Sziasztok embertársaim! Visszatértem meggyógyultam...yeey. Szóval amúgy random felment a nézetsége a könyvemnek amit nagyon szépen köszönök!❤️😋
Na Enjoy!!

Az előző részek tartalmából:

-Mi a varázs szó?-kérdezte diadalittasan mosolyogva.
-K-érlek!!-mondtam, mire abbahagyta majd átgurult a másik oldalamra .
A padlón feküdtünk kifáradva, egymást néztük.Csak mosolyogni tudtam rá, ahogy ő is rám.
-Megbocsájtasz nekem?-kérdeztem mélyen szemeibe nézve
...

-Megbocsájtok!-mondta majd mélyen szemembe nézett.
Lehet hogy még sem utállak annyira Kim Taehyung...
-Hát akkor kezdődhet a korepetálás!-mondtam felállva.
-Akkor húzz fel, innen!-nyújtotta a kezét felém.
Megfogtam a kezét, puha volt mintha egy maci mancsát fogtam volna meg.
-Siess már, mire felhúzol addigra megöregszem!-mondta Taehyung.
-Ne sűrgess már, olyan vagy mint egy nagyra nőtt gyerek!-mondtam kacagva
A kezét magam felé húzva segítettem neki fölkelni.
-Akkor mit fogsz tanítani ma "Tanci néni"?-mosolygott rám pimaszul, miközben egy padnak támaszkodott.
-Hát rád férne egy kis jó modor, de most a tegnapi anyagot vesszük át.-mondtam gondolkodva Taehyungnak.
Ezután Taehyung beült a padban és elővette a füzetét.
-Akkor, mutasd meg mit tudsz először!-mondtam miközben a kezemben lévő krétát nyújtottam felé.
-Hát jó....
A fiú székét hátrébb tolta, a szék nyikorogott. Majd lassú léptekkel a táblához közeledett. Elém ért, majd kivette a kezemből a krétát és a táblához ment.
-Melyik egyenletet szerkesszem meg?-kérdezte felém fordulva Taehyung.
-Mondjuk kezdjük valami egyszerűbbel. Szerkessz nekem egy szögfelező merőlegest!-mondtam.
A fiú a táblára húzott egy kicsit sem egyenes vonalat, aztán azt keresztbe megfelezte.
-Kész!!-állt hátrébb diadalittasan mosolyogva.
-Taehyung, tudod mi az a vonalzó??!!!!-kérdeztem a vonalait vizslatva.
-Persze.-mondta
-Akkor használd is drágám!-nyomtam össze a pofiját.
-Még nincs vonolzóm...-vakargatta meg a tarkóját.
-Akkor vegyél egyet, van a papírboltokban.-vettem vissza a krétát, majd én táblához lépve kezdtem el magyarázni, majd újra és újra megmutattam neki az egyenleteket.

-Szóval most szerkeszd meg azt a szögvfelező merőlegest!-mondtam miután megmutattam neki az egyenletet.
-Oké.Menni fog!-mondta magát bátorítva.
A fiú rajzolt egy egyenest...

....

2 órával később...

Taehyung eléggé türelmetlennek látszott már, állandóan az órájára pillantott. Nyugtalanító volt hogy már nem figyel rám. Ennyire nem akar a társaságomban lenni?...
-Akkor mára végeztünk?-kérdezte miközben barna hajába túrt.
-Öhm, igen!-álltam fel hirtelen.Majd ő is felállva táskájáért nyúlt. Ezután ketten a teremből kilépve a folyosóra értünk.Az iskola üres volt és csendes.Az ablakokon már csak a lemenő nap fénye szűrődött be.
-Akkor...én most megyek!-mondtam ki miután egy ideig kínos csend lett közöttünk.
Taehyung bólintott egyet, majd kiléptem az iskolából. Nagyot szívtam a szeptemberi hideg levegőből. Én persze egy vékony kardigánban jöttem...na mindegy.
A kardigánt a mellkasomon összehúzva indultam neki a buszmegálló felé vezető úton.
A lámpák fénye világította meg a járdát. Nem sok ember van kint ilyen későn.Ilyenkor max. A sarki éjjel nappali van nyitva.De a normális emberek ilyenkor már otthon pihennek.

