Március 2. (Hétfő)

Úristen milyen régen írtam már! Röviden felvázolom, hogy eddig mi történt.
1. Január 19-én jöttünk haza az olaszországi kirándulásról. Apuéknak mindent elmeséltem és anya elárulta, hogy mikor fél éves voltam, akkor mentünk Veronába és apa hagyta a falon azt a cetlit.
2. Tomi azóta az ominózus nap óta nem is keresett, de engem nem érdekelt, mert tökéletesen elvoltam nélküle is.
3. A távollétem alatt kiderült a baba neme, de anya direkt nem akarja, hogy megtudjuk, mert azt akarja, hogy meglepetés legyen a családnak. (Persze ő meg tudhat róla. Ez nem fair...)
4. Valentin napon egy vörös rózsát találtam a padomon, de senki se tudta, hogy miképp került oda. Este pedig a bálon vörös ruhában kellett megjelenni. Eleinte abban a hitben éltem, hogy velem senki se fog táncolni, de tévedtem, ugyanis Gabesz egyszer felkért és az egész estét végig táncoltuk és hülyültük.
5. A félévi szülői értekezleten pedig Kornél felajánlotta, hogy a húga egy lovas tanyát vezet és mehetnénk oda kirándulni, Nógrádi pedig élt is a lehetőséggel, tehát az érettségi szünetet Gabesz nagynénjénél töltjük az Alföldön.
Ennyi minden történt az elmúlt időben.
Reggel az ébresztőmre keltem. Nagyot nyújtózkodtam, majd kimásztam az ágyamból. A szekrényemhez mentem, hogy kivegyem a mai ruháimat, majd öltözködni kezdtem. Hamar kész voltam. A hajamat befontam, majd a táskámmal a vállamon mentem le a konyhába. Apa épp kávét főzött.
- Jó reggelt!
- Neked is - ásította. Egy tálba töltöttem magamnak müzlit, öntöttem rá tejet és elkezdtem enni. Amikor apa megitta a kávéját, én pedig megettem a reggelimet elmosogattam és indultunk a suliba. A parkolóban kiszálltam a kocsiból és odamentem a fiúkhoz. - Szia, Vivi! - köszöntek.
- Hali! Tanultatok?
- Mire?! - néztek rám riadt tekintettel.
- Matekra.
- Matekból írunk? Ma van matek? Ebben a suliban van matek? Mi az a matek?! - az utolsó mondat Zolitól származott. - Ajánlom, hogy tanuljatok! - mosolyogtam rájuk és bementem a suli épületébe. Az aula tele volt diákokkal. Egyenesen a termünkbe mentem, mert nyelvtannal kezdtünk. A terembe belépve köszöntem a bent lévőknek és a helyemre mentem. - Szia, Vivi - mosolygott rám kedvesen Gabesz, miközben felállt, hogy beengedjen.
- Köszi. Mizu?
- Semmi, veled? Hétvége, hogy telt?
- Röviden - hajtottam a fejem a padra, miközben rá néztem. - Elhiszem - nevetett fel. - Hétvégén mit csinálsz?
- Ünneplünk.
- Szombaton lesz, akkor a buli?
- Igen, de vasárnap meg a családi lesz. Nincs kedved eljönni a családi ünneplésre? Úgyis mindenki szeret téged - mosolyogtam rá kedvesen.
- De szívesen - mosolyodott el ő is.
- Szuper! - ekkor csengettek, majd belépett az ajtón Nógrádi tanár úr. Nyelvtanon gyakoroltunk a következő órán esedékes dolgozatra. Matekon megírtuk a dogát. Éneken feleltünk, ahol Gabesszel voltam párba és mindketten ötöst kaptunk.
- Gabikám, nem szeretnél ezzel a csinos fiatal hölggyel együtt versenyekre járni?
- Tanárnő, ne tessék megsértődni, de utálom, ha Gabinak becéznek. Tessék Gabesznek hívni.
- Ráadásul még én se voltam egyetlenegy versenyen se, mert általános iskolás kategóriában vannak hirdetve - szóltam közbe.
- Tudom, de áprilisban, pont lesz egy gimnazistáknak kiírt népdaléneklő verseny. Gabesz? Szeretnél Vivivel énekelni?
- Persze - mosolygott. - Köszönöm! - írta fel egy lapra Gabesz nevét.
- Csütörtökön háromkor próba - nézett ránk, mire leültünk a helyünkre. A nap további része unalmasan telt. Gabesszel ketten mentünk haza. A kapuban elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Rögtön a szobámba mentem, hogy leckét írjak. Ahogy végeztem gondoltam leülök filmet nézni. A Csillagainkban a hiba mellett döntöttem.

