November 5. (Kedd)

Reggel anya keltett, hogy késésben vagyok. Úristen, hogy tudtam átaludni az ébresztőmet?! Gyorsan kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem. Mikor elkészültem lerohantam a lépcsőn a táskámmal és vettem fel a cipőmet. Köszönés nélkül rohantam ki a házból és sprinteltem a sulihoz. Szerencsére nem késtem el, mert az egyébként negyed órás utat megtettem tíz perc alatt. A fiúk kint röhögtek valamin.
- Sziasztok - köszöntem nekik lihegve.
- Futottál? - kérdezte köszönés nélkül Zoli. - Aha, mert kicsit elaludtam - hadartam a térdeimre támaszkodva. Igyekeztem szabályozni a légzésemet, mire váratlanul egy üveg víz került a látóterembe. Felnéztem, hogy ki nyújtja felém. Gabesz mosolygott rám.
- Igyál, hátha segít - mondta, mire hálásan elfogadtam a vizet és három kortyot ittam belőle. - Köszi - adtam neki vissza az üveget. - Nincs mit - mosolygott kedvesen és elindultunk be. A teremben leültem a helyemre és megnéztem a telefonomat, mert rezegni kezdett.

Tomi:
Becsengettek már??

Vivi:
Még nem. Van 1 perced beérni csengetés előtt

Tomi:
Baszki!

Erre nem igazán tudtam mit írni, ezért elraktam a telefonomat, mert Bebesi jött be a terembe. Tomi óra kezdés után negyed órával érkezett meg. - Késtél - dobott Tomihoz egy alufólia galacsint Márkó.
- Tizenöt perc késés, Szűcs leülhet, Varga pedig visszahúzza a lábát, különben szaktanári, amiért dobálja a szemetet és kigáncsolta az osztálytársát! - nézett Márkóra, aki morogva tette, amit Bebesi mondott. Tomi leült mellém és elkezdte előszedni a matek füzetét. Az óra további részében Bebesi a két fiút szívatta a táblánál. Matek után mentünk infóra. Bácskai a gépe előtt ült és valamibe nagyon bele volt mélyedve, mert pislogni se pislogott, csak a szemöldökét ráncolta.
- Ide jár Vadász Endre? - nézett fel a gépéből, mire mi úgy néztünk rá, mintha egy ufó lenne. - Nem - feleltük egyszerre. - Biztos?
- Igen.
- Pedig olyan ismerős neve van.
- Lehet, hogy a másik két kilencedikbe jár vagy felsőbb éves - vont vállat Adrián. Bácskai némán bólintott és tovább netezett, azaz nekünk is szabad foglalkozás volt. Én fogyókúrás oldalakat néztem és találtam egész jókat. Volt olyan, ahol 3 nap alatt 5kg-tól lehet megszabadulni. Egész jól hangzik. Infó után mentünk tesire. Apa névsor olvasást tartott, majd futottunk. Én igyekeztem belesűríteni a reggel kimaradt futásomat, de ahhoz világbajnok futókat megszégyenítő gyorsasággal kellett volna futnom, így ez a tervem nem sikerült. Nem baj, majd délután többet fogok futni.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

Délután a termünkben gyűltünk össze. Szerencsére Nógrádi elvállalta a szerepet. - Na, aki Rómeó exét, azaz Rózát játsza, az nem más, mint... - húzott ki egy cetlit Will. - Csiszi - nézett az említett lányra.
- De jó - dünnyögte. És így ment tovább. A szereposztás így néz ki:
Róza: Csiszi
Capuletné= Cecília: Janka
Capulet= Cecil: Jani
Montaguené= Mari: Inez
Dajka= Dóra: Ginny
Péter (Dóra után koslat): Zoli
Baltazár (Rómeó segédje): Szundi
Lőrinc barát: Áron
Tybalt: Márk
Paris: Gabesz
Benvolio: Márkó
Mercutio: Adrián
Utoljára a két főszereplőt választották ki. - Júliát játszani fogja... Vivi. Gratulálok a mi kis balhés csajszinknak - nézett rám vigyorogva Will, mire csak a szemeimet forgattam. - A te Rómeód pedig... Tamás?! - kerekedtek ki Will szemei a döbbenettől, ahogy szinte mindenkinek. - Király - vigyorgott Tomi és rám kacsintott. Zavartan sütöttem le a szemeimet és éreztem, hogy menten elvörösödök.
- Az kizárt! Új szavazást akarok! - csattant fel Márkó dühösen.
- Ennyi erővel mindenki követelhetné ezt - nézett rá komolyan Tomi.
- De én csak a te szerepedre értettem. Úgyis vannak még fiúk, akiknek nincs szerepe - sziszegte Márkó. Vagy egy percig néztek egymással farkasszemet, de Laura közéjük ugrott. - Fiúk, elég! Most állítsátok le magatokat, mielőtt még verekedni kezdenétek - nézett felváltva a két fiúra a lány. - Tudod mit? Döntsön Vivi. Hisz, az ő párjáról van szó - nézett rám hirtelen Tomi, ahogy a többiek is rám meredtek. Nagyot nyeltem a hirtelen jött figyelem miatt.
- Öhm... - kezdtem és Márkón kívül többen jelezték, hogy új pár mellett döntsek. Aztán ránéztem Tomira. Mélyet sóhajtottam.
- Sajnálom, de...

Folytatás következik...

A következő rész tartalmából:

- Köszönöm, Vivi! Én hittem benne, hogy helyesen fogsz dönteni - állt mellém mosolyogva, miközben szomorúan néztem az egyre távolodó alak után. Ezt egyhamar nem bocsájtaná meg nekem.

***

Nem tudom mióta futottam, de ismét Tomiék háza előtt álltam meg. Nem tudom mi lett volna a helyes döntés. Senkit se akartam megbántani a döntésemmel, de a számomra egyik legfontosabb embert sikerült...

***

- Szerinted Leila volt már hasonló helyzetben, mint én most?
- Hogy érted? Baj van, kincsem? - fordult felém anyu. - Nem tudom, hogy mondjam, mert ha megemlítem Tomit, akkor vegyes érzések fognak el engem és nem tudom eldönteni, hogy helyesen döntöttem-e.
- Mi a baj? - ült le mellém az ágyamra anyu, én pedig elkezdtem mesélni.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Ki örül az eddigi szereposztásnak? Vajon, hogy döntött Vivi? Tomi marad a "párja" vagy sem? A tippeket kommentbe várom :)

By: Mona❤