Dús s üde természet ölén tombol a nyár,
rekken a hőség; biccentget a Pipacs szál,
ám a búzavirág horizont máris komorul,
szél horkan s lopja a szirmát álnokul,
vihar jő s a világa záporba borul,
elmúltával, ami üde volt, avarba fordult.

Őszbe csavarodik az erdő; múlik a nyár,
kísért a hűs, eltűnt az összes Pipacs szál,
a búzavirág horizont ekkorra mindenen túl,
szél horkan, játszva göndör hajtincsekbe túr,
záporesőtől verve talán túlél lelke virága,
de vajon a fájdalmon kívül lesz-e még világa?