Szeptember 12. (Vasárnap)

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel fogadtam a hívást. - Ki az?
- Jó reggelt csipkerózsika - nevetett a telefonba Bende. - Megvan a számom?
- Oké, mennyit ittál? - röhögött fel, mire kezdett derengeni valami a tegnapi nappal kapcsolatban.
„Bendével elmentünk Dani házibulijába. - Sziasztok! - köszönt vigyorogva Dani. - Hali - köszöntem én is, Bendével pedig kezet fogtak.
- Kaja, pia a konyhában, wc az emeleten, a szobákba bemenni és gyereket csinálni tilos! Jó bulizást! - darálta le, majd fogadta az utánunk belépőket. - Kár, pedig minden vágyam ez lett volna - mosolygott le rám Bende. - Idióta! - boxoltam a vállába.
- De szereted ezt az idiótát, nem?
- Ez a szerencséd - mosolyogtam rá vidáman. - Iszunk valamit?
- Persze - bólintottam és elindultunk a konyha felé. A pult mögött egy barna hajú srác állt. - Cső, mit adhatok?
- Én kólát kérek - feleltem. - Én is - mosolygott Bende. - Bende! Rád sem ismerek! A nyáron még sorra húztad le a feles pálinkákat, most meg kólázol?! Szégyent hozol ránk! Na jó, most az egyszer megszánlak, de ne gyere a közelembe te anti alkesz - vihogott a srác, majd öntött nekünk egy egy pohárba kólát és odaadta.
- Köszi!
- Egy ezres. Muhaha - röhögött fel.
- Hülye - nevetett Bende is és kimentünk a nappaliba. - Táncolunk?
- Nem tudok táncolni - vallottam be.
- Nem baj, majd vezetlek - kacsintott rám és egy húzóra megitta a kólát, amit én meglepetten figyeltem. - Na mi az?
- Semmi - ittam bele én is a kólámba, majd letettem az egyik asztalra és a táncolók közé mentünk. Vidáman ugráltam a zenére, ahogy Bende is.
- Juuuuj ez nagyon jó szám! - visítottam mikor meghallottam már a zene dallamát. - Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve,
Nyári éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám - énekeltem teljes átéléssel a dalt, amit Bende mosolyogva hallgatott. - Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok - énekeltük együtt a 67-es út refrénjét, miközben ő a derekamat átkarolva billegett jobbra, s balra.
- Szeretlek - mosolyogtam rá, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam a szerelmemet. Miután levegő hiány miatt elváltunk egymás ajkától mosolyogva nézett le rám.
- Mondhatnád többször is, hogy szeretsz Manó... - ahogy kiejtette a száján azt, hogy "Manó" a szívem összeszorult, amit gondolom látott rajtam. - Jézusom, ne haragudj! - kapcsolt rögtön. - Semmi baj - ráztam meg a fejem. - Biztos?
- Ühüm - adtam egy puszit az arcára.
- Megyek inni.
- Jó, addig én váltok pár szót a srácokkal - mondta, majd elveszett a tömegben. Sóhajtva mentem a konyha irányába. - Szia, csajszi! Az anti alkesz Bende cimborámat hol hagytad?
- A haverjaival beszélget. Tudnál adni valami ütőset? - kérdeztem bizalmasan, hogy csak ő hallja.
- Pillanat... JÓZSI TÉGED KERES EGY KISCSAJ!!! - kiabált ki a konyha ablakon, majd rövidesen egy izomkolosszus jött be a konyhába.
- Hőőő, én valami piára gondoltam és nem Hulkra! - hőköltem hátra Józsit látva. - Ja, akkor... bocs haver - nézett Józsira, aki bánatosan ment ki.
- Mindegy csak üssön?
- Igen, de ne Józsi még nagyobb cimborája legyen kérlek!
- Oké, akkor kapsz egy kis csokis likőrt. Na?
- Rendben - bólintottam, mire kitöltött nekem egy felespohárba egy kis likőrt.
- Köszi - mentem ki s konyhából a likőrt kortyolgatva. Mivel eddig csak gyerek pezsgőt ihattam, a likőr is kiütött egy picit. Időközben Bende is visszatalált hozzám. - Veled meg mi van, hogy egymagadban vigyorogsz?
- Örülök, hogy látlaak! - öleltem át.
- Ezt jó hallani, picikém.
