Ha megkapod azt, amire régóta vársz,
Nem kérted soha, de tudom, hogy vágysz,
Leszállsz rólam erre az életre végre,
Hadd köszöntsön be szívembe a béke,
Hiába sejted, hogy üres porhintés az a lánc,
Ha neked úgy is jó, legyél boldog vele talán,
Majd rájössz, csak üres toposz nem pedig érték,
Amikor mindenki más élete csupa érzés,
De hé, engem többé már nem érdekelsz,
Te voltál az, aki mindent felégetett,
Akkor is önmagam maradok tisztelettel,
Szeretettel bélelem ki, amit besóztál gyűlölettel,
A múlt vak csengőjét hiába nyomod,
Már rég nem vagyok itthon, máshol lakok,
Előfordulhat, hogy néha küldök képeslapot,
Ahonnan a szív nem zöld hasúban nyomtatott,
Amit elveszel, azt  így vagy úgy vissza is kapod.