Január 8. (Szerda)

Reggel arra ébredtem, hogy az ajtó hirtelen bevágódott, majd becsapódott. Aztán lihegést hallottam. Álmos fejjel néztem fel a párnámból. Jani lihegett az ajtónak támaszkodva.
- Mit keresel itt?! - morrant rá rekedtesen Janka. - Felkeltettem Szundit. Rohadt nagy hiba volt!
- Mert?
- Szerintem nem akarnál úgy ébredni, hogy leöntenek egy pohárnyi hideg vízzel, pluszba még lisztet is szórnak rád - magyarázta Jani.
- Te idióta vagy! - feküdt vissza Csiszi.
- Maradhatok itt, amíg el nem múlik a veszély??
- NEM!! - vágtuk rá egyszerre, majd Inez kikelt az ágyból és kilökte az ajtón és becsapta Jani háta mögött.
- Védje meg ő magát - vont vállat és visszadőlt az ágyába. Mivel ma esőre állt az idő nem mentünk sehova, csak a panzión belül lehettünk. Délelőtt arra gondoltunk a lányokkal, hogy megnézzük a játéktermet. Nem nézett ki rosszul. Volt darts, biliárd, csocsó, különböző szimulátorok és VR rész.
- Ott vannak a fiúk - mutatott Vanda a csocsó felé. - Oda menjünk vagy ne? - kérdezte Inez, mire egyszerre vágtuk rá, hogy: - Nem kell - ezen elnevettük magunkat és megnéztük a box gépeket. Mindkettő épp üres volt.
- Adjuk ki a feszültséget - sóhajtotta Janka, majd egyet beleütött a boxzsákba, ami a tetejéig ment és a számláló egészen 352-ig meg sem állt.
- Azta! - ámult Ginny.
- Kipróbálom én is - állt oda Inez és ő is beleütött. Ő gyengébbet ütött, de ez sem volt rossz. - Vivi? Megpróbálod? - kérdezte Janka. - Nem tudok erősen ütni.
- Azért próbáld meg - mosolygott rám bátorítóan Vanda. Nagyot sóhajtva álltam a zsák elé és Tomit képzeltem oda. Mindent beleadtam abba az ütésbe, ami már hétszázon felül volt és azt írta ki, hogy megdöntöttem a rekordot. A lányok vidáman ugráltak körülöttem. - Ez nem volt semmi csajszi! - ölelt át Csiszi, majd a többi lány is. A fiúk kíváncsian figyelték, hogy mi minek örülünk ennyire.
- Kinek kérték meg a kezét? - kiabált felénk Geri. - Senkinek, de Vivi megdöntötte a rekordot!
- Mivan?! - kapta fel a fejét rémülten Márk. - Vivi megdöntötte az én 689-es rekordomat?! - akadt ki, mire nevetve bólogattam. - Na játsszuk ezt le, kislány - tűrte fel a pulcsijának az ujját és megindult felénk. - Nem félek - mosolyogtam rá magabiztosan.
- Akkor most én ütök - ropogtatta meg a kezeit, majd ütött. A boxzsák fellendült, a számláló pedig 705-nél állt meg. - Látom nem bírja elviselni az egód, ha egy lány jobb nálad - feleltem és ezúttal én ütöttem. - 710. Nem is olyan rossz - mosolyodtam el.
- Ne húzd ki a gyufát Vivi - rázta meg a fejét Márk és már ütötte is a zsákot.
- 720! Ezt múld felül kisanyám!
- Nem kell kétszer mondanod - vigyorogtam rá, majd összpontosítani kezdtem. Odaképzeltem az összes embert, akit utálok, meg a rossz emlékeimet, amiket egy ütéssel szeretnék elkergetni és beleütöttem a zsákba. A számláló már 750 fölött járt, de még nem állt meg. - Mi a szent mákos guba - tátotta a száját Márkó.
- Jézusom, Vivi! Nyolcszáz! - visították a lányok. - New record! New record! - skandálta a gép. - Megvertek... megvert egy lány - makogta sokkos állapotban Márk. - Nyugi egókám! - veregette vállon Csiszi. - Lesz más is aki valamiben jobb nálad - nevetett fel Csiszi. - Kösz - motyogta Márk.
- Nyugi, szkanderben csak nem nyom le - vigasztalta Jani, mire Márkó elhúzta a száját. - Vagy mégis? - nézett Márkóra határozatlanul Jani.
- Csocsózni tudsz? - kérdeztem Márktól. - Ja.
- Na abban simán megversz - mosolyogtam rá. - Na, gyere csak! - fogta meg a karom és a csocsó asztalhoz húzott. - Te leszel a pirossal én meg a kékkel.
- Én akarok a kékkel lenni!
- Nem, mert én leszek a kékkel.
- De miért?
- Mert a kék a kedvenc színem - vigyorodott el. Megforgattam a szemeimet és megfogtam a két piros botot. Vagy mit. Végül Márk nyert 10:0-ra.