- Annyira nem vagyok pici! - kértem ki magamnak. Bende, csak elnevette magát. - Jól van, akkor nem vagy pici - puszilt szájon. - Peti adott neked likőrt?? - kérdezte, mert gondolom érezte a csokis likőr ízét a számon.
- Igen, de mentségére szóljon, hogy csak egy kicsit adott!
- Azért én elbeszélgetnék vele! - indult a konyha felé, de elé álltam. - Semmi szükés... szükség rá - mondtam összeakadt nyelvvel. - Biztos? - húzta össze a szemeit gyanakvóan.
- Biztos - mosolyogtam rá és megcsókoltam. - Gyere haza kísérlek, különben apukád megfog ölni. Meg téged is - karolta át a derekam és ketten elindultunk ki a házból. Az utcán kicsit hűvös volt, ezért Bende rám adta a pulcsiját. Vörös fejjel néztem fel rá. - Nehogy megfázz nekem!
- Köszönöm - mosolyodtam el. Bendével kézenfogva sétáltunk a csendes budai utcákon és élveztük egymás társaságát. A kapunkban még elidőztünk egy kicsit. - Szeretlek és ezt sose feledd!
- Szeretlek és ezt sose feledem - karoltam át a nyakát és megcsókoltam. Bende a kezét a derekamra tette és úgy húzott közelebb magához. - Aludj jól, Vivi! - csókolt meg mégegyszer. - Te is aludj jól! - csókoltam meg utoljára, majd bementem a házba. Halkan felosontam a szobámba, majd boldogan dőltem be az ágyamba.” - Már tegnap is mondtam, hogy csak egy kis likőrt! - nevettem rekedtesen. - De szeretem ezt hallani!
- Mit? Hogy likőrt ittam?
- Nem! - nevetett fel. - Hanem a nevetésedet. Jó hallani, mert így tudom, hogy tényleg boldog vagy!
- Ez nyálasan aranyos volt - nevettem, ahogy a hátamra fordultam.
- Tényleg? Kár, mert annak szántam!
- Most jutott eszembe! Hallottad az új varjas viccet?
- Mi van? - röhögött fel hitetlenül.
- Na, igen vagy nem?
- Még nem.
- Kár - vihogtam a telefonba. A vonal másik végéről egy ideig néma csend honolt, majd hirtelen röhögést hallottam. - Bakker, most esett le! - röhögött Bende is. - Jókor, nagyokos! - fejeztem be a nevetést. - Mennem kell, mert ma találkozóm lesz.
- Igen? Kivek?
- Endrével - vágtam rá a képzeletbeli pasim nevét. - Igen? Üdvözlöm Endrét! Egyébként meg ma a másik barátnőmmel Timivel találkozok - büszkélkedett Bende, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Én is üdvözlöm Timit. Majd beszélünk, szeretlek, szia!
- Szeretlek, szia! - ezzel megszakadt a hívás. Vigyorogva feküdtem még az ágyban, majd kimásztam és készülődni kezdtem. A konyhában apa épp főzött. Mekkora mázlista vagyok, hogy nem fogok enni! - Jó reggelt!
- Inkább jó napot! - mosolygott rám apa. - Részletkérdés - legyintettem.
- Milyen volt a csajos buli?
- Nem volt rossz - mondtam és bűntudatom volt, mert apa úgy tudta, hogy Ginny-vel és Vikivel töltöttem az időt hattól kilencig. - Ennek örülök. Egyél valamit utána mehetsz a barátnőiddel csavarogni, de négyre érj haza!
- Oké, szeretlek! - adtam egy puszit az arcára és gyorsan ettem egy gofrit, majd felkaptam a cipőmet és elhagytam a házat. A sarkon Bende már mosolyogva várt. - Nem Endrével vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Áh, beteg lett. De úgy látom Timi eljött - vigyorogtam rá, mire értetlenül nézett rám. - Mi? - vonta fel a fél szemöldökét. Megköszörültem a torkom és felé nyújtottam a kezem.
- Szabó Vivien Tímea - mutatkoztam be a teljes nevemen.
- Na tessék, a két barátnőm egy és ugyanaz a személy - rázta meg a fejét mosolyogva. - Ühüm. Mehetünk?
- Mehetünk - fogta meg a kezem és elindultunk sétálni a park felé.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: Mona❤