December 18. (Szerda)

Reggel az ébresztőmre keltem. Reméltem, hogy a tegnapi napot csak álmodtam. Legalábbis azt a részét, amikor Gabeszt felhívta az apukája, hogy New York-ba kell menniük. Azonban a tekintetem a szekrényemre siklott, ahol egy apró barna plüss mackó pihent mosolyogva. Ezek szerint nem álmodtam. Ahogy azt sem, hogy szájon puszilt. Megfogtam a kis állatot és a kezemben kezdtem el tanulmányozni. Gabesz illata volt. Halvány mosollyal öleltem magamhoz. Úgy hiányzik! Mármint... nem úgy, hanem mint barát. Barát barát. Haver barát... jajj, ha valaki olvassa a naplómat (amit erősen kétlek), akkor értse úgy ahogy akarja, de semmiképpen se járunk! A macit visszatettem a szekrényre, majd kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem a ruháimért. Gyorsan felöltöztem, majd lementem a konyhába. Fogtam egy tányért, amibe mézes gabonapelyhet öntöttem, arra tejet és elkezdtem enni. Reggeli után betettem a tányért a mosogatóba, majd felvettem a kabátomat, meg a bakancsomat és elindultam a suliba. Útközben azon járt az eszem, amit Csiszi súgott a fülembe. „Vele igazán megfognád az Isten lábát, ha összejönnétek. Ő lenne számodra az igazi. Érzem". Képtelenségnek tartottam, hisz mi csak barátok vagyunk és én már nem bízok meg úgy egyetlenegy srácban se, mióta Tomi a Föld középpontjáig tiporta az önbizalmam ezen a téren. Na, meg persze teljesen kizárt, hogy Pósa Gábor, vagyis Gabesz bármi féle barátságon túli vonzalmat vélt volna felfedezni irántam. A sulihoz érve azonnal bementem az épületbe, mert a szokásos banda nem állt kint. A terembe belépve összeráncolt szemöldökkel néztem az épp természetellenes mozdulatokat produkáló Zolit. - Jézusom, ő meg mit csinál? - álltam értetlenül Márkó mellé. - Ha valaki egy konkrét személynek azt mondja, hogy villám tánc, akkor annak random táncolnia kell - magyarázta Will ördögi mosollyal az arcán. - Akkor ez így működik? Will, villám tánc! - mondtam, mire ő robot táncot kezdett járni. - Hát ez marha jó - nevettem el magam. - Vivi, villám tánc! - nézett rám Márk, mire magamban hatszor kitéptem a hangszálát. - Visszaszívom, mégse annyira jó - morogtam, miközben a Gangnam Style ikonikus koreográfiáját táncoltam el.
- Nyomjad kislány - kurjantotta Adrián röhögve. - Meddig kell táncolni?
- Ameddig Márk azt nem mondja, hogy elég - válaszolta Will táncolás közben. Könyörgő tekintettel néztem Márkra, de látszólag nem hatotta meg.
- Márk, ne szórakozz!
- Pedig olyan jó nézni, ahogy táncikálsz - vigyorgott, mire eszembe jutott valami. Tudom gonosz húzás lesz, de abban a pillanatban nem érdekelt. Lassan kezdtem abbahagyni a táncolást és dőlni kezdtem, mint egy krumplis zsák. Márkó rögtön elkapott engem. - Jól vagy? - kérdezte aggódva Márkó. - Tudtam, hogy bízhatok benned - mosolyogtam fel rá, de ő értetlenül nézett le rám. - Mi van?
- Bíztam benned, mert tudtam, hogy elfogsz kapni. Tudod bizalom játék - vigyorogtam rá, mire Márkó elengedett és a földön kötöttem ki.
- Én is szeretlek Márkó!
- Tudom - mosolygott le rám, majd felsegített a földről és egy puszit nyomott a hajamba. Csengetéskor bejött Czanek tanárnő és elkezdődött a rajz óra.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

