasizott, elő kellett adniuk a Rómeó és Júliát, - ahogy nekünk is elő kell, majd ha minket sorsolnak ki erre - ahol az apám igaziból megcsókolta őt, osztálykarácsony volt náluk most pedig a szilveszternél tartok, ahol meglátta, hogy a pasija megcsalta és az apámmal elment a dédszüleimhez. Eddig ennyi történt - meséltem el nemin az eseményeket. Tomi csak döbbenten figyelt.
- Mozgalmas féléve lehetett a nagynénédnek.
- Hát igen, tényleg az volt neki - válaszoltam némi tanakodás után. Csengetéskor bejött Czanek tanárnő és az első órán gyümölcs tálat rajzoltatott velünk, amit óra végén leosztályozott (nekem négyes lett). Rajz után mentünk angolra. Sarkadi tanár úr egy szintfelmérő dolgozatot íratott velünk, hogy lássa ki milyen szinten van angolból. Volt rá fél óránk utána a füzetbe írtunk. Törin elkezdtük az őskort venni Szűcs tanárnővel. Irodalmon Nógrádi tanár úr az ókori írókról és költőkről beszélt. Osztályfőnökin kiválasztottuk a dök-ösöket (Vera és Áron lett), és még egy csomó fontos dologról beszéltünk. Olaszon mondatokat fordítottunk, fizikán a tanár úr épp a táblára írta a mérés meghatározását, mikor nevetésre fordult hátra.
- Ki forog?
- A Föld! - vágta rá Will.
- Ki mondta ezt?!
- Galileo Galilei - vigyorgott Will, mire több emberből kitört a röhögés. Legalább fizikával kapcsolatos volt a beszólása.☺ Utolsó órán (vagyis tesin) suli kört futottunk utána gimnasztikáztunk, majd hazaengedett minket. Mindenki ment átöltözni utána hazaindultak. Én megvártam apát a tanári előtt. Mikor kijött átkarolta a vállam és kimentünk a suliból. Beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Otthon felmentem a szobámba és megírtam azt a kevés leckémet, amit kaptunk. Miután végeztem leültem a babzsák fotelembe és olvastam Leila naplóját. Időközben pittyegni kezdett a telefonom. Megnéztem és elmosolyodtam.

Márkóóó felvett a(z) Suli Császárai (9.C) nevű csoportba

Márkóóó: Haliiii skacooook!

Mr.Tökély: Miért beszélsz magaddal? XD

Zolkó: Hopp az oltás😂😂

VERAnda: Szia, @Márkóóó 😁

Márkóóó: Legalább valaki szeret engem!

Fifi, virágoskertje: Egy: Én is szeretlek, Márkó!
Kettő: Ki a bánat találta ki nekem ezt a retardált nevet?😂😂

VandálkodóVanda: Az, akit te is szeretsz😂

Fifi, virágoskertje: Márkó, hogy rohadnál ki!!!

Szundi: Rohadni csak te tudsz😉

Fifi, virágoskertje: Kikérem magamnak! Én... hervadni tudok

Adria-tenger: Hopp itt úszik egy biosz ötös! Kapd el Vivi, KAPD MÁR EL!!! Ja, már elment😂😂😂

Fifi, virágoskertje: Kapd be, vizecske😂

Adria-tenger: Ez fájt😢

Fifi, virágoskertje: Sorry... vagy mégsem😈

Márk, a szupersztár⭐: Ejnye Fifi😂

Fifi, virágoskertje: Te csak meg se szólalj néma énekes!😠

Márk, a szupersztár⭐: Há' de mééér'??

Fifi, virágoskertje: Mert a haverod adta nekem ezt a sz@r nevet!!

Márk, a szupersztár⭐: Én a néma énekesre gondoltam...

Fifi, virágoskertje: Mert még eddig nem hallottalak énekelni

Írtam le a választ, mire előugrott egy másik chat fej. Márk volt az.

Márk Nagy egy hangfájlt küldött

Meghallgattam, ahogy Carameltől énekli a Jégszívet. Rohadt jó hangja van!

Vivien Szabó: Visszaszívom! Nagyon jó hangod van!

Márk Nagy: Tudom😁

Vivien Szabó: Na az egó befigyel😂😂

Vivien Szabó: De most megyek, mert kész a vacsi. Szia!

Írtam az osztálycsoportba is utána lementem enni. Lent anyu kissé meggyötört arccal ült az asztalnál.
- Baj van? - kérdeztem tőle.
- Apád főzött - suttogta, hogy apa meg ne hallja. Erre én kissé rémült arccal foglaltam helyet. Apa az asztal közepére tette a... fogalmam sincs micsodát, de valamilyen zöld izé volt. Később kiderült, hogy brokkoli leves volt. Nem volt valami bizalom gerjesztő, de azért pár kanállal ettem belőle. Már az ötödik kanálnál megköszöntem a vacsorát és felmentem fürdeni, majd bementem a szobámba és lefeküdtem. Azonban nem az álmosság gyötört, hanem az éhség, mert az az öt kanál is nehezen ment le a torkomon. Olyan tizenegy óra fele kikeltem az ágyból és halkan leosontam a konyhába, hogy egyek valami ehetőt. A konyhában kinyitottam a hűtőt és kivettem a szendvics hozzávalóit. Csendben készítettem, amikor lépteket hallottam. Bennem megfagyott a vér és szaporán vert a szívem a lebukás veszélye miatt.
- Te meg mit csinálsz? - hallottam anya hangját. Megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Szendvicset. Kérsz?
- Igen, légyszíves - nézett rám mosolyogva. Így történt az, hogy negyed tizenkettőkor szendvicset ettünk anyával. Erről eszembe jutott a Szent Johanna Gimi-ből, hogy a főszereplő Reni is az apukájával szinte minden este pótvacsoráztak.
- Hogy hogy apa főzött?
- Azt hiszi, hogyha terhes vagyok, akkor nem szabad csinálnom semmit, tehát főznöm se kell, így sajnos bevállalta - válaszolt anyu, miközben beleharapott a szendvicsébe.
- És ez lesz kilenc hónapig?!
- Úgy tűnik igen - sóhajtotta anya. Némán bólintottam. Anya fürkésző tekintettel nézett rám, majd miután lenyelte a falatot, ami a szájában volt megszólalt. - Milyen a suli eddig?
- Egész jó, csak azt nem értem, hogy akiknek a szüleit ismeri apa, az miért utálja Tomit.
- Nem tudom. Milyen Tomi, ha szabad tudnom?
- Szűcs. Szűcs Tamás, miért? - kérdeztem, mire anya gondolkodni kezdett, majd nagyot nyelt.
- Mi a baj?
- Semmi, de... khm... te, hogy viszonyulsz hozzá?
- Hát jól megvagyunk. Szoktunk beszélgetni és ő a padtársam. De miért kérdezted?
- Csak érdekelt, de figyelj rám kislányom! Sose legyél előítéletes valakinek a származását illetően, de azért vigyázz az emberekkel, mert nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát - nézett rám komolyan anya, majd ásított egyet, a tányérját a mosogatóba tette és jó éjszakát kívánt, majd elment aludni. Követtem anya példáját, de az ágyamban fekve azon gondolkodtam, amit anya mondott. Nem tudtam mire gondolt ezzel, a ne legyek előítéletes, de vigyázzak másokkal dologgal. Van egy olyan érzésem, hogy titkolnak valamit előlem.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: Mona❤