Január 3. (Péntek)

Az előző rész tartalmából:

Lassan kimentem és odamentem a szőkeséghez. - Szia, Ricsi.
- Szia, Vivi. Részvétem - nézett rám.

***

- Rendes gyerek ez a Gabesz. Remélem ilyen derék gyerek lesz, majd a barátod, mint ő - mondta apa, majd hozzátette. - Azt se bánnám, ha ő lenne, majd a barátod.
- De kitudja mi lesz, mire betöltöm a 18-at - szólaltam meg. - Ha kiderülne, hogy szereted őt és az érzés kölcsönös, akkor talán el törölném ezt a szabályt. Habár szerintem ez már csak rajtad múlik kislányom.
- Te tényleg eltörölnéd? És miért rajtam múlik?
- Először is: ez csak akkor fog így történni, ha egy olyan rendes és jóra való fiút választanál magad mellé. Másodszor pedig: mert, ha a látásom nem csal, akkor bizony ő már felfigyelt rád. Hisz... miért csókolt volna meg? - fordult hátra miután leparkolt a kapunk előtt, mire bennem megállt az ütő. Apa ezt honnan a bánatból tudja?!

<><><><>

Döbbenten néztem apára. - Miből veszed ezt a marhaságot? Mi csak barátok vagyunk! - emeltem ki a "csak" szót. - Ezzel azt akarod mondani, hogy a keresztapád hallucinálta azt, hogy az előadásotok előtti napon kétszer, szilveszter éjfélkor pedig minimum egyszer csókolóztatok? - vonta fel a fél szemöldökét apu, mire anyu is kérdőn fordult felém. - Miért nem mondtad el nekünk?
- Azért mert nem igaz.
- Akarod, hogy felhívjam Albit?
- Ne! - szóltam rá, mire sunyin elvigyorodott apa. - Csak, hogy tisztázzunk pár dolgot. Az előadás előtti napon, csak egyszer csókolt meg. A második színpadi csók volt és az azért történt, hogy legyen valami halvány fogalmam arról, hogy hogy kell, majd a darabban csinálni. Ami meg a szilvesztert illeti... az tényleg egy alkalom volt. De megbeszéltük, hogy nem fogjuk felhozni. Mi csak barátok vagyunk.
- A barátok nem csókolják meg csak úgy egymást.
- Te a saját húgodat kaptad le kétszer!
- Akkor még nem tudtam róla! Meg egyébként is... láttam, hogy milyen szemmel nézett ma rád Gabesz és szinte egésznap a nyomodban volt. A temetőben is rögtön ugrott, amikor majdnem összecsuklott a lábad. Kevés ilyen rendes gyerek van a világon.
- Ráadásul odaadta neked a kabaláját, ami mégnagyobb szó! Én is örülnék egy ilyen rendes fiúnak. Ráadásul a család többi tagja is megkedvelte. Még Ricsi is, aki nem szokta jó szemmel nézni a körülötted "legyeskedőket".
- Jó, de ő a barátom és nem akarnám emiatt elveszíteni.
- Ezért inkább csak kavartok. Világos - bólogatott apa, mire anyu tarkón csapta. - Nem kavarunk!
- Tudod, eleinte apáddal mi is barátok voltunk, de amikor először találkoztunk személyesen, akkor... nos azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy belé szerettem.
- Amilyen bolond voltál, hogy képes voltál miattam leugrani a mozgó vonatról, meg is értem - mosolygott apa anyára, majd megcsókolta.
- Azt hiszem, ma nem alszok otthon - motyogtam magamnak. Ezen elnevették magukat. - Mennél Gabeszhez? - kacsintott sokat sejtően apa. - Inkább! Ne haragudj, de nem akarom azt hallgatni, hogy mennyire szeretitek egymást az éjszaka közepén.
- Jó.
- Mi jó?
- Menj Gabeszhez. Ha tényleg, csak egy barát, akkor semmi félni valónk nincs, hogy valami butaságot csináltok. Mindazonáltal, ha egy kis pocaklakóval jössz haza, akkor abból csúny csúnya problémák lesznek.
- Apa! Gabesz. Csak. Egy. Barát!!! - tagoltam, hátha megérti.
- Jó. Na, nyomás - mosolygott, mire bementem a házba, felmentem a szobámba és bevágtam a pizsimet és egy másik ruhát holnapra, majd átfutottam Gabeszékhez. Becsengettem és egy kb apával egyidős férfi nyitott ajtót. - Jó estét, Gabesz egyik barátja vagyok.
- Szia, várj kitalálom. Te vagy az a híres-neves Szabó Vivi. Ugye?
- Igen.
- Gabesz a szobájában van. Csak nyugodtan - állt félre, hogy be tudjak menni. Felmentem az emeletre és mentem a hangja után. Megálltam az ajtaja előtt és halkan bekopogtam. Választ nem kaptam, ezért bementem, hátha nincs bent. Nos, ez rémes ötlet volt. Ugyanis nem csak bent volt, de csak egy törülköző volt a kezében.