Március 3. (Kedd)

A mai nap rettenetesen unalmas volt. Leginkább feleltünk vagy dogát írtunk. Talán annyi említésre méltó dolog történt, hogy Jani kapott egy szaktanárit, mert rajtakapták, hogy bement a lány wc-be. Kicsit megsajnáltam, de minek ment be oda??

Március 4. (Szerda)

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Álmosan kinyomtam, majd kimásztam az ágyból, hogy a szekrényemhez vánszorogjak. Kivettem a ruháimat és gyorsan felöltöztem. Fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Csináltam apának és magamnak szendvicset, majd leültem enni. Időközben apa is lejött. - Jó reggelt - adott egy puszit a fejemre és ő is leült enni. Reggeli után elmosogattam, majd beszálltunk a kocsiba. - Kökény tanárnő mondta, hogy Gabesszel versenyre készültök.
- Ühüm - bólintottam. - Várom, de kicsit izgulok.
- Ez természetes. De jók lesztek és tudod miért?
- Mert hallottad az évek alatt az összes zuhany alatti magán koncertem?
- Azért is - nevetett fel. - Meg Gabesz elküldött egy pár videót, amin énekelsz.
- Mi?!
- Ahol jó az akusztika, ott még szebben hangzik a hangod. Mintha egy hivatásos énekesnő lennél, olyan a hangzása.
- Szóval a római éneklésemre gondolsz.
- Igen - mosolyodott el, miközben az utat nézte. - Az a lényeg, hogy ne izgulj és akkor még az angyalok énekét is képes leszel túlszárnyalni.
- Még zavarba jövök - nevettem el magam. - Elnézést művésznő.
- Apa! - szóltam rá nevetve. A sulinál kiszálltunk és bementünk az épületbe. Elköszöntem aputól és felmentem a termünkbe. Csengetéskor Czanek tanárnő jött be a terembe.
- A mai órán, mindenki rajzolja le a padtársát - adta ki az utasítást, mire sóhajtva nyúltam a rajzlapomért és a ceruzáimért. - Előre figyelmeztetlek, hogy borzalmas portrékat csinálok - mondtam komolyan Gabesznek.
- Biztos nem lesz olyan rossz - mosolygott, majd munkához látott. Óra vége előtt tíz perccel Czanek tapsolt. - Tegyétek le a ceruzákat és mutassátok meg a modelleknek a rajzotokat - kérte mire én lesokkoltam. Erről nem volt szó! Gabesz mosolyogva fordította felém a rajzát, amitől tátva maradt a szám.
- Úristen! Nem vagy véletlenül Picasso rokona?! - kérdeztem, mert az a rajz eszméletlen volt.

Még a szeplőimet is rá rajzolta!
- Megmutatod a te művedet?
- Nem - ráztam hevesen a fejem.
- Miért? Csak nem lett olyan rossz.
- De! Borzalmas lett!
- Na mutasd - vette ki a kezemből, amin elmosolyodott. - Ez aranyos. Kiköpött én vagyok - nézett rám kedvesen. - Kiköpve is jobban nézel ki ennél a borzadványnál - motyogtam. Hogy tudtam összehozni... EZT?!

- Erre nem adok jegyet, hanem mindenki megtarthatja a róla készült portrét.
- Remek! Be fogom kereteztetni és az ágyam fölött fog lógni - tervezgette Gabesz. Vörös fejjel csúsztam lejjebb a széken. - Ne már! Én a helyedben szét cincálnám.
- Miért tennék ilyet?
- Mert ronda?
- Nem is az. És ha ennél rosszabbat csináltál volna, akkor se pusztítanám el. Tudod miért?
- Mert a kukások is röhögnének rajta?
- Nem. Hanem azért, mert tőled van - mosolygott rám. - Szóval, ha egy barna kupacot rajzoltam volna le, akkor... azt se vágnád a kukába?
- Nem... de azért remélem nem akarsz egy szar kupacot rajzolni nekem - nevette el magát, mire belőlem is kitört a nevetés. A nap további része unalmasan telt. Otthon megírtam a leckémet, majd sorozat maratont tartottam.

