Szeptember 7. (Hétfő)

Reggel félve ébredtem fel. Egész hétvégén ki se mozdultam a szobámból, mert belül rettegtem, hogy mit fog csinálni. De aztán próbáltam nyugtatni magam, hogy apa végig ott lesz a suliban, tehát ha lenne valami, akkor hozzá bármikor fordulhatok, ha úgy adódna. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez vánszorogtam. Lassan kivettem a ruháimat és felöltöztem. Fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Apa kávét főzött.
- Jó reggelt! Mi a baj? Olyan nyugtalannak tűnsz - szúrta ki egyből apa, hogy valami nem stimmel velem.
- Apu, bemehetek ma veled? Kérlek! - mentem oda hozzá és megöleltem.
- Baj van?
- Tomi visszajött magyarországra és megint az osztályomba fog járni! - tört ki belőlem a sírás. Apa próbált vigasztalni, de nehezen sikerült neki.
- Semmi baj! Nyugodj meg kincsem - simogatta a hátamat. Negyed órával később már csak szipogtam.
- Honnan tudod? Rád írt?
- Nem, még pénteken találkoztunk a plázánál és akkor mondta, hogy visszaköltöztek és megint a Szent Márkba fog járni.
- Ha rajtam múlik megbuktatom tesiből.
- De nem az a szabály, hogy nem kivételezhetsz senkivel? Tehát ok nélkül nem buktathatsz meg senkit.
- Amilyen trehány volt tavaly is, nem lesz gond ezzel. Egyél egy kicsit, utána indulunk - adott egy puszit a fejemre, mire elvettem egy almát a tálból és azt kezdtem enni, míg apa megitta a kávéját. Hamar végeztünk, ezért kimentünk a házból, beültünk a kocsiba és elindultunk a suli felé. A gyomrom bizseregni kezdett, de ez nem a jóféle bizsergés volt, hanem a "mindjárt kidobom a taccsot" féle bizsergés. Kiszálltam a kocsiból és a fiúkhoz mentem. - Sziasztok - köszöntem nekik. - Baj van? Kicsit, mintha sápadt lennél - nézett rám aggódva Márkó. - Jól vagyok, csak... - nem tudtam befejezni, mert egy idegesítő hangot hallottunk.
- Sziasztok - köszönt gúnyos vigyorral a pofáján Tomi. - Ez meg mi a rákot keres itt? - döbbent meg Will.
- Nem emlékszel, hogy mit mondtam Rómában, Szűcs?! Nem akarlak meglátni a barátaim közelében! - indult meg Márkó dühösen. - Hát az nehéz lesz, Varga.
- Miért lenne nehéz?
- Ugyanis megint osztálytársak leszünk. Ó, hát Vivi nem mondta? - biggyesztette le az ajkait Tomi.
- Miről karattyol ez a szarkavaró? - kérdezte Zoli. - Arról, hogy újra idejárok és össze leszünk zárva három évig. Csak ezt a mi drága Vivienünk elfelejtette közölni veletek.
- Szűcs! - jött felénk apa. Hál' istennek!
- Jó reggelt, tanár úr! - köszönt tisztelettudóan apának Tomi.
- Ha panaszt hallok rád akár a lányomtól, akár a keresztfiamtól, akár az osztály bármelyik tagjától repülsz innen! Világos voltam?! - nézett Tomira szigorúan, aki hevesen bólogatott. - Ajánlom is! - ezzel átkarolta a vállam és bementünk a suli épületébe. - Ha bármi van, szólj! - ölelt meg apa, majd elment. Nagyot nyelve mentem fel a termünkhöz, mert törivel kezdtünk. A terembe belépve egyenesen a régi helyemhez mentem, ahol Gabesz ült. Nem érdekelt, hogy haragban vagyunk, de mivel hátul egyedül ültem, félő volt, hogy Tomi mellém ül és ezt elakartam kerülni. - Miért ide ülsz? - lepődött meg Gabesz. - Tudom hülyén viselkedtem, de kérlek engedd meg, hogy ide ülje és, hogy itt maradhassak! Légyszi! - néztem rá könyörgő tekintettel. - Ha már így könyörögsz, akkor tuti nagy a gáz. Azzal a taggal sültek el rosszul a dolgok?
