Amikor a sötétség végre beköszönt,
Miután az értelem végleg elköszönt,
Ott leszek mögötted és nincs kegyelem,
Rád hullik az ismeretlen, suttogom a neved,
Éppen ahogy ősszel zörögnek a levelek,
Ha pedig feszült idegekkel hátranéznél,
Tudd, azt fogod látni, amit megidéztél.

Elengedni mindig is könnyű volt,
Képzeletben megnyomni a törlés gombot,
De az élet ritkán megy ennyire könnyedén,
Végül mindig a bosszúé a főnyeremény,
Eldobhatod, ami régen veled együtt él,
Egyvalamitől viszont soha se fél:
Megfog találni, ha eljön az a bizonyos éj.