Szeptember 2. (Szerda)

Reggel az ébresztőmre keltem. Álmosan nyomtam ki, majd kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem egy fekete trikót, egy farmer shortot és egy kockás inget. Gyorsan felöltöztem, a hajamat befontam, majd fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Apa épp szendvicset csinált. - Jó reggelt!
- Neked is csillagom! Egyél egy kicsit - tett elém egy szendvicset. Lassan megettem, majd a mosogatóba tettem a tányért és gyalog elindultam a suliba. Kint bedugtam a fülembe a fülesemet és elindítottam egy random számot, ami persze illett a helyzetemhez. - Egyszer szeret, egyszer nem. Egyszer elvesztesz engem, bébi nem értem, bébi nem értem - énekeltem halkan, majd mikor egy kezet éreztem a vállamon, felsikítottam. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni - nézett rám kedvesen Gabesz. - Mit akarsz? - kérdeztem karba tett kézzel. - Gondoltam, mehetnénk együtt a suliba.
- Egyedül akarok menni - indultam el, de utánam jött és mellettem lépdelt tovább. Csendben mentünk a suli felé. Egész úton azon agyaltam, hogy tavaly miért hülyített, ha nem szeret?
- Min gondolkodsz?
- Semmin.
- Nagyon elmerültél valamiben - fürkészett azokkal az igéző barna szemeivel. - Nem mindegy? Foglalkozz a saját dolgoddal! - válaszoltam hevesen és gyorsítottam a tempómon, de Gabesz elkapta a karomat. Ingerülten néztem rá. - Engedj el!
- Szépen kérdeztelek - nézett mélyen a szemembe. - Gabesz, eressz már el! Kérlek! - álltam a tekintetét, de nem engedett el. - Hé, nem hallottad, hogy mit mondott?! - hallottunk egy idegen hangot. A hang irányába néztem és egy szőke hajú srác jött felénk.
- Ez ki?
- Fogalmam sincs - válaszoltam aztán kihasználva Gabesz figyelmetlenségét kirántottam a karomat az ujjai közül.
- Mit képzelsz magadról?! Nem hallottad, amikor mondta, hogy ereszd el?? - kérdezte kissé dühösen az idegen fiú. - Állítsd már le magad! Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! Különben is, nem akartam bántani. És ki a bánat vagy te?
- Mit érdekel téged?
- Hát nehogymár egy vadidegen szóljon bele abba, hogy mit csinálok!
- Addig nem is érdekel, míg nem lányokat akarsz bántani!
- Nem akartam bántani! - emelte fel a hangját Gabesz. Én csak a fejemet kapkodtam a két fiú között. Mi a franc?! - Aha, persze. Ha mégegyszer ilyen körülmények között meglátlak a közelében, akkor véged - mondta az idegen, mire Gabesz szikrázó tekintettel ment el. A srác addig nézett utána, míg be nem fordult a sarkon, majd aggódva fordult felém. - Jól vagy?
- Igen, de nem kellett volna közbeavatkoznod.
- Nem nézhettem tétlenül, hogy így viselkedik veled. Édesanyám mindig arra nevelt, hogy ha tehetem, akkor segítsem a bajbajutott lányokat. Ó, ne haragudj még be sem mutatkoztam. Balogh Bendegúz vagyok, de hívj nyugodtan Bendének.
- Szabó Vivien vagyok, de csak Vivi.
- Vivi - ismételte meg a nevemet Bende. - Gyönyörű neved van - mosolygott rám. - Köszi.
- A Szent Márkba jársz?
- Igen, miért?
- Én is. A 11.B-be járok és te?
- 10.C - válaszoltam mosolyogva.
- Elkísérhetlek?
- Persze - egyeztem bele vidáman. Bende egészen jó fej meg vicces. Mesélte, hogy van egy öccse és két húga. Van egy Zeusz nevű kutyája (labrador) és szabadidejében a közeli állatmenhelyen önkénteskedik. Aztán én meséltem magamról. - Azta, szóval ez a tapló kobold az osztálytársad, akinek évvégén bevallottad, hogy szereted, de nem viszonozta és most megint rád szállt? - értelmezte a Gabesszel kapcsolatos infókat. - Igen, de nem kobold.
