Felkészültünk a visszaszámlálásra. A bogaraim már az utolsó vezetéket kezdték rágni. A feszültség és az izgalom már tapintható volt.

5.....4.....3....2...1

Ellepte a sötétség az egész helyet. Chirimu az egész helyet ellepte vízzel, a hajamba lévő virágok bevilágították az egész helyet. Ez nekem új. Dalton mindenkinek készített egy levegő buborékot a fejére hogy kapjunk levegőt.
Chirimu rám tekintett, majd én bólintva jeleztem neki. A víznyomással az ajtót kipattintotta a helyéről, ami elsodorta az ajtó előtt álló őröket. Dalton előre futott, mi Chirimuval követtük. Zima a maradék őröket a padlóhoz fagyasztotta, hogy ne jöjjenek utánunk. Minden őrrel akivel találkoztunk elsodortunk az érőnkkel. Nem ők voltak a célpontjaink. Felsiettünk a biztonsági szobába felmérni a terepet és megkeresni a főnököt.

- Találtatok valamit? Én nem találom a kamerákon, viszont az összes dolgozó elmenekült az épületből.

Állapította meg Dalton. Egy hangos törést hallottam meg magam mellet. Zima a kezével betörte az egyik kijelzőt.

- Az a nyomorult most fog elmenekülni! Sietnünk kell!

Zima vezetésével kirohantunk az épületből és igaza volt az a melák rohant a helikoptere felé. Megérintettem a talajt, és az indáimmal a földhöz kötöztem. Hiába próbált, nem tudott kiszabadulni. Odamentünk hozzá, mire ő csak ordibálni tudott.

- Ezt még megbánjátok! Vissza fogok térni, és veletek végre én irányíthatom az egész földet! Senki se állíthat meg!

Zima dühösen megragadta a nyakát, és szorongatni kezdte.

- Tudod te milyen érzés egész életedbe szenvedni?! Nem értettem mit mondtál, de nem is érdekel. Ha rajtam múlik szenvedni fogsz, azért amit a barátommal műveltél!

Chirimu oda szaladt hozzá, és nagy nehezen leszedte a kezét a férfiról. De Zima folyamatosan neki akart menni. A hajamat hosszabbá téve lekötöztem Zimát, így végre Chirimu tudott vele beszélni. Ő ismeri közülünk a legjobban.

- Zima tudom hogy dühös vagy rá mert megölte azt az egyetlen személyt akit a legjobban szerettél. De ezt nem mentség arra, hogy gyilkossá válsz érte. Ezt ő se akarná. Az én népemnél úgy tartjuk hogy a szeretteink nem mozdulnak mellőlünk az életünk során. Szerinted mit mondana ha most látna?

Zima könnyei potyogni kezdtek amik azonnal megfagytak, mielőtt földet értek volna.

- Az én hibám Chirimu....nem tudtam megmenteni. De megbosszulni akartam hogy békében nyugodhasson.

- Ettől ő nem fog békében nyugodni. Akkor fog ha te boldog vagy és éled az életed úgy ahogy te akarod Zima.

Mosolygott rá Chirimu, majd átölelte. Zima elmosolyodott, én pedig elengedtem a hajammal őt. Habár tudom megérdemelné a büntetést ez a férfi amit velünk művelt. De ezzel nem lennénk előrébb.

- Figyeljetek! Az lenne a legjobb büntetés számára, ha látná hogy beteljesítjük a sorsunkat.

- Mire gondolsz Haru? Nem mondtak nekünk semmit az előző évszakok.

- Tudom Dalton, de azt mondták ha végre együtt leszünk, megtudhatjuk hogy mi a sorsunk. Kérlek, fogjátok meg a kezem!

Megfogva egymást kezét, kis kört alkottunk. A kezeink világítani kezdtek, és a mellkasomra nagy nyomás nehezedett. Egy kis fénylő gömböt láttunk meg a körünk közepén, amit megszólított minket.

- Üdvözöllek benneteket évszakok. Végre találkozhattam veletek. Én vagyok a Föld.

- Tessék? – mondtam halkan a többieknek. Ők se értették ezt az egész ahogy láttam az arcukon.

- Nem hazudok gyermekem. Láthattam ahogy felcseperedtetek gyermekeim és most itt vagytok mind a négyen hogy beteljesítsétek a sorsotokat. Eggyé kell válnotok velem, hogy újra vissza álljon az egyensúly erre a bolygóra.

Teljesen ledöbbentünk. Lehajtottam a fejem, könnyeim potyogni kezdtek. Nem akartam itt hagyni mindenki.....apát....anyát....Nanamit....Miselt....és... Kazumit....

- Nem lesz semmi gond Haru. Csak eggyé fogtok válni velem, attól még szemlélhetitek a világot mint egy őrző angyal. Nem lesz semmi gond.

A gömb megsimogatta könnyes arcomat, és elfogott valami melegség. A többiek könnyeikkel küzdve rám tekintettek, majd Dalton a gömb felé fordult.

- Föld, amint átadtuk az erőnket neked mi történik a testünkkel?

- Amikor átadtátok, még egy kis ideig tudjátok használni az erötöket, hogy eljussatok arra a helyre ahogy a testetek végső nyugalomba lehet. De sajnos amint megtaláltátok azt a helyet nincs túl sok időtök hátra. Amint a nap feljön, ti már végső álomban szunnyadtok.

- Vagyis már csak egy éjszakánk maradt hátra, és nincs időnk senkitől se elbúcsúzni ugye?-Kérdezte Chirimu.

- Sajnos nincs. Ha készen álltok elkezdhetjük.

Mindenki bólintott, és elkezdtük a rituálét. A gömb szónokolni kezdett egy ismeretlen nyelven, mi koncentrálva az erőnket átirányítottuk a gömb felé. Minden energia elszállt a testemből, és amint vége lett mind a négyen a földre rogytunk. Teljes kimerültem. Elcsendesedett mindenki nem tudom mit mondhattam volna. Chirimura tekintetem aki egy félmosollyal átölelt mindannyiónkat.

- Szeretlek titeket, testvérkéim.

Olyan lágyan mondta ezeket a szavakat, hogy úgy éreztem a szívem meg fog szakadni.

- Figyeljetek, tudom hogy most látjuk egymást utoljára, de ígérjetek meg valamit. Amikor az lesz a dolgunk hogy az évszakokat váltsunk, nézzünk egymásra és mosolyogjunk. Hiszen, szó szerint csak futni fogunk egymás után. Mint egy elérhetetlen cél, hogy elérjük a másikat. Nekem....sosem voltak testvéreim, mindig is akartam. És most pedig végre lett három csodálatos testvérem akikre mindig számíthatok. Szeretlek Dalton, Chirimu, Zima! Kérlek vigyázzatok magatokra...! – sajnos itt már a sírást nem tudtam abbahagyni a mondatom végénél.

Máris hiányoztak. Egy utolsó ölelés után mindenki elindult a négy égtáj irányába. Zima északra, Chirimu dél felé, Dalton nyugatra, én pedig keletre. Mindenki sietett az otthona felé, amilyen gyorsan csak tudott.

[Sziaztok.....nehéz kimondani de...a kövi rész lesz az utolsó...nem lesz se második rész, se semmi.... Max egy külön rész az utolsó rész után...] 😞