December 17. (Kedd)

Gabesz

Reggel Mateo mászott az arcomba.
- Mateo, másszál már le rólam - motyogtam a bundájába, de nem mozdult. Megpróbáltam kitapogatni a fejét és addig simogattam, míg le nem mászott rólam. Mikor végre levegőhöz jutottam kimásztam az ágyból és öltözködni kezdtem. Mikor kész lettem lementem a konyhába. Csináltam magamnak pirítóst, majd megkentem lekvárral és gyorsan megettem, aztán felkaptam a kabátomat és a cipőmet és már rohantam is a buszhoz. Felszálltam a járműre és lestem ki az ablakon. Az egyik utcában megláttam Vivit sétálni. Megnyomtam a leszállás jelzőt és, amint megállt a busz, leugrottam arról és Vivi után rohantam. - Várj! Vivi, várj meg! - futottam utána, de én csak Vivire fókuszáltam és ennek az lett a következménye, hogy teljes gőzzel nekicsapódtam egy lámpaoszlopnak. A puffanásra a lány azonnal hátra fordult. - Jézusom, veled meg mi történt?! - szaladt aggódva hozzám. - Álmodom, vagy tényleg ketten vagytok? - kérdeztem kissé kábultan, mert Viviből kettőt láttam. - Mennyire verted be a fejed?
- Semennyire - mosolyogtam fel rá. Vivi óvatosan felsegített. - Komolyan mondom, hogy keresed a veszélyes helyzeteket.
- Dehogyis - tagadtam azonnal.
- Ühüm, persze - bólintott a lány. A sulihoz érve a fiúk kérdő tekintettel bámultak felénk. - Vele meg mi lett?
- Neki szaladt egy oszlopnak.
- Ezt nem mondod komolyan - röhögött fel Zoli, de látva Vivi arcát elkomorult. - Ó, szívás.
- Mostmár meg tudsz állni a lábadon?
- Nem tudom. Talán - mosolyogtam rá, mire lassan elengedett. Picit tántorogtam csak, de aztán már stabilan álltam a talajon.
- Legközelebb légy óvatosabb! - nézett rám komolyan Vivi, majd bement a suliba. - Ennél jobban fel se hívhattad volna magadra a figyelmét, Rómeó - röhögött fel Márkó. - Mivan? - néztem rá értetlenül.
- Látszik rajtad, hogy odáig vagy érte ez van - magyarázta Will.
- Szerintetek észrevette?
- Passz - vont vállat Márk.
- De most válaszolj őszintén - tette a vállamra a kezét Márkó. - Szerinted bír téged a tesi tanár? - kérdezte, mire értetlenül néztem rá. - Nem tudom. Miért?
- Gondolkodj el. Bír. Téged. Levi bá'? - tagolta, mire én elgondolkodtam ezen. Tegnap nem szedte le a fejem, de gondolom azért, mert színpadi csók volt amit mindenki látott az előadáson. Mindig jól elbeszélgetek vele legyen szó bármiről. - Igen. Legalábbis azt hiszem, hogy bír engem - adtam meg a választ.
- Tamásnál még a vért is jobban szerette, pedig rosszul van ha vért lát. De téged csíp és ez jó jel.
- Azt elfelejtetted, hogy Vivinek 18 éves koráig nem lehet barátja.
- És ha bizonyítanál? Akkor talán eltörölné ezt a szabályát.
- De azért azt se felejtsük el, hogy Ádám is jó fej volt eleinte - tette hozzá Will. - Aztán jött a fekete leves - szólalt meg Rómeó is. - Dehát én képtelen lennék bántani őt!
- Mi ezt tudjuk. De be kell bizonyítanod Levinek is - veregetett vállba Márkó és elindultunk a suliba. A teremben rögtön Vivi mellé ültem.
- Jobban van már a fejed? - kérdezte aggódva. - Persze! Tömör nemesfémötvözet ez a koponya - kocogtattam meg a halántékomat.
