Szeptember 8. (Kedd)

„Lélekszakadva rohantam egyenesen előre. Nem mertem hátranézni se, nehogy pofára essek. - Ne fuss el előlem! Nem akarlak bántani! - kiabált utánam az idegen. A hangja ismerős volt. Tovább rohantam, de zsákutcába kerültem. Kalapáló szívvel fordultam hátra. Egy férfi alak állt a sikátor bejáratánál. Közelebb jött felém, én pedig hátráltam. Addig lépkedtem hátrébb, míg a hátam a hideg falnak nyomódott. - Nincs menekvés, hercegnő - állt meg a lámpa alatt és így kitudtam venni, Tomi alakját.
- Mit akarsz tőlem?
- Téged - fogta meg a karom, majd magához rántott és megcsókolt.”
„Egy kocsiban ültem, mellettem pedig egy csinos nő ült. - Mit szólsz, hogy lesz egy kistestvéred? Örülsz neki?
- Igen, nagyon! - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök. Láttad tegnap Karcsi fiát? Végig téged figyelt a próba alatt - sandított rám sokat sejtő mosollyal az arcán. - Jajj, anya! - nevettem fel.
- Jól van, nem szóltam egy árva szót sem. De azért valljuk be, hogy Marci nagyon helyes gyerek.
- Anyu! - szóltam rá. - Jó, tényleg befejeztem.
- Nem az! VIGYÁZZ!! - sikítottam, mire meglátta, a kocsit, ami áttért a mi sávunkba, mert a sofőr a telefonját nyomkodta. - Kapaszkodj, Rebeka! - mondta anya és elrántotta a kormányt, aminek következtében a kocsi pörögni kezdett az úton. Sikítva kapaszkodtam az ajtón lévő kapaszkodóba, anya pedig a kormányt szorította, de annyira, hogy az ujjbegyei elfehéredtek. Mikor megálltunk, akkor egy pillanatra megkönnyebbültem, de eztán jött a hideg zuhany, mert egy másik sofőr dudálva hajtott belénk anya felől és kétszer átfordult a kocsi. A légzsákok kinyíltak és valami meleget éreztem végig folyni a homlokomon. Kábán fordultam anya felé. A feje erősen vérzett. - Anya? Anya, térj magadhoz! - kérleltem, mire nagyon lassan felém fordította a fejét.
- Rebi... szeretlek! Téged, a bátyádat, az apádat. Mindannyiótokat!
- Mi is szeretünk, de erősnek kell maradnod!
- Nem megy. Kérlek, vigyázz rájuk helyettem is.
- Anyu! Nem fogsz meghalni! Bízz bennem! - kezdtem könnyezni. Mosolyogva simította meg az arcomat, majd lehunyta a szemeit. - Anya! Anya, maradj ébren! - sírtam halkan, majd egy idő után elnyelt a sötétség.” Zihálva riadtam fel. Élek. - Csak egy álom volt! Csak egy rémálom! - nyugtattam magam az éjszaka közepén, majd megpróbáltam visszaaludni. Legközelebb Már az ébresztőmre keltem fel. Nyújtózkodtam egyet, majd kimásztam az ágyból és a szekrényemhez csoszogtam. Kivettem a mai ruháimat és öltözködni kezdtem. A hajamat copfba kötöttem, majd fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Apa lent kávézott miközben a telefonján olvasott valamit. - Jó reggelt - ásítottam.
- Neked is kincsem. Neked nem gyanús?
- Ki vagy mi? - mentem a hűtőhöz, hogy kivegyem a narancslét, meg a tegnap csinált palacsintákat.
- Tamás. Vagy csak az én órámon az?
- Nem, tegnap első óra előtt a körmeimet élesítettem az arcán, aztán mondta neki Gabesz, hogy őt jobban bírom, mint Tomit és azután már kezdett normálisan viselkedni, ami nekem is gyanús volt - meséltem miközben beleharaptam az egyik túrós palacsintába. Apa, csak hümmögött egyet. Miután megreggeliztem elindultunk a suliba. A szokásos csapat (vagyis Márkó, Márk, Zoli, Will, Rómeó és Gabesz) kint beszélgettek egymással és néha néha felröhögtek. - Sziasztok - köszöntem nekik.
- Szia, Vivi - vigyorgott rám Will.
- Kezdjek félni?
- Te? Dehogy. Tegnap szépen elintézted Tamást. Kis vad cica.
- Mit szívtál? - nevettem el magam.
- Dilixigént - kacsintott rám Gabesz, mire a gyomrom bizseregni kezdett.
- A-a, azt csak te szívod - nyújtottam ki rá a nyelvem. - Dugd vissza a nyelved, különben leharapom.
- Pfúj! Ne itt akarjatok már egymásnak esni! - imitált öklendezést Zoli. - Én nem is akarok, esetleg ez a kanos disznó.
- Kanos? Én? Kikérem magamnak! - fonta keresztbe a karjait, mire mosolyogva léptem oda hozzá és a füléhez hajoltam. - Emlékszem még a viharra és nem vagyok hülye. Remélem érted mire célzok, ha annyit mondok, hogy kis Gabesz feltámad - suttogtam a fülébe, mire a feje olyan vörös lett, mint egy túlságosan érett paradicsom. - Ugye nem valami mocskos dolgot suttogtál neki?
- Nem, csak az igazságot - mosolyogtam Gabeszre.
- Már reménykedtem benne, hogy elfelejtetted. Vagy inkább abban reménykedtem, hogy nem is tudsz róla - motyogta vörös fejjel.
- Mondom. Nem vagyok hülye - indultam be a suliba.