- Jézusom! - takartam el gyorsan a szemeim és becsaptam az ajtót. Oké összegezzük a dolgokat. Halkan kopogtam és rányitottam az anya szűz meztelen Gabeszre. Jesszusom, de égő!
- Vivi? Te meg mit keresel itt? Nem, mintha nem örülnék neked, de... - jött ki a szobájából, de igyekeztem nem rá nézni. - Gabesz irtó nagy baj van.
- Mi az?
- Apa rájött, hogy mi történt szilveszterkor és azelőtt - hadartam, mire döbbenten nézett rám.
- Dehát honnan tudta meg?!
- Hát... - kezdtem, de megakadtam, mert üzenetem jött. Elővettem a telefonom és kikerekedett szemekkel néztem a készüléket. - Úristen...
- Mi az? Baj van?
- Anya rosszul lett - néztem fel Gabeszre. - Apa írt, hogy vagy siessek haza, vagy pedig innen menjek be a kórházba.
- Szólok apának, hogy be tud-e vinni minket - ment el Gabesz az apukájához. Nem sokkal később ért vissza. - Gyorsan felöltözök utána megyünk - ment be a szobájába. Hamar végzett és már mentünk is. Ahogy odaértünk kipattantam a kocsiból és a kórház épületébe rohantam. - Szabó Tamarát keresem, hol van? - kérdeztem a recepcióstól, mire unottan nézett rám.
- Hozzátartozója?
- A lánya vagyok! Mondja már meg, hogy hol van vagy mi van vele!
- Nyugodj meg, Vivi - tette a kezét a vállamra Gabesz. - Második emelet, 174-es terem - nézett ránk a gépéből.
- Köszönöm! - mondtam és rohantam a lépcsőhöz. Gabesz értetlenül nézett rám. - Lifttel nem lenne gyorsabb?
- Nem - vágtam rá és kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Mondjuk igaza volt, csak hát klausztrofóbiás vagyok és nem akarok kockáztatni, hogyha megállna a lift akkor meddig lennék bezárva abba az apró dobozba. Ahogy felértem Gabesz és az apukája már ott álltak a lépcsőnél. - Mondtam, hogy gyorsabb.
- Ne most akarj kioktatni - néztem rá szúrósan, majd a szememmel kezdtem pásztázni a terem számokat. Azonban könnyű dolgom volt, mert apa az egyik ajtó előtt beszélt az orvossal. Azonnal odarohantam hozzá.
- Hogy van anyu?!
- Ne aggódj, jól van, csak szédült és a fejét fájlalta, de semmi komoly - puszilt meg apa. - Még éjszakára bent tartjuk megfigyelésen, de ha minden rendben lesz, akkor holnap már mehet haza - mondta a doki és elment. Apu kérdőn fordult Gabesz apukája felé. - Pósa Kornél - mutatkozott be apunak. - Szabó Levente - mutatkozott be ő is, majd kezet fogtak.
- Köszönöm, hogy elhoztátok Vivit - nézett mosolyogva Gabeszre.
- Nincs mit. De még mindig nem értem, hogy mit csináltál nálunk egy táskával a hátadon - nézett rám Gabesz, mire hirtelen más iránt kezdtem érdeklődni. - Apa, te nem borotválkoztál?
- Ne terelj, Vivi! És borotválkoztam - kérte ki magának. Ezen Gabesz és az apukája elnevette magát. - De mostmár lényegtelen. Csak azt akartam mondani, amit elmondtam.
- Aha, értem.
- Válthatnék veled pár szót? - fordult apa Gabesz felé, aki erre mintha egy kissé lesápadt volna. - Nem! Persze - vágtuk rá egyszerre. Az előbbi természetesen én voltam, az utóbbi Gabesz. Apa és Gabesz félre vonultak, én pedig leültem az egyik székre. Gabesz apukája mellém ült.
- Milyen a suli eddig?
- Egész jó.
- Hű, de lelkes válasz - nevetett halkan.
- Tipikus gimnazista válasz - mosolyodtam el. - Az - bólintott Gabesz apukája. - Tudod... mióta Gabesz ode jár a Szent Márkba azóta, mintha kicserélték volna. Eddig alig beszélt és zárkózottabb volt. Most meg? Annyit beszél, hogy be nem áll a szája és az esetek többségében, csak egyetlenegy személyről beszél.
- Igen? Kiről?
- Rólad - mosolygott rám, mire én értetlenül néztem rá. - Rólam? Biztos sok rosszat.
- Épp ellenkezőleg! Ódákat zeng rólad és a jó tulajdonságaidról.
- Nem kevert össze egy másik Szabó Vivivel? Mert higgye el, hogy gyakori név.
- Tegezz nyugodtan és hívj Kornélnak. Annyira nem vagyok öreg, vagy igen?
- Nem - nevettem el magam.
