Az előző részek tartalmából:

A pulóvernek még mindig eper illata volt, de a puha anyagot végigsimítva valami fecnit vettem észre a pulóver hátulján.
Egy sárga színű papír darab volt, rajta egy üzenetettel.:

~×Kanig×~

Beszélni szeretnék veled Y/n. Találkozzunk a parkban iskola után.

UI.:Kérlek szólj Kim Taehyungnak is!
.....

A fecnit zsebemben gyömöszöltem, majd lesiettem az udvarra.Már messziről láttam Kim Taehyung-ot és a bandát akivel A nagy tölgyfa alatt ül.Ekkor oldalról valaki megfogta az alkaromat engem halálra rémítve.
-Uram isten, Eunwoo de megijeszettél!.-vágtam oldalba a tornaruhába öltözött kék hajú srácot.
-Auch, bocs de nem úgy volt hogy együtt jövünk le szünetben az udvarra?-kérdezte felháborodva.
-De, ne haragudj mostanában teljesen szétvagyok esve.-mondtam hajamba túrva.
-Jól van de többet ne csinálj ilyet!-mondta, majd hirtelen ölelésbe húzott.
Meglepődve álltam előtte lefagyva, majd kezemeimet a hátára tettem.Mélyet szippantva érztem meg, hogy menta és citrom illata volt a polójának.

-Oda kell adnom valamit Taehyungnak, aztán mehetünk is!-mondtam öleléséből kibújva.
Rámnézett, és aztán a kezemben lévő pulcsira, majd sunyin kikapta a kezemből.A feje fölé tartotta, hogy ne érjem el, ráadásul egy 159cm testmagasságommal sok esélyem van ellene aki vagy egy és fél fejel magasabb nálam.
-Eunwoo, add ide!-próbáltam nyútózkodva elérni a kezét, de nem sikerült.Viszont ugrálva elértem és gyorsan elkapva próbáltam elfutni előlle.
-Hé, Y/n! Gyere csak vissza, te kis csaló!-hallom meg hátulról a fiú kacagó hangját . Hátranézve látom még, hogy fut utánam, így persze egyre gyorsabban kezdek futni, de nevetve a pulóvert szorítom a kezemben. Egyszerűen úgy elfáradtam, hogy megálltam kuncogva az egyik levél kupac mellett. Eunwoo viszont olyan erővel futott utánam, hogy felém futva nem sikerült megállnia.
Síkítva raktam fel védekezően a kezem, de a fiú rámesett és mindketten beledőltünk a levélkupacba.Sok diák vett körül minket, azt hitték baleset történt.Egymásra nézve mindketten hangos nevetésbe törtünk ki.
Ekkor egy pár embert arrébb lökve tört előre
Taehyung a tömegből.Arcán aggodalom tükröződött és rám nézett, majd a Eunwoo-ra.Taehyung oda sietett hozzám és segített felállni, pedig mondtam neki hogy teljesen jól vagyok. Eunwoo is felkászálódott a földről.
-Mit csinálsz ezzel az idiótával?-mutatott rám Taehyung, miközben Eunwoohoz intézte szavait.
-Mi az hogy idiót...?!-nem fejezhetem be, mert Kim Taehyung mutató ujját felmutatva jelezte, hogy jobb ha nem avatkozom ebbe.
-Haver, mi csak szórakoztunk!-szólt lazán a kék hajú fiú.
-Szórakozni?-mondta, szarkasztikusan felnevetve, de hangja haraggal volt tele.
-Mi van ha a kis szórakozásodból megsérült volna??!-kezdett el kiabálni Taehyung. A többi diák körénk gyűlt és a telefonjaikkal videózták az eseményeket.
-Nem történt semmi baj, nem értem miért van úgy kiakadva!-mondta kezeit szétárva Eunwoo.
-De lehetett volna, nem bízom benned.-vágta rá Taehyung.
Itt már teljesen kétségbe voltam esve, ezért Taehyungot kézen fogva elhúztam.
-Nem bennem kéne bíznod, hanem Y/n-ben, hogy olyan emberekkel van akiben megbízik!-ezt kiabálta utánunk Eunwoo.
Kézenfogva elráncigáltam Taehyung- ot onnan és bementünk az egyik öltözőbe. Frusztráltan nézett rám, látszott rajta, hogy még mindig mérges de nem rám.
Aggódott értem...és kiállt értem, akárhogy is.
Egy szót se szólt hosszú ideig.Így én törtem meg a csöndet.
-Kezed.-mondtam, mire a kezét lassan felém nyújtotta.
-Most ez mire J...?-szólalt meg, de nem tudta befejezni mert hirtelen a kezénél fogva ölelésbe húztam. Kezeimet a hátán pihentettem.Taehyung lefagyva állt, aztán egyik kezével a hajamat simogatja, a másikkal átkarolja a hátam.
Ez az ölelés más...olyan meleg és mintha szeretet áradna belőle.Ez nem átlagos ölelés.
-Tae?-motyogom a vállába.
-Hmm?-kérdezte suttogva.
-Tényleg aggódtál miattam?.-bújtam ki a vállából, hogy szemkontaktust hozzak létre.
-Persze, hogy aggódtam érted butus.-mondta az arcán aranyos mosollyal miközben eltűrt egy hajtincset a fülem mögé.