- Nem, hanem... Vele - biccentettem az ajtó felé, amin épp akkor lépett be Tomi. Gabesz rögtön odanézett, majd felpattant a helyéről és odament hozzá. - Te mit keresel itt?! Takarodj innen! - lökte a falnak, mire én a számhoz kaptam a kezem. - Csigavér Pósa! Így kell bánni egy osztálytárssal? - lökte el magától Gabeszt egyetlen mozdulattal.
- Ez fasza vicc volt kacag a májam, de emiatt nem kellett volna idáig eljönnöd, tehát húzhatsz is vissza - mutatott az ajtóra. - Kezd idegesíteni a hülyeséged. Visszaköltöztünk és megint osztálytársak leszünk! Felfogtad vagy mondjam el olaszul is, hátha úgy már megérted?
- Megértettem, nem vagyok fogyatékos!
- Pedig már kezdtem azt hinni, hogy az agysejtjeid megsemmisültek - forgatta a szemeit Tomi.
- Ha csak kötekedni tudsz, akkor inkább fogd be és ülj le a seggedre, amíg szépen mondom! - mentem oda, mert ezt már nem hagyhattam szó nélkül. - Na mivan, Pósa? Egy lánynak kell megvédenie a segged?
- Ezek szerint neked meg egy lánynak kell szétrúgnia a seggedet! - indultam meg felé, hogy ellátom a baját, de Gabesz és Adrián lefogtak engem.
- Eresszetek már el! Megverem!
- Dehogy vered! Azt akarod, hogy kicsapjanak? - próbált észhez téríteni Gabesz. - Ha ez az ára annak, hogy eltűnjön innen, akkor igen!
- Nem éri meg! Hallod? - kérdezte Adrián és nem tudom, hogy sikerült, de sikerült kiszabaduljak a fogásukból és neki ugrottam Tominak, aki a hirtelen lendülettől kiesett az ajtón. Többen gyűltek az ajtóhoz, hogy onnan nézzék a műsort. Tomi volt alul, én pedig rajta ülve karmoltam az arcát, mint valami kóbor veszett macska. - Szedje már le valaki rólam! Vivi, fejezd már be! - szenvedett alattam Tomi. Ekkor megláttam a folyosó végén Nógrádi alakját. Gyorsan felpattantam és berohantam a terembe. Mindenki követte a példámat, csak Tominak telt időbe.
- Nem volt semmi - ámult Gabesz.
- Mondtam, hogy neki megyek - néztem rá komolyan. - Oké, bocsi, hogy nem hittem neked, de azért ez őrültség volt!
- És? Megérte - vigyorodtam el.
- Őrült vagy - ingatta a fejét mosolyogva Gabesz. - Mintha te nem lennél az - nyújtottam ki rá a nyelvem. És ez volt az első alkalom, hogy ugyanúgy viselkedtünk és beszélgettünk egymással, mint azelőtt a bizonyos csók előtt. Csengetéskor bejött a terembe Szűcs tanárnő.
- Te meg, hogy kerültél ide? - csúszott ki a száján, ahogy meglátta Tomit, aki elismételte már vagy ezredjére, hogy mit keres itt. - Bostonban sok volt a macska, hogy ilyen a fejed? - kérdezte visszatartott nevetéssel. - Nem, az a macska köztünk van - szólalt meg Will, mire mindenkiből kitört a röhögés, csak Tomi ült duzzogva a helyén. - Ne röhögjetek már!
