2200 szó

A Földön jártunk hétszáz-kilencvenötös év nyarán. A fák zöld lombkoronáikkal nyújtózkodtak a Hold felé. A madarak és az állatok is vissza húzódtak a vackaikba éjszakára. A városokban süvített a szél, és csapkodta az ablakokat. A Hold besütött az ablakokon, bevilágítva a szobákat nem hagyva az embereket aludni. Hirtelen egy árnyék jelent meg, majd annak a tulajdonosa is. Egy lány rohant az éjszakában, menekült valaki vagy valakik elől. Gyönyörű, lila haját az arcába lökte a viharos szél. Lábai már remegtek a fáradtságtól, de tudta, hogy nem állhat meg, mert akkor vége, elkapják és vissza hurcolják arra a bolygóra. Tizenkét éve várt arra, hogy haza tudjon szökni a családjához, nem most akarta feladni, mikor alig pár utca választotta el a céljától. Hogy ő, a Föld leggazdagabb asszonyának, Bulmának és a csillagharcosok hercegének, Vegetának a lánya csak, úgy feladja? Még mit nem! Befordult a megfelelő utcába, de neki ment valakinek, rémülten ugrott hátra, és felvette a támadó pózt, majd minden figyelmét az előtte állóra szegezte. Döbbenten állt, szemeibe könnyek gyűltek, a hogy megnézte magának az előtte álló ledöbbent férfit.

- Papa - suttogta, majd elvesztette az eszméletét.

Vegeta herceg éppen sétálni indult, miután a feleségével lefektették a kislányukat, mert valami nem hagyta nyugodni. Épp befordult a sarkon, mikor valaki neki jött. A lány - mert lány volt -, gyorsan és rémülten ugrott hátra, és támadó pozíciót vett fel. A herceg csak most nézte meg jobban a lányt, és a szemei elkerekedtek. Nem akarta elhinni, hogy alig pár méterre áll tőle az elveszett lánya. Az ő elveszett kis hercegnője, akit ez idáig hiába keresett. A fiatal lány szemeit könnyek lepték be. Nem tudtak semmit kinyögni, csak nézték egymást, majd a lány szólalt meg először.

- Papa - suttogta, majd elájult.

Vegeta még épp időben nyúlt érte, hogy elkapja, így a lány nem találkozott össze a kemény járdával. A férfi hirtelen nem tudott semmit sem tenni, csak nézte a kezében tartott csodát. Végül észhez tért, és felkapta a pihekönnyű lányt, majd sietősen elindult hazafelé. Pár perc múlva belépett otthona ajtaján, és megállt a nappaliban.

- Bulma, Trunks, gyertek ide gyorsan! - kiáltotta el magát.

Pár pillanat múlva belépett a nappaliba felesége és fia is.

- Mi történt, Vegeta? Miért kiabálsz? Tudhatnád, hogy Bulla mostanában nem alszik jól! Fel akarod ébreszteni? - kérdezte felesége megrovóan.

- Nem akarom felébreszteni, de ez most sürgős! Találtam valakit egy utcányira innen, és kell neki a segítség.

- Kit? Ki az, akit találtál, Vegeta? Nem szoktál csak úgy megmenteni senkit ok nélkül - tudakolta az asszony férjétől.

Vegeta szép lassan megfordult, majd feleségére és fiára tekintett.

- Őt - suttogta a herceg könnyeivel küzdve.

Bulma és Trunks elhűlve néztek a férfi karjában tartott fiatal lányra. Bulma reszketni kezdett. Nem hitt a szemének, vagy csak nem akarta elhinni, amit látott.

- Sharotto - mondta ki az asszony fiával együtt a lány nevét.

Bulmából hirtelen kitört a sírás, ahogy felfogta, hogy rég elvesztett kislányát kapta vissza. Vegeta óvatosan lerakta lányát a kanapéra, majd feleségéhez sietett. A nő kissé megijedt, mikor férje átölelte, de meg is nyugodott tőle. Fejét Vegeta vállára hajtotta, élvezve, ahogy a férfi átöleli sírástól reszkető testét.

- Nyugodj meg, kedvesem! Nincs semmi baj, már senki sem veheti el őt tőlünk újra. Aki megpróbálja, azt megölöm. Megígérem! - suttogta a férfi felesége fülébe.

- Öhm, én megyek, és kérek néhány senzu babot Sharottónak - szólalt meg Trunks, magára vonva szülei figyelmét.

- Rendben! - biccentett neki az apja.

Mire az ifjú herceg sarkon fordult, majd sietősen elindult kifelé. De az apja hangja megállította.

- Trunks, várj! - szólt a fia után Vegeta.

- Igen, papa? - fordult vissza szülei felé a fiú.