Január 9. (Csütörtök)

Reggel kopogásra keltünk. Csiszi ásítva csoszogott az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót, ami mögött az osztályfőnökünk állt. - Készüljetek, mert reggeli után megyünk Vicenzába - ennyit mondott, majd elment. Mindenki kimászott az ágyból és öltözködni kezdtünk. Ahogy elkészültünk elmentünk reggelizni, majd beszálltunk a kisbuszba és elindultunk Vicenza felé. Az út alatt annyit baromkodtak a fiúk, hogy Nógrádi párszor megfenyegette őket, hogyha nem fejezik be, akkor kirakja őket az út szélén és gyalogolhatnak Vicenzába. - Hát, de tanár úr! - szólalt meg ártatlan hangon Will. - Képes lenne kirakni minket az út szélén, mint az örömlányokat? - csóválta a fejét. - És ha valami elvetemült ferde hajlamú jönne erre? - tette hozzá Zoli.
- Nem lenne semmi bajotok - válaszolta Nógrádi. - Miből gondolja ezt?
- Öt másodperc után otthagyna titeket a hülyeségetekkel együtt. Meg talán egy küldene egy levelet nekem, hogy részvétét nyílvánítsa... plusz egy jó pár retesz sört - tette hozzá, mire mindenki felkapta a fejét az utolsó két szóra. - Maga sörözik?! - kérdeztük kórusban. - Mi?? Nem! Topjoyra gondoltam - mentegetőzött, de hiába.
- Ebből nem fog jól kijönni - nevetett Márk. - Én meg a hatalmas szám - sóhajtotta és inkább csendben vezetett tovább. Már, ha hagytuk volna. - Milyen márkájú sört iszik? Világosat vagy barnát? Ízesítettet vagy a simát? Alkoholosat vagy mentest? Miért szokott sörözni? - bombázták a kérdéseikkel a fiúk.
- Ha válaszolok békén hagytok?
- Igen, de csak ha normális választ kapunk.
- A márkája mindegy. Világost. Mindegy milyen az íze. Mikor, hogy. És azért szoktam, mert képesek vagytok felidegesíteni. Kielégítő válaszok voltak vagy arra is kíváncsiak vagytok, hogy általában, akkor szoktam leinni magamat a sárga földig, ha már tényleg, de úgy istenigazából az agyamra mentek?? - nézett ránk a visszapillantóból.
- Kielégítőek voltak, köszönjük - csúszott lejjebb az ülésén Will.
- Én is így gondoltam! Vicenzáig egy mukkot se akarok hallani! - mondta szigorúan. Ezután már meg se szólaltunk. - Édes csönd - sóhajtotta megkönnyebülten a tanár úr.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

- És ez itt a Palazzo Thiene. Ez az egyike a Vicenzában álló palotáknak, amely mint Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villáinak egyike és szerepel a Világörökség listáján is - mesélte Nógrádi, majd tovább mentünk. Eleinte még élveztük, de amikor már vagy a tizedik látványosságot mutatta be nekünk, akkor lankadt a lelkesedésünk. - Egy óra múlva legyen itt mindenki - álltunk meg a Basilica Palladiana-nál - mondta, mire mi szétszéledtünk. - Rég beszéltünk négyszemközt királylány - mosolygott rám Gabesz. - Igen, de kérlek ne hívj így.
- Értettem, bocsi.
- Lehet egy kérdésem?
- Persze - bólintott. - Mi volt a múltkor? Mármint, amikor kiszöktünk. Mert annyira még emlékszem, hogy kihánytam a belemet, meg utána elindultunk összeszedni a többieket, de aztán már képszakadás - mondtam a földet bámulva. Gabesz egy ideig csendben volt, majd megszólalt. - Hát egy idő után arról áradoztál, hogy mennyire jól nézel ki, meg milyen bátor vagyok, hogy képes vagyok éjfél után az utcán mászkálni, meg milyen jóképű vagyok... - mosolygott rám, mire elnevettem magam. - Komolyan kérdeztem!
- Honnan veszed, hogy nem mondom komolyan?
- Hallom a hangodon, ha ferdítesz a valóságon. Szóval? Mi történt igazából?
- Miután összeszedtük a többieket, akik fogalmam sincs, hogy, de jópáran kissé illuminált állapotban vonaglottak a zenére, elindultunk vissza a panzióba, de te egy idő után összeestél. Először azt hittük, hogy elájultál, de szerencsére, csak bealudtál. Én pedig felkaptalak így - még be sem fejezte a mondatot, de mennyasszony pózban kapott fel. Nevetve csapkodtam a vállát. - És visszamentünk a panzióba. Fél úton a fejedet a nyakamba fúrtad és motyogtál valamit. A többiek röhögésétől és agymenéseitől sajna nem hallottam, hogy mit, de valamit mondtál. A panzióban pedig bevittelek a szobátokba és lefektettelek aludni. Gondolom arra rájöttél, hogy nem öltöztettelek át.
- Igen, észrevettem, hogy utcai ruhában voltam - bólintottam a fejemet a vállára hajtva. - Kényelmes vagyok?
- Ühüm. Jó puha a vállad - mosolyogtam. - Örülök neki - nevette el magát. - Nem akarsz letenni?
- Már meguntad a vállam?
- Talán - nevettem el magam. - Tudok járni. Van két szép lábam is. Látod? - lóbáltam meg mindkettőt.
- Igen látom - nevetett fel miközben letett a földre. - Köszi - mosolyogtam rá. Tovább sétálgattunk a városban, majd egy óra elteltével visszamentünk a gyülekezési helyre és elindultunk vissza Velencébe.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: Mona❤