Március 12. (Csütörtök)

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Lassan másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem, hogy kivegyem a mai ruháimat. Felöltöztem, majd a hajamat kifésültem és a táskámmal a hátamon mentem le a lépcsőn. Csináltam egy szendvicset és ráérősen ettem azt. Tegnap jó volt Leilával beszélgetni. Csak azt nem értem, hogy miért kéne addig várnom, amíg magamnak is képes leszek beismerni, hogy egymásnak lettünk teremtve a legjobb barátommal. Hisz ez nevetséges! Ő nem tudna lányként nézni rám! Csupán egy lány barát, de semmi több. Ahogy végeztem a reggelimmel elmostam a tányért és elindultam a suliba. Kint bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam a Children of Distance-től a Tévedtemet. Időközben a járdát apró sötétebb foltok lepték el, majd egyre több és a végén már rendesen eleredt az eső. Se esernyő, se kapucni, se sapka. Remek! Futva mentem tovább a suliba. Mire beértem az épületbe, már kissé átáztam. - Elkapott az eső? - kérdezte Adrián, ahogy meglátott.
- Nem, csak reggel ruhában zuhanyoztam. Igen, elkapott! - mentem a helyemre. A pulcsimat feltettem a radiátorra, hogy megszáradjon, de a pólómmal nagyon nem tudtam volna mit kezdeni. Szerencsére az nem lett olyan vizes, mint a pulcsim, de kissé fáztam. Egyszercsak valaki a hátamra terített valami meleget. Gabesz volt az.
- Bújj bele, nehogy megfázz! - kérte, mire hitetlenül néztem rá. - Gyerünk, vedd fel, különben én adom rád - mosolyodott el, mire belebújtam a fekete vastag pulcsiba. Nagyon jó meleg volt! - Köszönöm - suttogtam alig hallhatóan. - Nincs mit - mosolygott rám kedvesen. A szám szélét rágva néztem a padot. Azok után, hogy olyan goromba voltam vele, ő kedves velem. Miért?
- Min rágódsz? - zökkentett ki az elmélkedésemből. - Miért vagy kedves velem? Hisz olyan undok voltam veled...
- És? A barátok megbocsájtanak egymásnak, bármit is követnek el - felelte, mire keserűen mosolyodtam el. Barátok. Tudtam, hogy csak barátként tekint rám. - Ühüm, igaz - bólintottam. Csengetéskor bejött a terembe Bácskai tanár úr és elkezdődött az infó óra. Infó után átmentünk bioszra, ahol az emlősökről beszéltünk.
- Tanárnő! A kacsacsőrű emlős, akkor madár vagy emlős? - tette fel a kérdését Will. - Kedves Vilmos, a kacsacsőrű emlős az emlős állatnak számít, mert bár tojást rak, - ami lágy héjú, mint a hüllőké - de anyatejjel táplálják a kicsinyeiket. Mivel nincs emlőbimbójuk, ezért a hasi bőr alól szivárog, akárcsak az izzadtság - magyarázta a tanárnő. - Akkor a kölykök mondhatni izzadtságot isznak? Blee! - imitált öklendezést Jani. - Nem! Anyatejet!
- Kerry, hogy lett menő titkosügynök?
- Az egy mese sorozat, te fél eszű! - csapta nyakon Csiszi Áront.
- Köszönöm, Viktória - nézett hálásan a lányra és folytatta az órát. Föcin a talajvízről volt szó, törin pedig már István királyról beszéltünk.
- Isten áldásával István a király! - kezdte énekelni a rockoperából az egyik zenét Áron, Jani, Zoli és Will.
- Király vagyok, Uram, a Te akaratodból.
Minden magyarok királya.
És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen.
Veled Uram, de Nélküled - szavalta egyedül Adrián.