- Akkor jó - mosolyodott el kedvesen. Csengetéskor Bebesi megérkezett és elkezdődött a matek óra. Matek után átmentünk infóra, ahol szabad foglalkozás volt. Vivi állatmenhelyes oldalakat nézett. - Az a kis szőrgombóc aranyos - mosolyogtam az egyik kölyök kutyára.
- A bernáthegyire gondolsz?
- Aha.
- Tényleg cuki, csak apa nem hiszem, hogy engedné. Meg hát... Én nem érzem úgy, hogy már készen állnék egy másik kutyára Manó után - szomorodott el, mire azonnal megöleltem. - Semmi baj - simogattam a hátát. Infó után mentünk átöltözni tesire. Mikor végeztem, a terembe mentem volna be, de a lány öltöző felől hangokat hallottam.
- A kurva anyád! Ez fáj, te útszéli lotyó! - visított az egyik lány.
- Tudod ki az útszéli lotyó, de büdös tyúk! - hallottam Csiszi hangját.
- Ááá a körmöm!
- Megérdemelted, te kis csitri!
- Most kikaparom a szemed - veszekedtek a lányok, mire én kikerekedett szemekkel álltam az ajtó előtt. Szólni kéne a tanárnak. Gyorsan elrohantam, majd bekopogtam a tanáriba. Szabó tanár úr épp bent volt. - Tanár úr, a lányok épp egymást akarják megölni!
- Már megint? - kérdezte inkább magától, mintsem tőlem de elindultunk. Bekopogott az ajtón, majd bement az öltözőbe. - Mi folyik itt lányok?!
- Viktória letörte a körmöm!
- Azt persze, te kezdted azzal, hogy kiakartad tépni a hajam! - vágott vissza Csiszi.
- Elég! Lányok, miért nem tudtok legalább egyszer balhé nélkül egy légtérben lenni?!
- Azért, mert rühellem ezt a tini picsát! - mondta Viki.
- Mert engem imádnak a pasik!
- Dehogy azért!
- Akkor? - próbált tapintatos lenni a tanár úr. - Azért rühellem, mert a ribanc anyja elvette tőlünk az apámat! - kiabálta, majd kirohant az öltözőből. Megsajnáltam, ezért utána mentem. Ha jól láttam a szertárba rohant. Lassan benyitottam és meghallottam, hogy halkan sír. - Hagyj békén! - rivallt rám. - Nem - mondtam magabiztosan, majd beljebb léptem.
- Minek jöttél?
- Mert ilyenkor az ember képes depresszióba esni, ha bánatos és egyedül van.
- Két éve ismerem Klaudiát és azóta utálom, mióta kiderült, hogy miatta és az anyja miatt hagyott ott minket az apám. Engem viselt meg a legjobban az egész - szipogta, miközben kiöntötte a lelkét. - Elhiszem. Az ilyen dolgokat az esetek többségében nehéz feldolgozni. De ez nem azt jelenti, hogy egyedül kell csinálnod, hisz ha a barátaid melletted vannak és támogatnak, akkor mindjárt könnyebben át lehet vészelni bármilyen akadályt - feleltem nagy bölcsen. Csiszi csodálkozva nézett rám. - Magadtól vagy ilyen? Mármint, hogy úgy osztod az észt, mint egy dili doki?
- Nem, az apám pszichológus. Tehát, ha mondjuk melankolikus hangulatban vagyok, akkor ki kell öntenem neki a lelkem, ő pedig kielemzi azt. Néha nehéz vele az élet, de így szeretem.
- És anyukád? Ő mit dolgozik?
- Divattervező. Jelenleg New York-ban van, mert részt kell vennie egy új kollekció bemutatásán.
- Azta - ámult Csiszi. - Gyere menjünk - mosolyogtam rá, majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam Csiszinek.