- Visszatérve az eredeti témára, nem. Nem kevertelek össze senkivel, mert egyszer kértem, hogy mutasson rólad egy képet és mutatott vagy százat és mindegyikhez mondott pozitív dolgot vagy épp bókokat. És ezt egyetlenegyszer se csinálta. Ha valaki iránt érdeklődött nem árulta el, de te vagy az első lány, akiről csak áradozni tud. És őszintén gondolja.
- Miből veszed?
- Pszichológus vagyok, csak tudok ezt-azt. Plusz a fiamról van szó - mondta kedvesen. - És... miket szokott mondani rólam? - kérdeztem, ami bökte a csőröm. Kornél sejtelmesen elmosolyodott.
- Biztos tőlem akarod tudni? Nem lenne jobb, hogyha ezt inkább a fiacskám árulná el?
- Nem tudom. Hisz a legjobb barátomról van szó és ha tényleg arra célozna, hogy esetleg többet érezne irántam, -  amit kétlek - akkor az együtt járna azzal, hogy emiatt tönkre menne a barátságunk. Már egy barátomat elvesztettem emiatt és nem akarom Gabeszt is elveszíteni emiatt - mondtam ki a gondolataimat, mire Gabesz apukája, csak hümmögött.
- És a pozitív végletre nem akarsz gondolni?
- Olyan nincs.
- Miből gondolod?
- A gimis szerelmek nagyrésze nem tart tovább pár évnél. Ez inkább a klisés romantikus sztorikban van így, de a való életben nem feltétlenül.
- Apukád mennyi idős volt, amikor összejött az édesanyáddal?
- Nem tudom. Talán 17-18. De nem egy suliba jártak.
- Az attól még gimis szerelem.
- A kivétel erősíti a tényt, hogy sok gimis szerelem nem tart sokáig.
- Értem.
- Meg különben is, még csak féléve ismerjük egymást. És a 14-15 éves kor közötti gyerek még fiatal a szerelemhez.
- Hát, én azon a véleményen vagyok, hogy inkább ilyen idősen legyen valaki szerelmes, minthogy 9-12 éves kor között legyen egy gyerek csatak részeg és fűvel-fával basszon. Már elnézést a kifejezésért.
- Ez is igaz. De nem minden gyerek ilyen.
- Nevelés kérdése. Az apád kinyírta és elásta a fiamat, vagy mit beszélnek már lassan negyed órája? - nézett az órájára, mire értetlenül néztem a folyosó végére.
- Nem. Még él - mondtam, mikor megláttam apát és Gabeszt felénk sétálni. - Már azt hittem megöltek - ment a fiához Kornél. - Hidd el, hogy én is - nevetett fel zavartan Gabesz.
- Úristen, apa miket mondtál neki?
- Semmit, csak egy kis férfi a férfivel beszélgetést folytattunk egymással.
- Pontosan.
- Én is beszéltem Vivivel - tette hozzá Kornél. - És te miket mondtál neki? Ugye nem azt, hogy amikor kicsi voltam, akkor pelenkával a fejemen rohangáltam a házban?! - rémült meg Gabesz, mire belőlem kitört a nevetés.
- Nem, de te épp most árultad el az egyik legcikibb titkokat - nevetett Kornél is. - De jó - vörösödött el zavarában Gabesz. - Ha ez vigasztal, akkor én kis koromban felültem a kutyám hátára és úgy "lovagoltam" - mutattam nevetve idézőjelet.
- Az is szép, de annyira nem ciki.
- Azt kihagytad, hogy meztelen voltál és úgy kellett kergetni Manót, hogy levehessünk róla - tette hozzá apa, mire én vörösödtem el kínomban.
- Kvittek vagyunk - nevetett Gabesz.
- Bemegyek anyádhoz, jössz? - nézett rám kérdő tekintettel apu, mire bólintottam. Apa átkarolta a vállam és bementünk. Anya épp aludt. - Ha szeretnél, akkor ma ott aludhatsz náluk - suttogta apa.
- És te?
- Bent maradok anyád mellett.
- Akkor én is maradok!
- Nem, neked még nem kell a kórházban töltened a napjaidat. Menj velük és pihenj. Aztán, majd holnap megyünk bevásárolni neked az útra. Jó?
- Jó - bólintottam kelletlenül. Adtam anyunak egy puszit, ahogy apának is és kimentem. - Mehetünk? - kérdezte Gabesz mosolyogva. Aha, szóval ezért is tartott olyan sokáig az a kis csevej.
- Persze, csak ha az apukád engedi.
- Még szép!
- Akkor gyere - karolt belém Gabesz és a lifthez vezetett, de én megtorpantam. Nincs az az Isten, hogy én oda bemenjek!
- Mi az?
- Semmi, de inkább lépcsőznék.
- Még mindig gyorsabb a lift.
- Neked. Nekem túl lassú. Hamar leérek - mosolyogtam rá és szaladtam a lépcsőhöz. Gyorsan lefutottam és tényleg hamarabb lent voltam, mint ők. - Én szóltam - vigyorogtam rá, ahogy kinyílt a lift ajtó. - Jó, igazad volt. Na, menjünk - mentünk el a kórházból. Beszálltunk Kornél kocsijába és elindultunk hozzájuk. Annyi minden történt a mai nap, hogy elfáradtam. A fejemet Gabesz vállára hajtottam és lehunytam a szemeimet. Legközelebb arra ébredtem, hogy valaki ki akar szedni a kocsiból.