Tovább sétáltam a járdán.A buszmegálló felé, ami már csak pár méterre volt.
Taehyung tényleg nem érezte volna jól magát velem?...
Miért is gondolkozok ezen...hiszen ő utál engem, és ez kölcsönös!
Gondolataimból egy kéz zökkentett ki.Meglepődve néztem az elém lépő fiúra.A lámpa sárga fénye megvilágította arcát és ragyogó sötétbarna szemeit.
-Gyere hazakísérlek!Még mielőtt megfagysz.-mondta az előttem álló Kim Taehyung és a vállamra terítette a csíkos pulóverét.
-De ha rajtad nincs pulóver akkor te fogsz megfagyni te butus!-pöcköltem holmlokon.
-Inkább köszönd meg, hogy utánad jöttem és nem kell egyedül hazamenned a sötét utcákon!-mondta.
-Várjunk csak!-léptem egyet hátrébb.
-T-te eddig követtél engem?!!-kérdeztem frusztráltan.
-Aha.

Megráztam a fejem majd elindultam a járdán.
-Várj meg Y/n!-futott utánam Taehyung.
-Akkor gyere már Tae!-néztem hátra majd ketten sétáltunk az utcákon egyenesen hazafelé.

....

Az utcánkba értünk már csak pár méterre volt az otthonom.
-Köszi.-nyögtem ki a nagy csöndben.
-Mit?-kérdezte felém nézve.
-Azt hogy elkísértél engem.-mondtam mosolyogva
-Nincs mit.
Ezután már a házunk elé értünk.
-Akkor én itt elköszönök...mert itt lakok.-utaltam a házra ami előtt álltunk.
-Oké, akkor holnap!-integetett.
Én a kerítést kinyitva bementem, majd a lépcsőn át az ajtó elé léptem.
Még utoljára visszanéztem rá, majd integettem neki.
Ezek után az ajtó kilincsét megfogja nyitottam be.

A nappaliban a Dani és Xavi éppen az esti focit VB-t nézték, amikor meghallották a nagy szurkolás közepedte ahogy becsuktam a bejárati ajtót.
-Y/n drága kis húgom hol voltál?-Kérdezte aggódva Dani.
-Hát ezt én is kérdezhetném!- támaszkodott a kanapén Xavi.
-Bocsi hogy később értem haza, de elhúzódott a korepetálás.-mondtam kikötve a cipőm.
-Oooo, szóval elhúzódott a korepetálás mi?-nézett rám szemöldökét huzogatva Xavi.
-Igen.-mondtam sóhajtva.
-Ez kinek a pulcsija Y/n?-kérdezte Dani engem méregetve.
-Oh, csak nem az akire gondolok?!-nézett rám szemöldökét huzogatva Xavi.
-Neharagudjatok de ezt nem lehetne máskor megvitatni?-kérdeztem mivel nagyon kifáradtam.
-Nem.-jelentette ki Xavi.
-Legyen annyi elég hogy egy osztálytársamtól kaptam.-mondtam hajamba túrva.
-Okéé....
Igazából mindig ez van ha a én később jövök haza vagy elmegyek valahova egyedül... tipikus nagy testvérek.

-Amúgy csináltam pirítóst ott van a hűtőben!-mutattott a fridege felé Dani.
-Szerintem rá megyek még mielőtt elfogy.-mondtam nevetve.
Néha olyan mintha két medve boccsal élnék, mindig megeszik az összes kaját! Igaz hogy ők főznek sütnek, de mire hazaérek a suliból üres a hütő.
A kanapéról felkelve átslatyogtam a konyhába.Majd a hütőt kinyitva kivettem a pirítóst és az asztalra raktam. A hütőt becsukva bedobtam a mikróba majd egy pár másodperc múlva kész is lett.
Leültem a konyha asztalhoz és falatozni kezdtem.

Nagyon kifárasztott ez a mai nap, így hát a vacsorával végezve felmentem a szobámba.
Az ajtót becsukva az én pihe puha ágyamhoz siettem és beledőltem.
Elgondolkoztam a mai napon.
Kibékültem Taehyunggal. Későn értem haza azért mert neki korepetációt tartottam.És...odadta a pulcsiját hogy ne fázzak meg...
Az arcomat a pulóver ujjába temettem.A pulcsinak finom eper illata volt. A kellemes illatot beszíva aludtam el.

Sziasztok, nagyon kíváncsi vagyok valaki észre vette-e azt az aprócska dolgot amit elrejtettem benne!🤭🤭
Írd meg szerinted mi lehetett az...