Gabesz

- Ez meg mi a búval rakott tetves makaróni volt? - kérdezte Márkó.
- Semmi.
- Pedig vörösebb vagy, mint egy paradicsom.
- Tuti ajánlatot tett - kacsintgatott Márk, mire Márkó nyakon csapta.
- Vivi nem ilyen!
- Ki tudja, amennyire megváltozott - vont vállat Zoli, mire ő is kapott egy tockost Márkótól. - Mondom, hogy ő nem ilyen! Csak tudom, hogy milyen, hisz szinte együtt nőttünk fel.
- Jólvan, bocs. Rohadt nagyot ütsz, tudsz róla? - nézett a haverjára Márk.
- Naná, hogy tudok róla. Na menjünk be! - mondta Márkó és elindultunk be a suliba. Az olasz terembe belépve indultam volna a helyemre, de valaki már ült ott. - Mit keresel a helyemen??
- Nem volt rajta a neved - vigyorgott rám önelégülten Tamás.
- A tiéd sincs, szóval húzzál innen!
- Én voltam itt előbb. Ugye, Vivi? - fordult a mellette ülő lányhoz, aki eddig csendben hallgatta az eseményeket. - Engem hagyjatok ki ebből - állt fel és a cuccával együtt átült Ginny mellé. - Gratulálok, Gábor.
- Magadnak köszönheted - mentem Álmos mellé. Semmi pénzért se ültem volna Tamás mellé. Olasz után tesire mentünk, ahol suli köröket futottunk. Végig Vivi mellett kocogtam, amikor Tamás futott Vivi mellé.
- Szia - mosolygott Vivire.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni.
- Futás közben? Elment az eszed - rázta meg a fejét és gyorsított. A szívem mélyén őrültem, hogy ennyire igyekszik ignorálni Tomi jelenlétét. Annak viszont kevésbé, hogy ő ennyire próbál nyomulni rá.
- Mikor akarsz leszállni róla?
- Soha napján? - nézett rám, majd gyorsított a tempóján. - Mentél volna Kínába! - kiabáltam utána, mire értetlenül nézett vissza rám.
- Miért?
- Ott legalább tiszteltek volna annyira, hogy kaptál volna egy szép koronát - magyaráztam meg. - Menj vissza anyádba - vágta rá csípőből és tovább futott volna, de neki futott egy falnak.
- Balfasz - röhögtem ki és otthagytam. Tesi után irodalomra mentünk. Bent leültünk a helyünkre, majd csengetéskor bejött Nógrádi.
- Van hiányzó?
- Jani, Áron, Laura és Csabi hiányzik.
- Szóljak nekik, hogy hiányolod őket? - vigyorgott Gerire Zoli.
- Kapd be! - röhögte el magát Geri.
- Kulturáltabban, ha lehetne! Remélem sikerül behoznod a lemaradásodat Tomi - nézett Tomira.
- Ha Vivi segít, akkor biztos menni fog.
- Miért pont én?! - akadt ki Vivi.
- Mert te vagy az egyik legjobb tanuló. Segíts Tominak, kérlek.
- Jó - morogta dühösen.
- Hé, nyugi. Ha szeretnéd, akkor ott leszek veled - mondtam neki kedvesen, mire hitetlenül meredt rám.
- Tényleg megtennéd?
- Persze!
- Hát, köszi az ajánlatot, de szerintem menni fog egyedül is - mosolygott rám őszintén.

