Szeptember 30. (Hétfő)

A hétvége hátralevő részében nem igazán szóltam Ricsihez. Persze miután elhagytam az állatkertet ő pár perccel később utolért engem. Próbált magyarázkodni, de nem érdekelt. Később belegondolva rájöttem, hogy nem lett volna szabad rábólintanom a meghívásra. Na mindegy. Vasárnap pedig Móniék hazamentek. Ricsi akkor is próbált beszélni velem, de én csak elköszöntem tőle. Bánatosan bólintott és követte a szüleit. Miután elmentek, egésznap a szobámban ültem és vagy tanultam vagy olvastam.
Reggel az ébresztőmre keltem. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat. A választásom egy sárga ejtett vállú felsőre, egy fekete farmerra és egy szürke pulcsira esett. A hajamat befontam, majd fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Csináltam szendvicset amit elvittem és elindultam a suliba. Egész jó idő volt még. Bedugtam a fülest a fülembe és elindítottam Ashes Remain-tól az On My Own-t. A sulihoz érve megláttam Márkóékat pár felsőbb évessel a suli előtt állni. - Sziasztok - köszöntem nekik.
- Vivi, szeretsz? - kérdezte Will mosolyogva. - Mi kell? - kutattam a táskámban.
- Tudtam, hogy szeretsz! A matek házi.
- Tessék - adtam oda a matek füzetemet.
- Nekem a töri kéne - szólalt meg az egyik fiú is. Már kezdtem kutatni a táskámban, amikor két dolog is leesett.
- Ma nincs is törink és te hanyadikos is vagy? - néztem kérdőn a fekete hajú srácra. - Tizedikes, de egy próbát megért - röhögött fel a fiú.
- Nem nem, Krisi. Ő, csak annak adja a leckéjét és a füzetét, akit szeret - vigyorgott a fiúra Will.
- Ne hívj így! Budai Kristóf vagyok, ennek a dinnyének a bátyja, de nem a vérszerinti, mert örökbe fogadták - röhögött fel ismét Kristóf.
- Hülye! Ne higyj neki, vérszerinti tesók vagyunk - magyarázta rögtön Will.
- Ebben nem is kételkedtem - biztosítottam, majd bementem a suli épületébe. Rögtön felmentem a terembe. Köszöntem a bent ülőknek, majd a helyemhez indultam, de megláttam Tomit. Mély levegőt vettem és elindultam abba az irányba és megálltam mellette.
- Khm, beengednél? - néztem rá komolyan, de mintha meg se hallotta volna. - Nem húznád beljebb a valagad?
Semmi. - Jó, akkor játsz süketet - fújtattam, majd megkerültem a padját, felültem az enyémre és bemásztam a helyemre. - Szia, Vivi! - köszönt mosolyogva Ginny. - Szia - köszöntem én is.
- Mizu? Hogy telt a hétvége?
- Semmi és... - a szemem sarkából Tomira sandítottam, de nem reagált semmit. - Menjünk a mosdóba - kértem, majd felálltam a székemre és kimásztam, majd kifelé mentem a mosdóba, Ginny pedig utánam sietett. A mosdóban rögtön felültem a mosdó szélére és belekezdtem a mesélésbe, persze azt a részt kihagytam, hogy bele vagyok zúgva Tomiba. Ginny csendben emésztette a hallottakat, majd megszólalt.
- Nem lehet, hogy valamiféle riválist látott az unokatesódban?
- Hogy mit? Riválist? - nevettem fel hitetlenül. - Nincs kizárva - vont vállat Ginny. - Ugyan már - legyintettem.
- Miért? Nem gondolod, hogy érdekled?
- Miért érdekelném?
- Soroljam? - mosolyodott el.
- Nem, mert nem érdeklem. De inkább menjünk, mert mindjárt csengetnek - szálltam le a mosdó széléről és a terem felé vettem az irányt. Ismét bemásztam a helyemre és előszedtem a magyar cuccomat. Csengetéskor megjött Nógrádi és dogát íratott velünk. Ha jól láttam Tomi nem írt semmit a lapjára a nevén kívül. Segítettem volna neki, de haragudtam rá. Mikor lejárt az időnk Inez összeszedte a dogákat és odaadta a tanár úrnak. Elkezdte nézegetni a dogákat, majd Tomira nézett.
- Ez meg mi?
- A dogám - felelte hanyagul Tomi.
- Ezek szerint nem örökölte az apja magyar tehetségét. Ez egyes - írta be a karót a naplóba Nógrádi. Tomit látszólag nem nagyon hatotta meg. A nap további része unalmasan telt. Otthon rögtön a szobámba mentem leckét írni, majd megnéztem az e-mailjeimet. Sok spam és egy levél a színházból. Kíváncsian nyitottam meg.
Tisztelt Szabó Vivien Tímea!
Sajnálattal kell közölnünk, hogy nem nyerte el a zsűri tetszését, ezért nem szerepelhet a castingolt darabban. Megértését köszönjük és további sok sikert.
Tisztelettel Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója.
Hát sejtettem, hogy nem én leszek a következő miss színész tehetség, de nem is baj. Végülis egy kicsit vicces volt az a casting. Este lementem vacsorázni, majd letusoltam és lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Ma publikálásra került egy új könyvem: Once Upon A December címen találjátok meg😊❤

By: Mona❤