Mondd meg kérlek, emlékszel-e arra a világra,
Úgy rémlik, ártatlanság patakja táplálta,
Vagy rosszra gondolok és igazán sosem volt?
Évezredeket élt, de mára hamvába holt.

Mondd meg, hogy számít egyáltalán vajon,
Segít bármit vagy csak ront a bajon,
Hogy emberi a viselkedés vagy csak a fájdalom,
Ostoba gőgből születik a tiszta szívű ártalom.

Mondd meg, mit álmodtál az éjjel,
Ég a szemedben az elképzelt élet,
Néha véletlennek tűnhet amit elérsz,
De álomba ringatni a valóságot merész.

Mondd meg, miért vagy vándor,
Ha nem azért, hogy örökké álmodj?
Porba hullott reményből is lehet élet,
A világ tele reménnyel, hát rajta, ébredj!