Ahogy kinyitottam a szememet teljesen ismeretlen helyen találtam magamat. Körbe néztem de a szoba ahol elvoltam helyezve számomra teljesen ismeretlen volt. Mikor felkeltem az ágyból egyből sípolni kezdett minden, és Matt rohant be az ajtón.

-Azt hitted elfogok szökni?-kérdeztem.

-Reméltem hogy nem.-mondta.

-És hogyan tovább?-kérdeztem és rá emeltem a tekintetemet.

-Ez egy nagyon jó kérdés.-mondta elismerően.

-Tehát foggalmad sincs mi lesz velem?-kérdeztem döhösen.

-Azért arról van, elveszlek és a feleségem leszel.-mondta és összecsapta a tenyerét.

-Hogyan?-kérdeztem hisztérikusan.

-Jól hallottad, a feleségem leszel napokon belül.-mondta és leült az ágyra.

-Én ebbe nem egyeztem bele.-mondtam.

-Nem is kell, mint mondtam én rendelkezem feletted.-mondta és felállt az ágyról majd közelebb sétált hozzám.

-És a szüleim?-kérdeztem

-Jól vannak, de ők nem lesznek ott az esküvőn.-mondta és az arcomért nyúlt.

-Ezt nem teheted velem.-mondtam és elfordultam.

-Sajnálom, de ez van.-mondta és átölelte a derekamat.

-Akkor sem törödőm bele hogy az ember legszebb napját tönkre tedd.-mondtam és kiszabadítottam magamat az öleléseből.

-Pedig kénytelen leszel, apropó nem megyünk el sétálni?-kérdezte mintha mi sem történt volna.

-Elmegyek de csak azért mert ki akarok menni.-mondtam.

Én azt nem kérdeztem miért akarsz jönni.-mondta és kisétált a szobaból.

Mikor végre magam maradtam boldog voltam még ha csak egy percere is, gyorsan össze készülödtem és kinéztem az ablakon és láttam hogy milyen jó idő van odakint. Megfoktam a táskámat és elindultam ki, mikor oda értem a cipőkhöz gyorsan felvettem az egyiket és megvártam Mattet. Az az igazság hogy el szökhettem volna de féltem a következményektől így inkább nem tettem semmit. Mikor kiértünk végre a lakásból éreztem a nap ölelését és hallotam a fák és a madarak hangját. Jó volt az erdőben sétálni, ahogy telt az idő Matt is olyan lett mint régen volt és nem féltem mellette már annyira mint a napokban. Sokat sétáltunk, párszor egy-két csók is elcsattant. Olyan helyeken sétáltunk ahol még életemben nem jártam, egyszerűen hihetetlen látvány volt ahogy a hatalmas sziklák az égig magasodnak és ahogy a fák kölönböző méretben nőttek meg az évek során. Haza felé már kézen fogva sétáltunk, teljesen elfelejtettem hogy Matt még is mit tett velem a napokban de talán ez így volt rendjén. Mikor haza értünk, és beléptünk a hatalmas házba Matt felkapott és megpörgetett a levegőben majd mikor lerakott egy szenvedélyes csókba hívott.

-Meg akartam már kérdezni hogy Ellával mi történt.-mondtam a csók után.

-Nem fogok hazudni, ugyan ez történt Ellával és Ryanel mint velünk most.-mondta.

-De ők hol vannak most?-kérdeztem sokkosan.

-Elmentek egy távoli vidékre, ahol Ella is át tud változni.-mondta.

-De vissza jönnek majd egyszer?-kérdeztem.

-Igen, ha meg bizonyosultak arról hogy Ella nem veszélyes senkire.

-Értem.-mondtam szűk szavúan.

-Ma nem lesz itthon senki.váltott gyorsan témát.

-Akkor miénk a ház?-kérdeztem mosolyogva.

-Igen, úgy hogy menjünk és együnk valamit.-mondta.

Mikor beértünk a konyhába gyorsan össze dobtam valamit és enni kezdtem.

-Te nem eszel?-kérdeztem

-Nem én majd vadászom valamit hajnalba.-mondta komolyan.

-Ez most komoly?-kérdeztem ijedten.

-Igen, de nyugi nem eszem embereket legalább is az én családom.-mondta és a szemembe nézett.

-Hogy lettél farkas?-kérdeztem.

-Anyukám és apukám is azok, így mi más lehettem volna.-mondta nevetve.

-Így világos, mióta vagy farkas?-kérdeztem.

-120 éve.-mondta.

-Jézusom, ilyen öreg vagy?-kérdeztem nevetve.

-Haha, nézz rám és most mond.-nevetett.

-Öreg vagy.-mondtam és elszaladtam onnan amilyen gyorsan csak lehetett, de elkapott és be vitt egy szobába.

Amikor elkapott bevitt a sáját szobájába és rádobott az ágyra, majd fölém magasodott és elkezdte csókokkal behínteni az egész testemet. Mikor már a ruhákat vettük le egymásról és már ott tartottunk hogy az az ember akit a világon a legjobban szeretek de rettegek is tőle elvegye a szüzességem egyszer csak feállt az ágyról.

-Sajnálom, de nekem ez nem megy.-mondta és kisétált a szóbájából.

Ott hagyott egyedül, teljesen magamba roskadva és megsemmisülve. Akkor űrt hagyott maga után hogy nem tudtam mást tenni, mint elkezdtem sírni. Már csak arra lettem figyelmes hogy valaki betakar majd mellém fekszik és ölelésbe vonja a testemet.