A horizont már vörösen dereng,
Lágyan susogó széllel ébreszti a tájat,
Mégsem akarom, becsöngessen a mához!

Helyette a csillagok alatt a fűben várom,
Hogy a fülembe suttogd: szerelem az ára,
Aminek ellent te sem állhatsz!

Ha kész vagy megadni, amit kér,
Saját forgatagod zilál szét teljesen,
Majd pedig örök lángra ítél!

Azt sem fogod tudni, miként ítélj,
Játszótársa hogyan legyél,
Hogy elérd végül a pillanat szívét!

Nincs többé már visszaút,
Az édes óra hajnalba fulladt,
Utolsó sóhaj az égbe harsan!