- Jól van, mindenki nyugodjon le. Neked meg ajánlom, hogy kerüld a macskákat - nézett Tomira, majd bele kezdtünk az anyagba. Töri után Tomi odajött hozzánk. - Remélem jól mulattál rajtam, mert ezt még visszakapod! - sziszegte a szemembe nézve. - Azt próbáld meg, különben eltöröm a kezedet, ha egy újjal is hozzá mersz érni! - állt fel Gabesz, hogy egy magasságban legyenek.
- Kije vagy te neki?
- Az, aki te sose leszel már a számára, mert tudod én nem viselkedtem vele olyan mocskosul, mint te - bökött Tomi mellkasára Gabesz. - Mondd csak, neked bevallotta már, hogy szerelmes beléd? Mert nekem igen - villantott egy győztes mosolyt.
- Ez mind szép és jó, de téged csókolt már meg? Mert engem igen - vigyorodott el Gabesz, mire Tomi mosolya vicsorgásba ment át.
- Hogy?!
- Jól hallottad! Ne ebből látszik, hogy kettőnk közül kit bírt jobban.
- Jólvan. Igazad van. Minden bizonnyal téged jobban kedvel - tett egy lépést hátra Tomi. - Te most elismered, hogy igaza van? - döbbentem meg Tomi viselkedésén.
- Nem szívesen, de belátom, hogy igaza van.
- Nem vagy te beteg? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Nem, nyugi - mosolyodott el... KEDVESEN!! Mikor is láttam őt utoljára kedvesen mosolyogni? Ó, megvan! Mielőtt tavaly bevallottam neki, hogy belezúgtam. De régen is volt már...
- Azért menj el a suli dokihoz és írass fel magadnak valami dilibogyót a hangulatingadozásaidra - tanácsolta Gabesz. - Azért gyógyszerre nincs szükségem - ennyit mondott, mert aztán kiment a teremből.
- Minek hoztad fel, hogy te mit kaptál? - néztem Gabeszre dühösen.
- Az orra alá akartam dörgölni, hogy nekem sikerült az, ami eddig senkinek se. Még a te casanova Tomikádnak se.
- Néha az idegeimre mész!
- Én is szeretlek - szólt utánam, mire hitetlenül fordultam vissza. A szája sarkában egy huncut mosoly bujkált.
- Menj a bánatba! - ráztam meg a fejem és én is kimentem a teremből. Csengetéskor visszamentem a terembe, mert földrajzunk volt a következő óra, ahol átismételtük a tavalyi anyagot. Föci után átmentünk az olasz terembe olasz kultúra órára, majd matekra, kémiára végül dupla tesire. A nap végén egyedül akartam hazamenni, azonban keresztül húzták a terveimet. Vajon ki lehetett? Naná, hogy a két fiú. Vagyis, Bende és Gabesz. - Elkísérhetlek? - kérdezte Bende, mire Gabesz rögtön arról kezdett neki magyarázni, hogy ő tudják én hol lakom, de Bende nem. Próbáltam észrevétlenül lelépni, de nem jött össze, mert Bende látta, hogy meglépni készülök. - Én kísérem el!
- Nem, mert én!
- Elég! - szóltam közbe, de meg se hallották. - Fogjátok be! - emeltem fel a hangom, mire mindketten elhallgattak. - Na végre! Mi a frász ütött belétek?! Ezek után egyedül akarok haza menni! - mondtam, majd elindultam haza. Otthon felmentem a szobámba és leültem olvasni. Nem tudom mi ütött bele a fiúkba. És fura, hogy Tomi egyetértett Gabesszel. Gyanús nekem, az tuti.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Tomi visszatért a Szent Márkba, Vivi nekiugrott, Vivi meg Gabesz egy kis időre úgy viselkedtek egymással, mint régen. Vajon mi lehet annak a hátterében, hogy Tomi hirtelen próbált kedves lenni velük? És mitől kattant meg Gabesz és Bende?

By: Mona❤