November 19. (Kedd)

Reggel valamivel vidámabban keltem fel. Nyújtózkodtam egyet, majd kiszálltam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem a mai ruháimat és elkezdtem öltözködni. Mikor végeztem fogtam a táskámat és lementem a lépcsőn. Anya épp gofrit csinált. - Jó reggelt - köszöntem anyunak. - Jó reggelt neked is kincsem. Ülj le, mindjárt kész - nézett rám mosolyogva anyu, mire én szófogadóan helyet foglaltam. Alig pár perc elteltével elém rakott egy tál friss nutellás gofrit. Megfogtam és elkezdtem enni. Anya mosolyogva nézte, ahogy eszek. - Baj van?
- Nem, csak örülök, hogy reggelizel - erre nem tudtam mit mondani, ezért inkább folytattam az evést. Mihelyst befejeztem a reggelizést elindultam a suliba. Lassan közeledtem a sulihoz, de már távolról lehetett hallani a balhés bagázs hangját.
- Aztán letérdeltem és azt kérdeztem, hogy „miért vagytok ily' szigorúak legkedvesebb fiatokkal?!”.
- És mi volt a válasz? - kérdezte Márkó Zolitól. - Hát azt, hogy nemhogy az egyetlen fiuk, de hál' istennek én vagyok az egyetlen kölykük is - vihogott fel Zoli. - Plusz apa hozzátette, hogy ő még gyereket se akart volna, csak egy jóleső huncutkodást, csakhát becsúsztam.
- Kis koton szökevény - röhögött fel Rómeó. Ezen mindenki jót derült.
- Sziasztok - köszöntem a fiúknak.
- Szervusz, Vivi - vigyorgott Márkó.
- Mi kell?
- Ó, semmi. Csak szólni akartam, hogy délután próbálnánk az előadásra.
- Jó és kié lettek a szerepek?
- Csak egy szerepet ruháztunk át másra.
- Mi? Akkor ez azt jelenti, hogy én maradtam Júlia?
- Mi van a húgommal? - kapta fel a fejét Rómeó az ikertestvérének a neve hallatán. - Semmi, nem róla van szó - legyintette le Márk. - Rómeót játsza más.
- Mi van? Ki játszik engem?
- Felejtsd el, nem rólatok van szó!
- Amúgy meg Gabesz lett az új hős szerelmes.
- És ki játsza, majd Paris-t?
- Csabika - felelte Zoli. Bólintottam jelezvén, hogy értem. - És hol lesz, majd a próba?
- Márkóék garázsában. Ott lesz a szöveges próba, majd november végétől az előadás főpróbájáig lesz a beállás próbálása, hogy melyik díszlet hova kerüljön - magyarázta Will.
- Jó - mosolyogtam, majd elköszöntem tőlük és bementem az épületbe. Matekkal kezdtünk.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