A suli gyorsan eltelt. Nagyon semmit se csináltunk mivel ez az utolsó hét a téli szünet előtt. Egyedül mentem haza. Otthon felmentem a szobámba, majd a laptopomat a kezembe vettem és felnéztem facebookra. Elkezdtem nézegetni a posztokat, majd egy képnél megakadt a tekintetem. Tomi tett ki egy képet, amin ő volt rajta. Mióta nem láttam sokat változott. A haja sötétebb és hosszabb lett, a bőre egy-két árnyalattal volt fakóbb, de a mosolya ugyanolyan, ha nem fehérebb volt. Azonban azon a képen más is feltűnt nekem. Egy fekete hajú barna szemű lányra mosolygott. A kép látványától akaratlanul is összeszorult a szívem. Van barátnője. „Sose jönnék össze a legjobb lány barátommal, főleg ha ilyen nagydarab, mint te!" jutott eszembe, amit azon az ominózus napon mondott nekem. A könnyeim patakokban kezdtek folyni. Utálnom kéne, de nem tudom. Amíg nem láttam róla semmilyen képet vagy valamit, addig nyugodt szívvel utáltam, de most... nem tudom mi van velem. Nem tudom mit is érzek, hisz utálom is és nem is. - Leila, kérlek adj valami jelet, hogy mi lenne a helyes döntés! - suttogtam a plafon fölé, mire pár másodperccel később a kép eltűnt a szemem elől. Meglepetten néztem a laptop kijelzőjét. Beírtam Tomi nevét a keresőbe, de az ő profilját nem adta be. Megnéztem a messenger üzeneteim között, majd mikor megláttam a legutolsó beszélgetésünket, jött a következő meglepetés. Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni. Ennyi. Szóval letiltott. Azonban ebben a szent percben egy üzenetem jött. Gabesz írt.

Gabesz:
Jó napot, Budapest!

Mosolyogva olvastam el az üzenetet, majd válaszoltam neki.

Vivi:
Jó reggelt, New York!

Azonnal jelezte, hogy látta és azon nyomban megjelent a három kis pötyi azt jelezve, hogy Gabesz ír. És már az üzenet meg is érkezett.

Gabesz:
Milyen volt a suli, királylány?😏😊

Erre először nem tudtam mit írni. Királylány? Honnan a bánatból jött ez a becenév??

Vivi:
Honnan jött a királylány?

Gabesz:
Budapestről

Vivi:
Mi?😅

Gabesz:
Nem, csak te😉😊

Vajon mi van a New York-i levegőben? Dilixigén?

Vivi:
Mit szívtál? Hozhatnál nekem is

Gabesz:
Csak levegőt szívtam :)

Vivi:
Milyen New York?

Gabesz:
Jó, de mégsem az igazi...

Vivi:
Miért?

Gabesz:
Valami hiányzik😉

Vivi:
A kabala macid?

Gabesz:
Az is, de nem épp rá gondoltam...

Vivi:
Akkor? Gabesz, ne kelljen harapófogóval kihúznom belőled😂

Gabesz:
Bocsi, de mennem kell, mert apának kell fordítsak, mert nem tudja értelmezni a TV használati utasítást😂😂

Gabesz:
Addig is szia, királylány😊

Vivi:
Jó😂
Szia, Gabesz :)

- Arra azért válaszolhattál volna, hogy mi hiányzik neked a macidon kívül - motyogtam a laptopnak, majd hanyatt dőltem az ágyon.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Kiderült, hogy Csiszi mit súgott Vivinek. Vivi bizonytalan a Tomi iránti érzéseiben, aki egy égi jel (vajon ki lehetett az?😏) szerűen letiltotta Vivit, majd abban a pillanatban Gabesz írt rá enyhe utalásokat hagyva Vivinek. Vajon mi (vagy ki) hiányozhat még neki?

By: Mona❤