- Felkelt a mi napunk, István a mi urunk
Árad a kegyelem fénye ránk
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk
Szép Magyarország édes hazánk - énekeltük együtt, amit Szűcs tanárnő mosolyogva figyelt. - Mit szólnátok hozzá, hogyha a következő töri órán megnéznénk az István a királyt? - végülis Hülye kérdés volt, mert melyik diák ne akarna tanulás helyett filmezni? Tehát ez ellett döntve. Olaszon a füzetbe írtunk, majd a tanár úr beszedte, hogy leosztályozza a füzet vezetést. Matekon pedig a táblánál dolgoztunk. A nap végén mindenki összeszedte a cuccát és elindult haza. Én apával mentem haza, mert ma ünnepeltük Leila 34. szülinapját. Még mindig esett az eső, aminek annyira nem örültem.
- Milyen napod volt? - érdeklődött apu.
- Egész jó. Alig várom, hogy lefeküdjek aludni.
- Hát az még azért odébb van - nevetett halkan apa. - Tudom - sóhajtottam. Ahogy megérkeztünk a házunk elé, apa elég érdekesen nézett rám. - Kislányom... te otthonról indultál?
- Persze, miért?
- És mióta van neked ilyen pulóvered? Még sose láttam rajtad vagy a szennyesek közt. Ráadásul férfi parfüm illata van - sorolta, mire lenéztem és döbbenten bámultam Gabesz pulcsiját. - Hogy az a rothadt puncsoskehely! - káromkodtam burkoltan. - Hallgatlak - mosolygott apu. - Reggel kicsit eláztam, a pulcsimat feltettem a radiátorra a suliban, fáztam és Gabesz kölcsön adta a pulcsiját, de véletlenül rajtam maradt, az én pulcsim pedig a... ezt nem hiszem el! - temettem a kezembe az arcom. - a suliban maradt - motyogtam a tenyerembe.
- Holnap, majd hazahozod és ennyi.
- Oké - bólintottam és kiszálltunk a kocsiból. Bementünk a házba és én rögtön a szobámba mentem készülődni. Végül egy fekete farmer és egy halványkék ejtett vállú póló mellett döntöttem. A hajamat hagytam a vállamra omlani és tettem fel egy kis minimális mennyiségű sminket. Ahogy elkészültem, lementem a nappaliba. Apuék még készülődtek. Nem sokkal később, már a kocsiban ültünk és a nagyihoz mentünk, mert ott lesz az ünnepség. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Tina valamiről nagyban beszélgetett Leilával, aki érdeklődve hallgatta őt. - Sziasztok! - köszöntünk a nagyiéknak. - Végre megérkeztetek! - ölelt meg minket sorba a nagyi.
- Jöttünk volna korábban, csak valakik - sandítottam anyuékra. - Nem akarták volna szeretgetni egymást - kuncogtam, mire apa vörös fejjel nézett rám. - Vivi, nincs dolgod?
- Nem, nincs - vigyorogtam rá, mire Tina felröhögött. - Ez az én unokahugicám! Adj egy pacsit - nyújtotta fel a kezét, mire én belecsaptam. - Anyu! A lányom és a legkisebb húgom összefogtak ellenem! - nyafogott apu. Ezen már mindenki nevetett.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

Nagyon jól éreztem magam a nagyiéknál és Leila is nagyon boldognak tűnt. Olyan fél hatkor jöttünk el, mondván holnap suli van a gyerekeknek. Elköszöntünk és hazamentünk. Otthon felmentem a szobámba, de a tekintetem egyből a székemen pihenő pulcsira tévedt. Kinéztem az ablakon. Az ég szürke volt, de nem esett már annyira, csak csepergett. Fogtam a pulcsit és lementem a lépcsőn. - Elmentem, majd jövök!
- Hova mész? - kérdezte anyu.
- Gabeszhez. Elviszem a pulcsiját - válaszoltam és már ki is léptem az házból. Futva tettem meg az utam. Gabeszéknál megálltam és becsengettem. Kornél nyitott ajtót.
- Szia, mit csinálsz itt?
- Gabeszhez jöttem. Bemehetek?
- Persze, gyere - állt arrébb. - A szobájában van - mondta, mire megköszöntem és felmentem. Bekopogtam a szobájának az ajtaján és benyitottam. Magamban azért imádkoztam, nehogy megint úgy nyissak rá, hogy meztelen. És szerencsém volt, mert volt rajta ruha.
- Te meg mit keresel itt? - lepődött meg Gabesz. - Visszahoztam - emeltem fel a pulcsiját. - Nem ért volna rá holnap?