A nap végén együtt mentünk át Márkóékhoz, akiknek szöveges szerepe volt a darabban plusz a rendezővé avanzsálódott Will. Márkó bement a kapun, mi pedig utána. Egyből a garázsba mentünk a garázsba Will pedig kiosztotta mindenkinek a szövegét. - Áron fogja kezdeni egy sablonos bevezetővel, de az elején mindenki a két főszereplőt kivéve kivonul Áronhoz, felkapják és elviszik őt, majd Márkó mondja, hogy ez már a 21.század és nem kell ilyen tragikus véget érnie egy szerelmi történetnek - magyarázta Will.
- Nekem tetszik - mosolygott Ginny.
- Köszönöm, Ginny - kacsintott a vörös hajú barátnőmre. - Na akkor kezdjük - tapsolt kettőt Will, hogy lássunk munkához. Először Áron mondta a szövegét, majd jött Márkó és a többiek. A próba végén Albi jött ki a garázsba négy doboz pizzával.
- Sziasztok, rendeltem pizzát, mert gondolom megéheztetek - tette le a pizzákat az asztalra. - Csúcs! Kösz, apa! - nyitotta fel az első dobozt Márkó és már vette is ki a bolognais pizza szeletet. - Mi az alap ötlet? - érdeklődött Albi. - Modernizáljuk - mondta teli szájjal Will.
- Az remek, mi anno a musical alapján csináltuk. Régi szép idők - merengett el, mire Márkó megköszörülte a torkát. - Tudom, mennyire klassz volt, meghogy Levivel akkoriban érthetetlen okokból rivalizáltatok, de aztán minden pöpec lett, de mintha anya szólt volna, hogy menj segíts neki - nézett az apjára Márkó.
- Értem én. Ciki a faterod. Nyugi, már itt sem vagyok - ment vissza a házba.
- Kivel rivalizált az apukád? - kérdezte értetlenül Ginny. - Az én apukámmal - válaszoltam.
- Mi?
- Apa már kilencedikben bele volt zúgva Leilába és azt hitte, hogy Levi is érez iránta valamit, de aztán kilencedik végén kiderült az igazság, hogy Levi és Leila féltesók - mondta el röviden Márkó az unásig ismételt történetet, amit mi ketten vagy kismilliószor hallottunk az apáinktól.
- De, ha szerette Leilát, akkor mégis, hogy lehetett Ádám barátnője Leila?
- Elkövette azt a hibát, hogy féltékeny lett rá és véget vetett az egésznek. Az idő múlásával pedig megismerte anyát, aki Ádám osztálytársa volt és ők is összejöttek.
- Tyűha - reagált Jani. A pizza party után mindenki elindult haza. Gabesz velem jött. - Szerintem jó lesz az előadás.
- Szerintem is - bólintottam a járdát bámulva. - És mit szólsz hozzá, hogy én leszek a te Rómeód?
- Mondanám, hogy legalább egy normális srác lesz a történetbeli szerelmem, de hazudni bűn - néztem rá szemtelen mosollyal. - Te most azt mondtad, hogy nem vagyok normális? Ez fájt!
- Legalább te a jó értelemben vagy nem normális.
- Miért ki tartozik a rossz nem normális kategóriába? - vonta fel kérdőn a fél szemöldökét, mire nagyot nyeltem. Gabesznek ekkor esett le, hogy ide bizony Tomi tartozik.
- Bocsi.
- Semmi baj - néztem fel rá. Megálltunk a kapunk előtt és csak csendben álltunk egymással szemben.
- Holnap találkozunk - suttogtam.
- Holnap találkozunk - ismételte meg komolyan. - Aludj jól, Vivi - puszilta meg az arcom, majd elment. Döbbenten néztem utána. - Te is, Gabesz - suttogtam a hideg novemberi estébe.

December 13. (Péntek)