Vivi

Irodalom után Tomi vigyorogva jött oda hozzánk. Vagyis hozzám.
- Délután ráérsz?
- Nem, ásót kell szerezzek.
- És holnap délután?
- Akkor se jó, mert ha sikerül ásót szereznem, akkor meg ásnom kell.
- Holnapután?
- Tökéletes! - vigyorogtam rá boldogan. - De minek kell neked ásó és mit kell ásnod?
- Egy rohadt mély gödröt, amibe el tudom ásni a hulládat - feleltem full komolyan, mire Gabesz elröhögte magát.
- Ez jó volt!
- Nagyon szellemes humorod van - motyogta Tomi. - Én azt mondtam volna, hogy morbid - szólalt meg vihogva Will. - Változnak az idők, vele változok én is - kezdtem énekelni mosolyogva. - Mással voltál tegnap, de én tegnap előtt is - folytatta a TikTok-os feldolgozást Csiszi a terem végéből.
- Ha megbántad, mit akkor tettél, ne félj a mától! - folytatta Vera is. - De te jobban tennéd, ha távol tartanád magad ettől a lánytól - énekelte Gabesz, miközben átkarolta a vállam.
- Nem is így van a szöveg - néztem fel rá. - És? Átköltöttem - vigyorodott el.
- Bolond gyerek - ráztam meg a fejem mosolyogva és kimentem a teremből.

««««««««««««««««»»»»»»»»»»»»»»»»

