Mint a bűvölet, suttogom majd neked,
Veled maradok egész életedben már,
Elhiheted nekem, mindig itt leszek neked,
Nem kell, törődj semmivel, vigyázok rád,
Mégis a gondolat, hogy ez után mi marad,
Örökké furdalni fogja kíváncsiságod oldalát,
Felteszem a kérdést, tudom, csábító a kísértés,
Jönni fog vajon tavasz a hosszú tél után?
Egyszerű a kérdés, de választ nem ígér,
Nem számít, hogy küzdöttél érte éveken át,
De ha rád talál, többé már nem enged el,
A takarékláng nem szerelem, csak kifogás,
Így szól tisztán az állom most jól figyelj,
Valamilyen úton eléred majd ezt az állomást:
Visszahárom, páros lábbal állok a gázon,
Nincs biztonsági öv, se biztosítókötél immáron,
Engedj el mindent és kapaszkodsz belém,
Aki révbe ért, megérti mi a különbség közötti ár,
Nem húzom tovább, próbáld ki, milyen igazán,
Amikor csók íze pezseg ajkaidon éjszakákon át.