Szeptember 15. (Szerda)

„Fura hangot hallottam az ajtó irányából. Odanéztem és anya állt ott.
- Anyu? - kérdeztem és legszívesebben odamentem volna hozzá, de a béna lábam miatt nem tudtam. - Szia, kincsem - jött beljebb a szobámba, majd leült az ágyam szélére.
- Tudtam, hogy nem igaz! - öleltem meg miközben a könnyeim utat törtek maguknak. Anya átölelt és a hátamat simogatta. - Apa mit szólt? És Misi? Hogy reagáltak, hogy itt vagy? - bombáztam a kérdéseimmel, de nem válaszolt. - Anya?
- Ők nem tudják - válaszolt végül.
- Hogyhogy? Azonnal beszélned kell velük! - próbáltam felállni, de elestem.
- Pihenned kell! - segített fel az ágyra anya. - Az most ráér! Muszáj tudniuk, hogy itt vagy!
- Az első az, hogy most pihensz! Kérlek!
- Rendben - bólintottam és hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Még láttam anya mosolygós arcát, majd elnyomott az álom. [...] Mikor felkeltem az ablakomon beáramlott a nap fénye. Anya nem volt sehol. Megfogtam a mankóimat és lassan felálltam. Kibotorkáltam a konyhába ahol apa és Misi beszélgettek.
- Anya hol van? - kérdeztem, ahogy kiértem. Mindketten úgy néztek rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. - Kislányom tudod, hogy már nincs velünk - nézett rám szomorúan apa. - De! Tegnap láttam! Beszéltem is vele!
- Biztos képzelődtél, mert annyira hiányzik neked.
- Nem! Nem képzelődtem! - hátráltam.
- El kell fogadnunk, hogy anyád már nincs velünk!
- Ez hazugság! Anya nem halt meg, hisz láttam! - tört ki belőlem a sírás. Misi odajött hozzám, hogy megöleljen, de ellöktem magamtól és ezzel egyidejűleg a mankóim kiestek a kezemből és a földre zuhantam. Az arcomat a kezeimbe temettem és úgy sírtam tovább.” Zihálva riadtam fel.
- Jól vagy?! - kérdezte Márkó aggódva.
- Rosszat álmodtam, de... mit keresek a szobádban?
- Valamikor az éjjel jöttél át, mert féltél egyedül lenni - magyarázta.
- Ne haragudj.
- Nem haragszok! Megértem, hogy most nehéz neked - ölelt magához Márkó. - De még mindig nem értem, hogy miért tette ezt! - kezdtem könnyezni. - Én se - simogatta a hátamat. Egy ideig egymást ötletük, majd elkezdtünk készülődni a suliba. Iza épp reggelit csinált nekünk.
- Jó reggelt! - mosolygott ránk Iza.
- Neked is - mondtuk egyszerre.
- Jajj, gyere ide picikém - tárta szét a karjait, mire odamentem hozzá és ő átölelt. - Biztos rendben lesznek a szüleid! - vigasztalt keresztanyu.
- Nagyon remélem! - motyogtam.
- Ülj le és egyél - kérte, mire bólintottam és leültem Márkó mellé. A rántottából, csak pár falatot tudtam leküzdeni. Reggeli után Márkóval elmentünk a suliba, Albi pedig Izával együtt elment a kórházba.

Albi

-

Nem hiszem el, hogy ezt csinálta! Nem gondolta, hogy egyszer le fog bukni?! Ráadásul a saját lánya nyitott rájuk, aki most teljesen ki van készülve miatta! - zsörtölődött mellettem Iza. - Tudom, de remélem jó kifogása lesz erre!
- Én csak a gyerekeket és Tamit sajnálom.
- Én is - sóhajtottam. A kórháznál kiszálltunk a kocsiból és bementünk. A recepción megkérdeztük, hogy Soma hol van, majd felmentünk a másodikra és a 412-es kórteremhez mentünk. Benéztünk az ablakon és Tami Soma ágya mellett ült. Bekopogtunk, majd benyitottunk.
- Hát ti? Mit csináltok itt? - lepődött meg Tami. - Tudnánk beszélni?
- Persze - állt fel és kijött a folyosóra.
- Mi a baj? Történt valami? Ugye nem a gyerekekkel van valami?! Vagy Levivel?!
- Levivel kapcsolatos. Figyelj, Iza itt marad Somával, te pedig velem jössz, mert valamiről tudnod kell! - tettem a kezeimet a vállára. A tekintete rémületről árulkodott. - Albi, megijesztesz!
- Menjünk - ennyit mondtam, majd elköszöntünk Izától és hozzájuk mentem. - Albi, mondd már el, hogy most mi van!? - könyörgött Tami.
- Tegnap Vivi átjött hozzánk. Nagyon ki volt borulva szegény.
- Miért?
- Azt mondta, hogy Levi... nos... megcsalt téged egy idegen nővel - mondtam ki. Tami nem szólt egy árva szót se, csak maga elé bámult.
- Micsoda? - szólalt meg egy idő után.
- Vivi tegnap rajtakapta az apját egy másik nővel - ismételtem meg, miközben leparkoltam a házuk elé.
- Csak kerüljön a kezeim közé! - pattant ki a kocsiból és beviharzott a házba. Rögtön utána mentem.
- SZABÓ LEVENTE!! - ordította el magát Tami. Oké, most megijedtem tőle, mert sose láttam még ilyennek.
- Tami? - jött elő a konyhából Levi.
- Igaz?! Igaz, hogy megcsaltál?! - ment a férjéhez Tami. - Megtudom magyarázni!