Az elmúlt időszakban semmi sem történt. Feleltünk, dolgozatokat írtunk és ezerrel készültünk a holnapi előadásra. A mi osztályunknak nem kellett bemennie az órákra, hogy nyugodtabban tudjunk gyakorolni. Ma is Márkónál gyűlt össze a csapat. Akiknek nem volt szövege egészen belejöttek a díszletek rendezésébe és a háttérszereplésben is jók voltak. Épp azt a részt gyakoroltuk Gabesszal, ahol Rómeónak meg kell csókolnia Júliát, de mindketten roppant ügyetlenek voltunk, de főleg én, mert ugye apa tilalmának "hála" sose csókolóztam és folyton bénáztam.
- Anyám, kapd már le a csajt! Hisz belezúgtál vagy nem?! - dőlt hanyatt a kanapén az ég felé meredve Will.
- Ha az apám ezt megtudja, megöl! Ahogy téged is - néztem rá összehúzott szemekkel. - Jó, akkor csak színpadi csókot kérünk!
Gabesz sokadjára fordult velem szembe a csókjelenethez. Lassan közelebb hajolt hozzám a mai nap folyamán vagy tizedjére és óvatosan az alsó ajkamat kezdte el puszilgatni én meg csak álltam, mint egy szerencsétlen. Jelen pillanatban annak is éreztem magam. - Jólvan tubicáim, ti se fogjátok megolvasztani az Antarktiszt a perzselő szenvedélyetekkel - állt fel a kanapéról Will. - Öt perc szünet! - ment ki a garázsból. - Kijönnél velem? - kérdezte Gabesz, mire némán bólintottam. Felvettük a kabátunkat és kimentünk a garázsból a hidegbe. Elindultunk a kert végébe, miközben az éjszaka hullott hó ropogott a talpunk alatt. - Ne idegeskedj - fogta meg a kezem nyugtatásképp Gabesz.
- Te mit tennél, ha több száz ember előtt kéne csókolóznod?! Jó, rendben színpadi csók lesz, de még azt sem tudom, hogy kell. Még sose csókolóztam, se igaziból, se kamuból! - keltem ki magamból, mire Gabesz, csak megrázta a fejét. - Nem voltál rossz.
- Ne viccelj már! Semmit se csináltam - tártam szét a karjaimat, mire lassan közelebb lépett hozzám. - Én szúrtam el, mert nem akartam ezt a többiek előtt - suttogta mélyen a szemembe nézve, majd odahajolt hozzám és megcsókolt, de úgy istenigazából! Némi fázis késés után viszonoztam a csókot. Gabesz a kezét a derekamra tette, mire én a nyaka köré fontam a karjaimat. Nem tudom mióta csókolóztunk, de annyira emlékszem már csak, hogy levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Csillogó szemekkel néztem fel rá. Lassan elmosolyodott. - Ilyen egy igazi csók - mondta, mire én szapora pulzussal néztem őt és bólintottam. Ismét közel hajolt hozzám, majd az alsó ajkamat puszilta, mire én az ő felső ajkát. Hogy őszinte legyek, nekem az igazi csók jobban bejött, de mivel apa is nézni fogja a darabot, ezzel a technikával kell csináljuk a csók jeleneteket.
- És ilyen a színpadi - mondta miután elhajolt tőlem. - Rómeó, Júlia! Merre romantikáztok?! - hallottuk Will hangját. - Menjünk vissza, mert már biztosan hiányolnak - mosolygott rám Gabesz. - Jó - bólintottam és elindultam, de még gyorsan visszafordultam, aminek következtében Gabesz véletlenül nekem jött. - Lehetne róla szó, hogy ami az imént történt... azt meg sem történtnek vesszük? Mintha mi nem is csókolóztunk volna? - kérdeztem, mire Gabesz bólintott. - Persze, ahogy szeretnéd - felelte halvány mosollyal az ajkán. - Köszönöm - öleltem meg.
- Semmiség - suttogta és ő is átölelt engem. - Hát ti meg mi a búbánatos francot csináltok?! - hallottuk Márkó hangját, mire azonnal szétrebbentünk. Vörös fejjel sütöttem le a szemem. - Csak megvigasztaltam, hogy ne eméssze magát, amiért nem tudtunk örömet okozni mr Shakespeare-nek - vágta rá Gabesz, én pedig egyetértően bólogattam, mint az autókban levő bólogatós kutyák.
- Nyugi, majd a műsor után Will is lenyugszik - mosolygott rám kedvesen Márkó. - Oké - mondtam és visszamentünk a garázsba és folytatódott a próba. Délután fél háromkor bementünk a suliba, hogy ott is eltudjuk próbálni az egészet. Hála Gabesznek ezúttal jobban ment a színpadi csók. - Mindenki aludja ki magát és akkor holnap találkozunk! - mondta a próba végén Will.
- Ó és a tanár úr! Lehetne, hogy egy kicsivel szigorúbban mondja a szövegét?
- Persze - bólintott Nógrádi.
- Köszönöm. Na zsa haza! - kapta fel a kabátját a padról és már el is hagyta a tornatermet. Mi is követtük a példáját. Gabesszel ma is együtt mentünk haza.
- Annyira izgulok! - néztem fel rá.
- Ne aggódj, minden klappolni fog!
- Jó, hiszek neked - lélegeztem mélyeket. - De azért egyél, hogy legyen energiád holnap.
- Már normálisan eszek - fintorogtam.
- Maradjon is így. Szerény véleményem szerint így is jól nézel ki, de nem kellett volna éheztetned magad egy olyan rohadék miatt, mint Szűcs. Nem éri meg. Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! - mondta mélyen a szemembe nézve és én elhittem neki, mert tényleg őszintén mondta. - Tényleg így gondolod?
- Most üssön el valami, ha hazudok - tette a szívére a kezét, miközben kisétált az út közepére.
- Ne csináld! Hiszek neked! - rohantam ki hozzá, hogy vissza rángassam mielőtt palacsintát csinálna magából. - Jó. Szép álmokat - mosolygott rám és hazament.
- Neked is - mosolyogtam utána. Megvártam, hogy leforduljon az utcába, majd bementem a házba. Gyorsan letusoltam, megvacsoráztam, majd elmentem lefeküdni, mert rettenetesen fáradt voltam, de egyben izgultam is a holnap miatt.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett nektek ez a rész! Gabesz megcsókolta Vivit, de semmisnek kell tekinteniük azt. Vajon Vivi időközben beleszeret Gabeszbe vagy pedig barátként tekint rá? A következő rész teljes egészében csakis az előadásra fog fókuszálni. Az lenne a kérdésem hozzátok, hogy Vivi, más osztálytárs vagy írói szemszögből olvasnátok szívesen? A válaszokat kommentbe várom😊
Ui.: bocsi a time jump-ért.

By: Mona❤