- De - hajtottam le a fejem. Hallottam, hogy felállt az ágyáról és megállt velem szemben. A pulcsit kivette a kezemből és a földre hajította. Az egyik kezével az államnál fogva emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Mosolyogva nézett rám.
- Nem haragszol, amiért most hoztam vissza?
- Ugyan már! Legalább adtál egy lehetőséget.
- Lehetőséget? Mire? - biccentettem oldalra a fejem, mert nem értettem, hogy mire gondolt ezalatt. - Arra, - simított ki az arcomból egy kósza tincset. - hogy ma még lássalak - nézett mélyen a szemembe. Éreztem, hogy elönt a pír. - Tényleg?
- Bizony - tette a kezét a derekamra. Az arca lassan közeledni kezdett felém. Már majdnem összeértek az ajkaink, amikor egy hatalmasat dörrent az ég. Riadtan bújtam oda hozzá, mire ő szorosan megölelt.
- Nyugi, csak az ég dörgött - simogatta a hátamat. Az ablak felé néztem és épp akkor cikázott végig az égen egy nagyobb villám. Szorosan lehunytam a szemeimet. - Nem fogsz ilyen viharban hazamenni! Nem vagyok hajlandó így elengedni! - mondta komolyan Gabesz. - Ne aggódj, én meg hazamenni nem vagyok hajlandó ilyen viharban - motyogtam a pólójába. - Mindjárt jövök, csak megkérdezem anyáéktól, hogy itt maradhatsz-e éjszakára. Addig cirógasd Matteo-t - ajánlotta, majd kiment. Leültem az ágyára és a kiscica azonnal a lábamnál termett.
- Hát szia! - emeltem fel az ölembe. Édesen dorombolt, ahogy simogattam.
- Na, mi a helyzet picurka? Hm, mi a helyzet? - gügyögtem a cicának, aki a kezemhez dörgölődzött. - Itt maradhatsz - tért vissza Gabesz.
- Oké, akkor felhívom apuékat - vettem elő a telefonomat és már hívtam is aput. Azonnal felvette.
- Vivi! Ott kell maradnod! Rohadt nagy vihar lesz - kezdte köszönés nélkül apa. - Ezért akartalak hívni, mert Gabesz szülei megengedték, hogy itt maradjak.
- Jól van. Ha bármi van hívj!
- Oké, vigyázzatok magatokra!
- Te is kincsem! Szeretünk. Szia és jó éjszakát!
- Én is szeretlek titeket, sziasztok és jó éjszakát! - köszöntem el én is, majd bontottam a vonalat. - Áldásukat adták rá - néztem Gabeszre.
- Jó. Mész te fürdeni először vagy menjek én?
- Menj nyugodtan - néztem rá, mire bólintott és a pizsamáját fogva elvonult. Na, basszus! Nekem most nincs itt pizsim! Ááá! Bugyiban meg melltartóban holt biztos, hogy nem fogok Gabesz mellett aludni, mert annyira ciki! Esetleg aludjak utcai ruhában? Farmerben nem tudok aludni, mert nekem kényelmetlen alvásnál. - Mehetsz - zavart meg a tépelődésben Gabesz. - Mi?
- Mehetsz fürdeni - ismételte meg, miközben beletúrt a kissé nedves hajába. Csupán egy melegítőnadrágot viselt pizsama gyanánt. A tekintetem akaratlanul a felső testére tévedt. Jól ki volt dolgozva. Nem az az agyon gyúrt féle, de még nyeglének se lehetne nevezni. Hanem tökéletes.
- Este még élvezheted ennek a testnek a látványát - nevetett fel Gabesz hirtelen.  - De előtte menj fürdeni.
- Nincs pizsim. Se semmim.
- Na várj - ment a szekrényéhez és kutatni kezdett benne. Pár másodperc után kivett egy fekete Korn-os pólót és a kezembe adta. - Remélem jó lesz.
- Persze és köszi - siettem a fürdőbe. Levettem az utcai ruhámat és beálltam a zuhany alá. Olyan negyed órával később már Gabesz pólójában feszítettem. Egészen nem sokkal a térdem fölé ért. Fogtam a ruháimat és visszamentem Gabesz szobájába.