- TE SZEMÉT DISZNÓ!! - pofozta fel Levit. - HÜLYE VAGY?! VAN KÉT GYEREKED!!! CSALÁDAPA VAGY ERRE TE EGY IDEGEN KURVÁVAL FEKÜDTÉL ÖSSZE A MI ÁGYUNKBAN?! - ordított Levivel, aki csendben hallgatta Tamit.
- Édesem... - kezdte Levi, de Tami félbeszakította. - Nem vagyok többé az édesed és semmid se!! Szedd a cuccod és akarodj innen!
- Tami...
- TAKARODJ!!! - üvöltötte, mire Levi elment összepakolni a cuccát. Tami sírva rogyott a földre. - Semmi baj! - mentem oda hozzá és megöleltem.
- Hogy tehette ezt?! - sírta a vállamon.
- Nem tudom - suttogtam. Fél órával később Levi egy bőrönddel jött le.
- Sajnálom, Tami!
- Kurva sokra mész a sajnálatoddal! - nézett Levire a nő. - Ki tudja, hogy mióta csalsz? Ha Vivi nem buktatott volna le, akkor soha se jöttem volna rá!
- Egyszeri eset volt!
- Nem érdekel! Menj innen!
- Jó - bólintott, majd elhagyta a házat. Tami összetörten nézett utána.

Vivi

Egésznap zombiként lézengtem a suliban. A többiek nem értették, hogy mi bajom van, de békén hagytak, amit értékeltem. Tesin nem apa volt, hanem Nógrádi jött helyettesíteni.
- Mi lett Szabó tanár úrral? - kérdezte Nógráditól Jani. - Remélem felfordult a kurvájával együtt - motyogtam az orrom alatt, amit pechemre Gabesz meghallott.
- Mivan?!
- Nem kötöm az orrodra - morrantam rá, mire behúzta a nyakát és többet nem kérdezett. A nap végén Márkóval mentünk ki a suliból, amikor megláttuk ott Albit. Rögtön felénk jött.
- Rád most otthon van szükség - ennyit mondott nekem. - Apa?
- Anyukád kidobta a házból és most teljesen maga alatt van. Somát délután engedik ki és amíg nem csillapodnak a kedélyek, addig nálunk lesz.
- Haza tudnál vinni? - kértem, mire bólintott. Beszálltunk a kocsiba, ahol már a táskám bent volt a cuccaimmal. Albi hazavitt engem. Elköszöntem tőlük és bementem a házba. Anya a nappaliban ült és keservesen zokogott. Körülötte fénykép cafatok voltak. - Anyu - mentem oda hozzá.
- Kislányom! - nézett rám vörösre dagadt szemekkel. Odaültem mellé.
- Sajnálom!
- Ne sajnáld! Talán nem voltam elég jó a szemét apádnak! - szipogott.
- Ne mondj ilyet, hisz csodálatos vagy! - öleltem át és a vállamon sírt tovább.
- Mi lesz ezek után? - kérdeztem, mikor kezdett megnyugodni.
- Nem tudom. Adok neki egy hónapot. Ha addig nem keres vagy nem próbál visszaszerezni, akkor elválok tőle - sóhajtotta. - Somát azért sajnálom. Ha elváltok, akkor apa nélkül kell felnőnie.
- Tudom, de nem akarok egy olyan emberrel együtt élni, aki megcsalt, amíg a fia kórházban volt!
- Tudom. Rendelünk pizzát?
- Igen - mosolygott rám halványan. A nap további részében együtt depiztünk, miközben pizzát ettünk és romantikus filmeket néztünk.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Albi elmondta Taminak, hogy megcsalta Levi. Tami elküldte Levit és egy hónap haladékot kapott, majd Tami beadja a válópert. Vajon kibékülnek vagy tényleg elválnak?

Ui.: Boldog nőnapot mindenkinek!😊

By: Mona❤