- Akkor csak tapló. Ha gondod adódna vele, akkor csak szólj nekem és elintézem. Oké?
- Oké - bólintottam, habár tudtam, hogy emiatt sose rohannék rögtön hozzá. Mikor a sulihoz értünk ő elment a haverjaihoz, én pedig bementem a suli épületébe. Egyenesen a termünkbe mentem. Az ajtón belépve köszöntem a többieknek és a helyemre indultam, ahol Gabesz vadul gesztikulálva magyarázott valamit Márkónak. - Ezt te cseszted el még évvégén - hallottam Márkó válaszát, majd felém nézett. Gabesz követte a tekintetét, ami rajtam állapodott meg. Mély levegőt vettem és odamentem a helyemre. Még a nyáron határoztam el, hogy nem leszek többé lelkileg gyenge és megmutatom mindenkinek, hogy erős vagyok. Nem fogok egyetlen fiú után futni, mert már két srác is visszautasított (Tomi és Gabesz). Móni is azt mondta, hogy „nem tudják mit vesztettek és, majd lesz egy náluk sokkal rendesebb fiú, aki szeretni fog engem". - Szia - köszönt mosolyogva Márkó. - Szia - viszonoztam a mosolyt, de Gabeszre nézve lehervadt a mosoly az arcomról és közömbösen néztem rá. - Leülhetek a helyemre?
- Persze - húzta beljebb a székét, hogy be tudjak ülni a helyemre. Elővettem a rajzfüzetemet és elkezdtem lapozgatni benne, de az egyik lapnak a széle kilógott a többi közül. Kihúztam és megtaláltam azt a rajzot, amit Gabesz készített rólam, még tavaly rajzórán. Elakadt lélegzettel figyeltem az akkori portrémat. - Fordítsd meg - suttogta Gabesz. Értetlenül néztem rá.
- Miért?
- A hátulján is van valami - nézett rám, mire megfordítottam a lapot, de látszólag üres volt. - Üres.
- Ezt olvasd el - mutatott a jobb alsó sarokba. Odanéztem és döbbenten olvastam el a szöveget. „Ő nem tudja, de én tudom. Talán ő nem szeret, de én imádom. Mindennél jobban szeretném, hogy ő légyen az én édes párom". A veronai üzenet a falon. Pont ugyanez volt! Biztos, csak egy véletlen egybeesés vagy pedig ő is látta és elolvasta. - Na?
- Mi na? Elolvastam.
- És?
- Gabesz... én is simán letudnám írni egy lapra más szerelmes ember üzenetét - néztem rá komolyan. Hitetlenül nézett rám. - Miből veszed, hogy koppintottam más szövegét?
- Mert Veronában is ezt az üzenetet láttam Júlia erkélyénél a falon. Pont ugyanezt!
- És akkor csak lemásolni tudtam? - háborodott fel Gabesz. - Te mondtad - emeltem fel a kezeimet védekezően.
- Esztergomban idegesítő emberekkel voltál körbevéve vagy mi a franc?!
- Miért érdekel ez téged?
- Mert egy nyár alatt te is idegesítő lettél!
- Jól van, ha így gondolod, akkor már itt sem vagyok - bólintottam, majd felálltam és átültem a terem másik felébe a hátsó padba. A többiek értetlenül nézték a jelenetet. Csengetéskor belépett a terembe Bognár tanár úr. - Sziasztok, remélem jól telt a nyári szünet. Vivien tényleg átment a Zeneművészetibe? - kérdezte, mert nem látott a szokásos helyemen. - Itt vagyok tanár úr - emeltem fel a kezeimet, hogy lásson.