Gabesz

Nagyban telefonoztam, amikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Felnéztem, de a látványtól elakadt a lélegzetem. Vivin eszméletlenül állt az a régi póló. A haja laza kontyba volt kötve és kissé feszengve nézett rám.
- Nagyon gáz? - szólalt meg halkan.
- Nem, dehogy. Nagyon is jól áll - igyekeztem nem csorgatni a nyálam, de nagyon nehezen sikerült. Vivi lassan beljebb jött és leült az ágyra.
- Biztos nem zavarok?
- Biztos - mosolyogtam rá, mire viszonozta azt. Hanyatt dőlt az ágyon és úgy nézett rám a szép szemeivel.
- Mit nézel annyira? - törtem meg a csendet. Nem válaszolt azonnal, hanem az alsó ajkát harapta be, de azt olyan szexin csinálta, hogy csak na!
- Csak elgondolkodtam...
- Micsodán?
- Hát azon, hogy vajon hol leszünk évek múlva. Barátok leszünk-e még vagy sem. Ilyeneken.
- Én azt tudom, hogy évek múlva az egyik híd alatt fogok csövezni - röhögtem fel, mire Vivi is elnevette magát. - Hülye! Komolyan beszélek!
- Te hol képzeled el magad évek múlva?
- Nem tudom - vont vállat. - Te? Őszintén!
- Fogalmam sincs. Talán az ELTE-n lennék a Pszichológiai tanszéken, de nem biztos.
- Pszichológus akarsz lenni?
- Nem feltétlenül, csak érdekelnek az ilyenek - válaszoltam, mire megint beharapta az alsó ajkát. Komolyan mondom, hogyha mégegyszer ezt megcsinálja, akkor abból komoly bajok lesznek!
- Ha egyszer lenne gyereked, akkor hogy neveznéd el? - kérdezte Vivi. Némán gondolkodtam, majd megszólaltam. - Ha fiú lenne, akkor Ábel, ha lány, akkor pedig Rebeka.
- Rebeka? - könyökölt fel meglepetten a lány. - Igen, miért? - ráncoltam a szemöldökömet értetlenül, mire mélyet sóhajtott. - Régebben... - kezdte Vivi. - álmodtam egy lánnyal, akit Pósa Rebekának hívott egy fiú. Az első álmomban az a fiú nagyon dühös volt a lányra. Aztán a következőben mindketten egy színpadon álltak és a fiú megfogta a kezét és azt mondta neki, hogy bízzon önmagában és énekeljen. Hogy gondoljon az anyukájára, aki mondhatni a páholyból nézi és gondoljon a szeretteire. Aztán a legutóbbi álmomban az a Rebeka egy fáról lógott fejjel lefelé és úgy beszélgetett a fiúval. És azt mondta, hogy Rebeka anyukája... nos, az én voltam. De az az érdekes, hogy én az egész álmomat Rebeka szemén keresztül néztem - mesélte az álmait, mire én csodálkozva néztem rá. - Nahát. Pósa Rebeka? Ha az álmodban te voltál az anyja, akkor ki volt az apja? - kérdeztem, mert reménykedtem benne, hogy az én nevemet mondja ki, de nem így történt. - Nem tudom, azt nem mondta a fiú, hogy ki lehetett az apja - törte le azonnal a reményeimet.
- Értem - bólintottam. - És te? Milyen nevet adnál a gyerekednek?
- Ha fiú lesz, akkor Dávid, ha lány, akkor meg Lea.
- Szép nevek.
- Köszi - mosolyodott el Vivi. Egy ideig csendben figyeltük egymást, de ez nem kínos csend volt, hanem jóleső és nyugodt. Én végig mélyen Vivi szemébe néztem, ahogy ő is az enyémbe. A tekintetem a szemei és az ajkai között ingadozott. Lassan odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. A szemeimet lehunytam és valami szőröset éreztem. A szemeim kipattantak és szembe találtam magam Matteo hátsó felével. - Az anyád úristenit Pósa Matteo! Vidd innét a szőrös segged! - szóltam a macskámra, mire Viviből kitört a röhögés. Matteo felemelte a farkát és lemászott az ágyról.