- Ne raboljon el! Vigye a pénzem, de engem hagyjon! - riadtam fel és kapálózni kezdtem. Nevetést hallottam. - Nem akarlak elrabolni - nevetett Gabesz és elengedett. Ahogy kiszálltam a kocsiból, a mellkasára csaptam. - Megérdemelted - öltöttem ki rá a nyelvem. Nevetve rázta meg a fejét és bementünk. - Menj tusolj le utána meg rendelünk pizzát, jó?
- Oké - bólintottam és tanácstalanul fordultam Gabesz felé. - Hol a fürdőszoba?
- Mutatom - indult el fel a lépcsőn.
- A folyosó végén az utolsó ajtó. Van törölköző. Ha kell valami, csak szólj - mosolygott, majd elment. Bementem a fürdőbe és levettem a piszkos ruháimat, majd beálltam a zuhanyzó alá. Megengedtem a meleg vizet és alá álltam. Használtam egy kicsit a mandula illatú tusfürdőből, majd mikor végeztem megtörölköztem és felvettem a pizsimet. A piszkos ruháimat beletettem egy nejlon zacskóba és a táskámba tettem. Belenéztem a tükörbe és kicsit átfésültem a hajamat. Ahogy végeztem kimentem. - Van egy rossz hírem. Nincs vendég szobánk, ezért kénytelen leszel szerénységemmel aludni - állt a falnak dőlve Gabesz.
- Ööö, oké - bólintottam.
- Mutatok valamit - fogta meg a kezem és bevezetett a szobájába, ami tele volt filmekkel. - Nahát.
- Mit szólnál, ha ma megnéznénk legalább egy filmet?
- Jó.
- Szuper, válogass nyugodtan, addig én is átveszem a pizsamámat - hagyott ott a szobájában. Először a filmekhez mentem, de valamin megakadt a szemem. Könyvek. Kíváncsian néztem meg a gerincüket. Csontváros, Hamuváros, a Percy Jackson sorozat, a Harry Potter sorozat, Auschwitzi tetováló, Az, Ragyogás, Kedvencek temetője és még rengeteg könyv.
- Választottál? - hallottam meg hirtelen Gabesz hangját, mire gyorsan felé fordultam. Mosolyogva nézett rám karba tett kézzel és épp az ajtófélfának dőlve figyelt. - Még nem tudtam.
- Más kötött le, értem - lökte el magát és bejött hozzám. - Inkább akció, horror, fantasy és thriller filmjeim vannak. Mit szeretnél nézni?
- Horrort semmiképp - szögeztem le, majd a tekintetem megakadt az egyiken DVD-tokon. - Ezt szeretem - vettem le a Halálos Iramban 7-t a polcról. - Én is szeretem ezt a részt. Mondjuk sajnálom Paul-t. Hisz még fiatal volt, amikor meghalt.
- Ühüm - bólintottam. Gabesz leguggolt a lejátszó elé és betette a filmet. Ekkor Kornél jött be a szobába.
- Milyen pizzát kértek?
- Én a szokásosat - mondta Gabesz oda se figyelve. - Én hawaii-t szeretnék.
- Rendben - mosolygott ránk és kiment. - Na, meg is van - egyenesedett fel Gabesz. - Kívül vagy belül szeretnél aludni?
- Belül - mondtam, mire ő elmosolyodott. - Akkor feküdj be - mondta, mire tettem, amit kért. Gabesz mellém feküdt és elindította a filmet. Kb a felénél jártunk, amikor Kornél behozta a két pizzás dobozt.
- Jó étvágyat.
- Köszönjük - nyitotta fel a doboz tetejét és kivett egy szelet... nem tudom milyen pizzát. - Az milyen?
- Tenkes kapitánya. Megkóstolod? - nyújtott felém egy szeletet, mire elvettem azt és beleharaptam. Elkezdtem rágni, de könnybe lábadt a szemem. - Efhz rofful efős!!! - pattantam ki az ágyból és lerohantam a konyhába, hogy igyak. Négy pohár vizet kellett megigyak, hogy ne égjen a szám. - Gabesz adott a pizzájából?
- Ihen - legyeztem a számat kinyújtott nyelvvel. - Mondhatta volna, hogy ő extra erősen eszik szinte mindent.
- Jó tudni - indultam vissza. - Minden oké? - kérdezte Gabesz. - Aha, de elfelejtetted mondani, hogy extra erősen szereted!
- Bocsi. De te, hogy tudod megenni azt?
- Miért?
- Ananász van rajta.
- És? Így finom!
- Te tudod - vont vállat és folytattuk a filmet. Mikor vége lett berakta a nyolcadik részt. A pizzánk elfogyott és csendben figyeltük a filmet. Nekem majd' leragadtak a szemeim. Kettőt pislogtam és el is aludtam.