A nap végén Bendével sétáltunk az utcán. - Sietsz haza?
- Nincs leckém, tehát nem. Miért?
- Nincs kedved eljönni velem a menhelyre?
- De szívesen - mosolyogtam rá vidáman. - Oké, gyere - fordult balra, én pedig követtem őt. Nem sokkal később egy barátságosnak tűnő állatmenhely bejárata előtt álltunk.
- Sok kutya van itt és van jó pár macska is - mesélte, ahogy beléptünk a kapun. Bende egy kis szobában letette a cuccát, ahogy én is. Megfogta a kezem és maga után húzott. A kutyák keneljéhez vitt. - De aranyosak! - mentem oda a ketrechez, ahol egy tündéri keverék kutya csóválta reménykedve a farkát, hogy hátha hazaviszem magammal.
- Ő, Lana. Fél éve hozták ide, mert a gazdájánál allergiát állapítottak meg és behozta - mesélte Lana történetét Bende. - Szegénykém - simogattam meg a fejét a rácson keresztül.
- Gyere, őket meg egy hete hozták - vezetett egy másik kenelhez, ahol egy Berni pásztor és egy Boxer játszott egymással. - Ő Süti, ő pedig Szörny - mutatott először a pásztor kutyára, majd a Boxerre. - Ki találta ki nekik ezeket a neveket?
- A főnök lánya. Még csak hat éves és szereti Sütiszörnyet - legyintett, mire elnevettem magam. Tovább mutogatta a kutyákat, de a tekintetem megakadt egy kutyán. Dalmata volt és szegény eléggé elhanyagoltan nézett ki. Mintha Manót láttam volna, csak ez a kutya elhanyagolt volt.
„- Ha nem szeretnéd, hogy tovább szenvedjen, akkor csak egy megoldás van a számára és ez sajnos az altatás - mondta ki azt, amitől a legjobban féltem. Nem! Nem lehet! Vele nőttem fel! Manó ott volt, amikor járni tanultam. Mindig velem volt! Mindig!
- Apu! - néztem fel könnyezve apára. Látszott rajta, hogy ő is szomorú emiatt. De én nem szomorú voltam, hanem egy világ omlott össze bennem.
- Te sem szeretnéd, ha tovább szenvedne, ugye?
- Nem - töröltem meg a szemeimet.
- Elbúcsúzhatok tőle? - néztem kérdő tekintettel az orvosra.
- Persze - bólintott, majd kiment egy pár percre. Odamentem Manóhoz és elkezdtem simogatni a fejét.
- Te vagy a legjobb barátom, Manó! Köszönöm, hogy velem voltál ennyi éven keresztül, köszönöm! Sose felejtelek el!” - Vivi, minden rendben? - rázott vissza a valóságba Bende.
- Persze... miért... mi baj lenne? - kérdeztem elcsukló hangon, le se véve a tekintetem arról a dalmatáról.
- Sírsz - törölt le egy könnycseppet az arcomról. Lassan néztem fel rá. Aggódva figyelt engem. - Jól vagyok, csak emlékeztet a kutyámra, akit tavaly el kellett altatni - hunytam le a szemeimet. Bende váratlanul magához ölelt. Igyekeztem visszatartani a sírást, de nagyon nehezen ment. - Add ki. Sírj nyugodtan - suttogta, mire több se kellett, mert kitört belőlem a sírás. Bende csendben simogatta a hátamat. Percek teltek el, de nekem óráknak tűnt miután elengedtem. Lépteket hallottam. Megfordultam és egy vézna szemüveges férfi jött felénk zöld ruhában, amin a menhely logója díszelgett. - Bende miért sír a kis hölgy? Megharapta az egyik kutya? - kérdezte a férfi Bendétől, aki azonnal megrázta a fejét. - Semmi ilyesmi sem történt - feleltem szipogva. - Csak a kutyám jutott eszembe.
- Társat keresel mellé? Akkor jó helyre jöttél!
- Péter, szerintem ezt ne most - szólt rá a férfire Bende. Gondolom ekkor esett le Péternek, hogy miért is sírhattam.
- Ó, sajnálom. Bende megetetnéd a kutyákat? A macskákat már Teca elkezdte etetni.
- Rendben főnök! - bólintott, mire a férfi elment. - Segítesz? - mosolygott le rám. - Persze - bólintottam. A rosszkedvem kezdett elpárologni, de azért még bennem volt. Két órát voltunk a menhelyen utána elköszönt a főnökétől és elindultunk haza.
- Na, hogy érezted magad? Mármint... azt a kis szomorú pillanatot leszámítva?
- Azt leszámítva jól. Köszi, hogy elvittél. Legalább tudom hol lehet még zaklatni téged a sulin kívül - vigyorogtam rá ördögien.
- Aha, szóval zaklatni szeretnél? Ezt megjegyeztem - nevetett fel, mire én futni kezdtem. Bende pedig utánam futott, majd amint utolért és elkapott, szorosan a karjaiba zárt.
- Megvagy - mondta nevetve és egy puszit nyomott az arcomra.
- Jajj ne! Mostmár te is tudsz sulin kívül zaklatni! - mondtam megjátszott rémülettel. - Miért?
- Itt lakok - nevettem a házunkra nézve. - Ezaz, tudom hol lakik a tesi tanár! - ujjongott mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Ha nem gond, akkor én mennék - kezdtem búcsúzkodni.
- Jól van. Akkor holnap találkozunk a suliban - bólintott, majd mélyen a szemembe nézett. Csendben figyeltük egymást, majd olyat tett, amit eddig csak egyetlen ember csinált. Megcsókolt. A kezdeti sokktól reagálni se tudtam, de egy kis idő elteltével viszonoztam a csókját. A kezét a derekamra tette, én pedig a kezeimet átkulcsoltam a nyakánál. Óvatosan közelebb húzott magához, de az ajkaink egy pillanatra se váltak el egymástól. Végül levegő hiány miatt váltunk el egymástól. - Az apám megfog ölni - ennyit tudtam kinyögni csak. - Én egy igazi túlélő vagyok - simított ki egy tincset az arcomból.
- Nem tudhatja meg!
- De miért?
- Mert, amíg be nem töltöm a 18-at, addig nem lehet barátom vagy bármi ilyesfajta kapcsolatom fiúkkal - suttogtam. - Akkor titokban tartjuk - kulcsolta az ujjait az enyéimre.
- Nem túl gyors ez egy picit?
- Hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra?
- Átéltem már egyszer - fintorogtam.
- Ez jobb lesz annál. Én más vagyok, mint a többi srác - mosolygott rám, majd egy puszit nyomott az orromra.
- Akkor? Lennél a titkos barátnőm? - kérdezte reménykedve, mire én átgondoltam. A francba is, hisz egyszer élünk! Ráadásul sokszor a tiltott dolgok a legcsodálatosabbak az életben. Ráadásul, amiről apa nem tud... - Igen! Leszek a titkos barátnőd! - mosolyogtam rá, mire Bende örömében megint megcsókolt. Tíz percen keresztül búcsúzkodtunk, majd elment. Megvártam, hogy beforduljon a sarkon, majd vigyorogva rohantam be a házba. Felsprinteltem a lépcsőn, bemenetem a szobámba és egy párnába fúrva a fejem sikítottam örömömben. Sajnáltam, hogy senkinek se mondhatom el ezt a számomra boldog hírt, de annyi vigasztal, hogy a naplómnak bármit leírhatok, mert tudom, hogy senki se fogja olvasni.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Gabesz és Tomi közt megy a rivalizálás, Bende elvitte Vivit a menhelyre, ahol a lánynak előtört egy Manóval kapcsolatos fájdalmas emléke. Bende és Vivi titokban összejöttek, tehát van Vinde vagy Bevi! Ami pedig Vivi utolsó mondatát illeti... Vajon igaza lesz, hogy senki se olvassa a naplóját vagy téved és ki fog derülni a titkos kapcsolata? (Ez persze titeket és engem nem érint😂) És készültem egy trailer féleséggel, amivel ÖT ÉS FÉL ÓRÁT szenvedtem!!! Remélem ez is tetszeni fog❤❤

By: Mona❤