Március 5. (Csütörtök)

Reggel izgatottan keltem fel, hisz ma gyakoroltunk először közösen Gabesszel a versenyre. Kipattantam az ágyból és a szekrényemhez rohantam kivenni a ruháimat. Sebesen felöltöztem és lerohantam a lépcsőn. Elvettem egy almát és rohantam a suliba. Fél nyolckor már bent voltam. És hol volt még délután három...

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Ahogy kicsengettek az utolsó óráról is, Gabesszel rögtön a zene terembe mentünk. Kökény már bent volt.
- Sziasztok, kezdhetjük?
- Igen!
- Jól van. Itt van néhány népdal. Válasszátok ki, hogy melyiket szeretnétek énekelni - adott át nekünk egy A4-es lapot. - A Tavaszi szelet szeretnénk énekelni - mondtuk némi tanácskozás után. - Remek választás! Itt a szöveg - adott át egy-egy lapot a szöveggel.

Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom.
Minden madár társat választ.

Hát én immár kit válasszak virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet virágom, virágom.

Bújjunk egymás árnyékába virágom, virágom.
Bújjunk egymás árnyékába virágom, virágom.

A zöld pántlika könnyű gúnya virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja virágom, virágom.

Ref.:
Szemedben keresem a végtelen óceánt.
Bársony hullámaiban szíved dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken.
Tengernyi szerelem szomorú szívemen.

De a fátyol nehéz gúnya virágom, virágom.
Mert azt a bú leszaggatja virágom, virágom.

Ref.
Szomorú szívemen.
Távoli hegyeken.

Minden nap ugyanúgy, mintha hallanám.
Minden hajnalon madár dallamát.

Tavaszi szél vizet áraszt.
Minden madár társat választ.

- Először énekeljetek be - mosolygott ránk, majd elkezdtük a beéneklő gyakorlatokat. Ahogy kellőképp beénekeltünk énekelhettük a választott dalt. - Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom. Minden madár társat választ. Hát én immár kit válasszak virágom, virágom - kezdtem énekelni, majd Gabesz folytatta. - Te engemet, én tégedet virágom, virágom - fejezte be az ő sorát, majd együtt énekeltük.
- Bújjunk egymás árnyékába virágom, virágom. Bújjunk egymás árnyékába virágom, virágom.
- Zöld pántlika könnyű gúnya virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja virágom, virágom - énekelte Gabesz, majd a refrént együtt énekeltük.
- Szemedben keresem a végtelen óceánt. Bársony hullámaiban a szíved dallamát. Távoli vizeken, távoli hegyeken. Tengernyi szerelem, szomorú szívemen.
- De a fátyol nehéz gúnya virágom, virágom. Mert azt a bú leszaggatja virágom, virágom - énekeltem, majd újra együtt énekeltünk. - Szomorú szívemen. Távoli hegyeken. Minden nap ugyanúgy, mintha hallanám. Minden hajnalon madár dallamát.
- Tavaszi szél vizet áraszt - énekeltem egyedül. - Minden madár társat választ - fejezte be Gabesz mélyen a szemembe nézve. Hirtelen tapsolást hallottunk, amire összerezzentem. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy Kökény tanárnő is jelen volt.
- Csodálatos volt! Olyan szépen cseng a hangotok együtt!
- Köszönjük - feleltem zavartan.
- Még párszor énekeljétek el utána mehettek haza - mosolygott ránk, mire bólintottunk és előröl kezdtük. Még háromszor elénekeltük, majd összeszedtük a cuccunkat és hazamentünk. - Tök jó volt!
- Szerintem is.
- Érzem, hogy dobogós helyet fogunk elérni - karolta át a vállam.
- Ennyire biztos vagy ebben?
- Naná! Hisz baromi jó hangod van.
- A tiéd se piskóta - kuncogtam.
- Köszi. Akkor... holnap találkozunk - puszilta meg az orrom és tovább ment. Lefagyva álltam a kapunk előtt és Gabesz után bámultam. - Talán... ez lenne a szerelem? - suttogtam halkan.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Elnézést az idő ugrásért, de már alig van ötletem és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ti írnátok néhány szituációt vagy olyan részletet, amit ti találtatok ki ehhez az évadhoz. Privátba vagy kommentbe várom az ötleteket :)

By: Mona❤