- Köszi. És azt is, amit mondtál. Szerintem nem sokan jöttek volna utánam - állt meg előttem.
- Ugyan már, egy barátért bármit - feleltem mosolyogva. - Minden rendben? - hallottuk meg Vivi kíváncsi hangját. - Igen. Gabesz tényleg elűzi a depresszió legkisebb jelét is - mosolygott Csiszi Vivire, majd súgott valamit a lánynak, aki elvörösödött, majd Csiszi bement a tesi terembe. - Mit mondott?
- Semmit! - tagadta gyorsan, majd ő is bement a tesi terembe. Mosolyogva követtem őt.
- Sikerült megnyugtatnod?
- Igen.
- Rendben - mosolygott rám a tanár úr, majd megfújta a sípját és futhattuk is a terem köröket.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

Délután épp Vivivel mentünk hazafelé, amikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem, hogy ki hív és apa nevét írta ki. - Szia, apa!
- Szia, siess haza!
- Jó, de miért?
- Mert neked még be kell csomagolj.
- Mi? Miért kéne becsomagoljak? - lepődtem meg, mire Vivi riadtan nézett rám. - Azért, mert New York-ba megyünk - mondta ki, mire két dolog is átsuhant az agyamon. Először is végre megint láthatom anyát. Másodszor pedig... Vivit januárig nem láthatom. - Oké, sietek haza. Előtte Vivitől elbúcsúzhatok?
- Attól a lánytól, akiről sokat áradozol Mateo-nak? - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Igen - motyogtam zavartan. - Persze, búcsúzz el nyugodtan.
- Köszi, sietek! - ezzel megszakítottam a hívást. Vivi kíváncsian nézett rám, de a tekintetében félelmet is láttam.
- New York-ba kell menjünk az apámmal - fordultam felé.
- Ugye visszajössz? Ugye te nem hagysz itt? - nézett rám, mire majd' meghasadt érte a szívem. - Persze, hogy visszajövök! Nem hagylak egyedül, hisz három és fél évig össze leszünk zárva. Ráadásul januárban felforgatjuk Olaszországot - mosolyogtam rá kedvesen, mire ő is halványan elmosolyodott. - Addig is... - folytattam, mire kíváncsian nézett rám. - Tudom, hogy azt kérted feledjük el azt, ami pénteken történt, de most én kérem azt tőled, hogy ha kételkednél benne, hogy nem jövök vissza, akkor két dologért bizony vissza fogok - kutattam a táskámban és kivettem belőle egy apró plüss macit és óvatosan Vivi kezébe tettem.
- Még öt éves koromban kaptam, amikor kivették a mandulámat, azóta ő a kabalám. Az egyik legfontosabb dolog az életemben. Vigyázz rá, mert visszajövök érte - mosolyogtam rá kedvesen, mire bólintott. - És... és mi a másik dolog, amiért visszajössz?
- Te - feleltem és odahajoltam hozzá, majd egy lágy puszit nyomtam a szájára. Vivit ez látszólag meglepte.
- Vigyázz magadra! - néztem rá, majd haza indultam. Fájú szívvel hagytam ott a számomra legfontosabb személyt. Nem tudom melyik volt rosszabb. Az, hogy mennyire szomorú volt, amikor mondtam, hogy el kell menjek, vagy pedig az, hogy ott hagytam.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Ismét Gabesz szemszögéből hoztam részt és remélem, hogy nem baj :)
Ti mit szóltok eddig a történet alakulásához? Kiderült, hogy Csiszi miért is utálja Klaudiát, Gabesz szüleinek a foglalkozása és Gabesznek el kell mennie New York-ba, de előtte egy roppant aranyos búcsúnak lehettünk tanúi. Vajon Levi tényleg eltörölné a pasi tilalmat, ha a lánya Gabesszel jönne össze? És Vivi felfogja fedezni, hogy többet érez Gabesz iránt, mint puszta barátságot?

By: Mona❤