Január 4. (Szombat)          1.rész

„- Szeretlek!
- Hülye, ne mondj ilyet - ráztam meg a fejem nevetve. - Dehát miért?
- Mert elhiszem még a végén és akkor koppanok. Nem akarok mégegyszer koppanni.
- Nem fogsz, mert vigyázok, hogy ne ess le.
- Késő.
- Miért?
- Mert már beléd estem - suttogtam.

- Miért nem mondtad el?
- Féltem, hogy te is elhagynál ezért.
- Ez hülyeség! Mindig melletted leszek, mert tényleg szeretlek!
- Ketten a kegyetlen világ ellen?
- Ketten a kegyetlen világ ellen - bólintott mosolyogva. A következő percben pedig már egymás ajkát faltuk. A többiek tapsolni és füttyögni kezdtek, miközben tartott az egyik legromantikusabb pillanat. Hisz... ki ne vágyna arra, hogy Velencében kérje meg egy fiú a lánytól, hogy lesz-e a barátnője? - Ez annyira megható, hogy itt jöttetek össze! - mondta elcsukló hangon Ginny. Mosolyogva néztem rá.
- Igen, tényleg az.” Az éjszaka közepén felriadtam. Csak egy álom volt. Csak álmodtam az egészet. Megnéztem, hogy mennyi az idő. Fél ötöt mutatott az óra. Mélyeket lélegeztem és visszafeküdtem. Gabesz szorosan magához ölelt, mire zavarba jöttem. Nyugi, Vivi! Biztos azt hiszi, hogy egy plüss macit szorongat. Ismét vettem egy mély levegőt, de így beszívtam az illatát. A francba ez nehezebb lesz, mint hittem!

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Levi Albitól tudja, hogy Viviék csókolóztak. Gabesz apukája beavatta Vivit néhány háttér infóba Gabesszel kapcsolatban és Vivi csak álmodta azt, hogy összejöttek Velencében. A következő részben pedig kezdetét veszi az olaszországi kirándulás😉

By: Mona❤