- Ó, rendben van - bólintott és mivel nem érdekelte, hogy a nyáron kivel mi történt, ezért már az első fizika órán elkezdtük a tananyagot írni a füzetünkbe. Csengetéskor elpakoltuk a cuccunkat és volt aki németre és volt aki angolra ment. Én természetesen az utóbbi kategória voltam. - Hé, minden oké? - kérdezte Márkó kíváncsian.
- Persze, csak Gabesz egy nyár alatt szinte kifordult magából.
- Szerintem fel kell dolgoznia a tényt, hogy mégse mentél el.
- Ezt miért kéne feldolgoznia?
- Mert évvégén úgy tudta, hogy elmész, aztán tanév elején pedig váratlanul beállítasz, hogy itt maradsz.
- És? Akkor se kéne így viselkednie - ráztam meg a fejem. Márkó mélyet sóhajtott. - Tudom, de azért próbáld megérteni. Jó?
- Megpróbálom - dünnyögtem, majd neki mentem valakinek. - Bocsi - néztem fel az illetőre, aki a szőke hajú Bende volt. - Szia - mosolygott rám kedvesen. - Szia - viszonoztam a mosolyt. Márkó értetlenül nézett minket. - Honnan ismeritek ti egymást?
- Reggel volt egy kis nézeteltérésünk Gabesszel és Bende segített - feleltem röviden. - Pontosan.
- Hát jó. Majd a teremnél találkozunk - nézett rám Márkó és elment.
- Morcosnak tűnsz - nézett rám Bende.
- Nem vagyok az.
- De az vagy. Mi a baj? A kobold csinált valamit?
- Nem kobold, hanem Gabesz, és igen neki van hozzá köze. De nem akarlak ezzel untatni.
- Ugyan nem untatsz. Na, mesélj - kérte, de megráztam a fejem.
- Tényleg semmiség - eresztettem meg felé egy mosolyt. Bende kétkedve nézett engem, de végül rám hagyta a dolgot. - Rendben, de ha szeretnéd, akkor elmondhatod.
- Jó - bólintottam. - Hol lesz órád?
- Az angol teremben.
- Akkor elkísérlek - mosolygott rám és elindultunk a teremhez. A többiek a terem előtt beszélgettek, de amikor meglátták Bendét mellettem, akkor kérdő tekintettel bámultak felénk.
- Már megint te? - jött felénk Gabesz.
- Állítsd le magad! - szóltam rá szigorúan. - Hallgass Vivire - mondta Bende. Gabesz mélyen a szemembe nézett és csak úgy szikrázott a tekintete. - Jól van, de remélem nem felejtetted el a Tomis esetet.
- Gábor... - indultam meg felé, de Bende visszafogott. - Engedd el nyugodtan, mert nem lenne képes bántani.
- Fogadjunk? - sziszegtem a fogaim közt. - Ismerlek téged. Még egy légynek se tudnál ártani, mert mindenkiben a jót látod.
- Mióta utoljára láttál eltelt két és fél hónap!
- Attól, hogy az új énedet akarod mutatni, még a régi kedves és naiv Vivi a lelked legmélyén van.
- Jajj, ne gyere már a dili doki dumáddal - forgattam a szemeimet gúnyosan. Nem mondott semmit, csak közelebb lépett hozzám. - Ha még mindig szeretsz, akkor ne legyél ilyen ellenséges velem. Szerinted ezt érdemlem? - suttogta, hogy csak én halljam. - Ne hozd fel ezt többet. Hibát követtem el akkor - hátráltam egy lépést. - Hibát? Szóval egy hiba volt, amit mondtál? Meg az a csók is egy hiba volt?
- Igen. Egy végzetesen nagy hiba!
- Jól van - bólintott, majd bement a terembe. - Mikor csöppentem bele a nagyanyám szappanoperáiba? - ocsúdott fel először a döbbenetből Áron. - És én mikor lettem annak a főszereplője? - suttogtam magam elé.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Gabesz és Vivi kapcsolata negatív irányt vett. Megjelent egy új srác is, Bende. Vajon lesz köztük valami? Barátság vagy szerelem?

By: Mona❤