- Borzalmacska. Nem vagy éhes?
- De egy picit.
- Akkor gyere, kerítünk valami kaját - fogtam meg a kezét és lementünk a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és kutatni kezdtem. - Szalonna? Nem, fura íze van. Felvágott? Áh, vaj nélkül nem a legjobb a szendvics. Túrós tészta? Hááát, én inkább nem piszkálnám, mert apa megöl engem. Eper? Azért meg anya öl meg. Máj krém? Eléggé fura színe van - emeltem ki a hűtőből és megszagoltam. - Uhh, ez büdös is! Mikor járt ez... oké egy hónapos máj krémet nem eszünk! - dobtam ki egyből a kukába. Végül találtunk palacsintát. Visszamentünk a szobámba és jóízűen falatozgattunk anya mennyei palacsintáit.
- Tudod mit szokott erre mondani Tina? - nyelte le a falatot Vivi.
- Nem, mit?
- Csintalan p!cs@ - ahogy kimondta, felröhögtem, de ennek következtében félrenyeltem és fuldokolni kezdtem.
- Jézusom! Nehogy meghalj itt nekem! - ütögette a hátamat, mire sikerült felköhögjem a megrágott palit. - Oké, megvagyok - lihegtem. - Ne haragudj!
- Semmi baj. Kóstoltad már a házi nutellás palacsintát?
- Nem. Melyik az?
- Ez - adtam neki egy nutisat. Beleharapott, majd felnyögött. Oké, ha nekem eddig az volt a bajom, hogy az alsó ajkát harapdálta, akkor az ehhez képest lótúró! Olyan érzékien nyögött egy sima palacsintától, hogy azt egy pornós is megirigyelhetné!
- Ez mennyei! - mondta, majd ismét bekapott egy falatot. Sajnos (vagy nem sajnos) kisebbet nyögött, mire odalent a kis Gabesz kezdett feléledni. Két lehetőségem volt. 1: kimegyek a mosdóba és kulturált férfiként elvégzem a dolgom, vagy 2: ott helyben esek neki Vivinek és vagy annak veszi, hogy épp megerőszakolom vagy még élvezné is. Inkább az első verzió mellett döntöttem. Felálltam az ágyról és kirohantam a mosdóba. Miközben a "kezemet edzettem", addig csak Vivire tudtam gondolni. A fene ebbe a lányba, hogy így képes beindítania engem! Ahogy végeztem lehúztam a wc-t, megmostam a kezem és visszamentem a szobámba. Vivi kérdő tekintettel nézett rám. - Minden oké?
- Persze, miért?
- Hangokat hallottam a fürdőből és azt hittem, hogy épp a palacsinta köszön vissza, de aztán rájöttem, hogy annak nagyon nem olyan a hangja.
- Ment a hasam - kamuztam.
- Ühüm, jól van én elhiszem - emelte fel védekezően a kezeit. - Ha nem baj, akkor alszok, mert hulla vagyok.
- Oké, megyek én is, csak leoltom a villanyt - mentem a kapcsolóhoz és leoltottam azt. A szoba sötét volt, csupán néha a villám világította be a kis helyiséget. Óvatosan lefeküdtem Vivi mellé, aki szorosan hozzám bújt. Szinte reszketett a félelemtől.
- Nem lesz semmi bajod, míg itt vagyok - suttogtam, majd belepusziltam a hajába. Valamit motyogott, de nem értettem. Átöleltem és lehunytam a szemeimet. Olyan fél órával később megint megszólalt, de ezúttal kristálytisztán értettem, hogy mit mondott.
- Legközelebb nyugodtan mondd el, hogyha feltámadt kis Gabesz - motyogta, mire nekem kipattantak a szemeim. Na, bassza meg magát az a romlott máj krém!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Ti mit szóltok ezekhez a történésekhez? Gabesz odaadta Vivinek a pulcsiját. Vivi a vihar miatt Gabesznál aludt és betekintést nyerhettünk Gabesz gondolataiba is.
Ui.: Ne feledjétek, hogy ma este fél hétig dönthettek a könyv új címéről és borítójáról😉

By: Mona❤