Október 15. (Kedd)

Reggel az ébresztőmre keltem. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni pár laza ruhát futáshoz. Felvettem egy laza nadrágot, sportmelltartót, a hajamat meg felkötöttem lófarokba. Fogtam a telefonomat és a fülhallgatómat és halkan lementem a lépcsőn. Felvettem a sportcipőmet. Kint elindítottam egy futós zenét és futni kezdtem. Jól esett a korai órákban a futás. Hatig futottam utána hazamentem. Otthon gyorsan felmentem tusolni utána felöltöztem a suliba. Fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Apa épp reggelit csinált. - Jó reggelt, kincsem - mosolygott rám apu.
- Neked is - adtam egy puszit az arcára. - Kérsz rántottát?
- Nem köszi, inkább viszek almát. Majd bent találkozunk, szia! - vettem ki egy almát a tálból és kimentem az ajtón. Kint bedugtam a fülest a fülembe és beleharaptam az almába. Elindítottam egy zenét és így mentem a suliba. Kint a suli épülete előtt a srácok nagyban beszélgettek, mikor megláttak engem. - Viviii! Van pénzed?! - kiabálta Will.
- Nincs, miért?! - kiabáltam én is röhögve. - Na akkor koldulunk együtt?
- Nem, mert engem szeretnek anyuék - nevettem. - Engem is szeretnek! Csak épp nem támogatnak anyagilag - röhögött. - Tessék, örülj, hogy valaki megszán - adott Will kezébe egy kis aprót Rómeó. - Köszi - vigyorgott Will. Nevetve megráztam a fejem és bementem a terembe. Tomi ma már bent volt. Nagyot nyelve mentem a helyemre. - Beengedsz?
- Ja - bólintott, majd felállt, hogy betudjak menni. Halkan megköszöntem és beültem a helyemre. Tomi helyet foglalt és folytatta a telefonja nyomkodását. Egy pillanatra a tekintetem a kijelzőjére tévedt és eltudtam olvasni azt a szót, amit az ő Zitácskájának írt, ami az volt, hogy "szeretlek". A szívem darabokra tört. Tudtam, hogy nincs esélyem vele szemben, de azért mégis fájt. Felálltam a székről, kimásztam, nehogy megzavarjam a szerelmes chatelésben és kirohantam a mosdóba. Benyitottam az egyik fülkébe és kiadtam magamból azt az egy darab almát. Mikor végeztem lehúztam a wc-t és elmentem kimosni a számat. Hamar meg voltam ezzel és lassan visszamentem a termünkhöz. Bemásztam a helyemre és a fejemet a padra hajtottam. Csengetéskor bejött Bebesi tanárnő és elkezdődött az unalmas matek óra. - Vivi, gyere és oldd meg ezt az egyenletet - szólított fel hirtelen a tanárnő. Sóhajtva álltam fel. Tomi beljebb húzta a székét, hogy ki tudjak menni a táblához. Egy ideig gondolkodtam, majd megoldottam a feladatot. - Ellenőrzés kell? - fordultam Bebesi felé a krétával a kezemben. - Igen - bólintott, mire az ellenőrzést is felírtam. Mikor végeztem vele letettem a krétát a tanári asztalra és visszaültem a helyemre. Csengetéskor átmentünk az infó terembe. Bent mindenki leült a helyére és elkezdődött a netezés. Én épp az e-mail-jeimet néztem, amikor láttam, hogy egy állatmenhelyes spam érkezett. Megnyitottam azt. A menhely oldalának a linkjét tartalmazta és különböző fajta kutyák és macskák képeit. Rámentem a linkre és az állatok közt böngésztem.
- Jólvan gyerekek, mindenki lépjen ki arról az oldalról, ahol épp foglalatoskodik és nyissátok meg a ppt-t.
- Mi az a ppt?
- Melyik iskolából jöttél János? - emelte égnek a tekintetét Bácskai.
- Kisegítőből - nevetett Jani, mire Bácskai csak legyintett. - Power point - válaszolta meg Jani kérdését.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

- Kéred a szendvicsem? Anyu mindig elfelejti, hogy utálom a magvas zsemlét - nyújtott felém egy szendvicset Márkó. Fintorogva néztem az ételre. - Nem, köszi. Nincs étvágyam.
- Beteg vagy? - tette a kezét a homlokomra.
- Nem, csak nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem. Nem akartam elárulni neki, hogy miért. - Hát jó - vont vállat és tovább kínálta. Végül Will fogadta el. Hazafelé Márkó végig gyanúsan méregetett engem.
- Baj van? - néztem rá, mikor már kezdett idegesíteni a bámulása.
- Ezt én is kérdezhetném tőled!
- Mert nem kértem a szendvicsedet?
- Azért is, meg egésznap csak egy almát ettél és csak vizet ittál.
- Márkó, komolyan mondom, hogy nincs étvágyam! Miért nem hiszel nekem?
- Jó, hiszek neked, csak nyugodj le!
- Nem vagyok ideges.
- De az vagy.
- De nem vagyok az! - mordultam rá.
- Nem tudom mi bajod van, de remélem hamarosan megint normális leszel - válaszolta és sietősre fogta. Egyedül folytattam az utam hazáig. Otthon felmentem a szobámba leckét írni, majd futós ruhát vettem fel és elmentem futni egyet. Egy órával később a zuhany alatt állva igyekeztem elfelejteni azt, hogy éhes vagyok. Mikor végeztem a zuhanyzással megtörülköztem és felvettem a pizsimet. Lassan lementem a konyhába vacsorázni. Anyuék már lent voltak.
- Mi a vacsi?
- Saláta - felelte apa, mire megkönnyebülten ültem az asztalhoz. Legalább a saláta nem hizlal. Jóízűen ettem a vacsorámat, majd mikor befejeztem elmentem lefeküdni aludni.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni erre a részre, csak sajnos egész decemberben a Once Upon A December c. könyvemen dolgoztam. De mostmár igyekszek több részt írni. Mindenkinek boldog új évet és sok locsolót❤

By: Mona❤