- Vigyázz magadra! Ha fél óra múlva nem jössz meg, utánad megyek! Értetted?

- Igen, papa, értettem. Te viszont, az apámként tudhatnád, hogy a "vigyázz magadra,, a második nevem - mosolyodott el halványan az ifjú herceg.

- Én azt hittem, hogy a kis herceg a második - utánozta le fia mosolyát a saiyan herceg is.

- Az meg a harmadik. A negyedik meg az "apuci kisfia,,. Ha most megbocsátasz, apám, akkor... én megyek is - hajolt meg Trunks az apja felé, ökölbe szorított jobb kezét a szívére helyezve, megadva apjának a teljes tiszteletet csillagharcos módon.

Majd felegyenesedve, újra sarkon fordult, és kiment a nappaliból, pár másodperc múlva kinyílt, majd becsukódott a bejárati ajtó. Vegeta vissza hanyatlott, az időközben kanapéra leült felesége mellé. Az asszony kezdett megnyugodni, lányuk haját simogatva, könnyei már felszáradtak, de vöröslő szemei elárulták, hogy néhány perce még sírt. Vegeta az ölébe húzta, és újra átölelte feleségét, aki átölelte a nyakát, és lehunyta hosszú, éjfekete pilláit. A férfi belefúrta az arcát a felesége jázmin illatú kék tengerébe, majd mélyet szippantott, élvezve ahogy a nő illata bekúszik az orrába, megnyugtatva őt. Így ültek pár percig, mikor a férfi figyelmét halk szuszogás vonta magára. Óvatosan lenézett alvó feleségére. Elmosolyodott, majd karjaiba emelve az asszonyt, gyorsan felállt, és elindult felvinni feleségét a hálójukba. Pár perc múlva visszatért a nappaliba idősebbik lányához, és leülve mellé csendben várta haza fiát. A fiú alig ment el negyed órája, de az apja nagyon aggódott érte. Még úgy is, hogy tudta, fia megtudja magát védeni. A nagy Vegeta herceg soha sem vallotta volna be, hogy az életénél is jobban szereti feleségét és gyerekeit. Hirtelen nyílt az ajtó, és a kis Bulla lépett be rajta. A kislány először körbe nézett, de mikor meglátta a kanapén fekvő ismeretlen lányt nem indult el apja felé.

- Papa? - kérdezte.

Vegeta felkapta a fejét, és a kislányra nézett. Elmosolyodva állt fel, és indult el az ajtóban álló öt éves gyermek felé.

- Bulla, miért vagy fent, kislányom? - kérdezte halványan elmosolyodva, leguggolva a gyermeke elé.

- Nem tudtam aludni, papa. Rosszat álmodtam - felelte a cserfes kislány halkan.

- Mond csak, Bulla! Meg akarod ismerni a nővéred? - kérdezte a herceg jókedvűen.

A kis Bulla döbbenten nézett apjára, majd a kanapén fekvő, eddig ismeretlen lányra, majd vissza apjára. A döbbenete leginkább apja szokatlan jókedvére vonatkozott, nem pedig előkerült nővérére. Végül elmosolyodott, és bólintott. Vegeta Bulla felé nyújtotta a kezét, mire a kislány boldogan megfogta azt. A férfi oda vezette a kanapéhoz a kislányát, majd visszaült a kanapéra, de meglepő módon most az ölébe ültette Bullát is. A kislány halványan mosolyogva bújt bele apja védelmező karjaiba.

- Hogy került haza, papa? - nézett fel apjára Bulla.

- Nem tudom! Pár utcányira futottunk egymásba. De ha majd felébred, megkérdezzük tőle. Rendben? - nézett le a kezében lévő gyermekére mosolyogva.

- Igen, papa! - válaszolt a kislány, majd elhallgatott, de pár perc múlva újra megszólalt. - Papa, emlékszel, hogy megígérted, hogyha elég idős leszek, akkor elkezdesz edzeni engem, ahogy annak idején Trunks-ékat?

A herceg meglepődve nézett rá a gyermekre. Egy tizedmásodpercnyi ideig nem értette, hogy mire gondolt az ő kis hercegnője, de aztán rájött. Még a kislány negyedik születésnapja előtt ígérte meg neki, hogyha betölti az ötödik születésnapját, akkor elkezdi edzeni őt. A kislány pedig alig két hónap múlva betölti a hatodik életévét.

- Igen, emlékszem! Ha a nővéred kicsit jobban lesz, és már nem kell rá figyelni, akkor elkezdjük. Így jó lesz, Bulla?

- Igen, papa! - ölelte át apját a kislány.

A herceg elmosolyodott, és vissza ölelte a kislányt. De hirtelen rossz előérzete lett, mintha valaki figyelné őt. Lehunyta a szemeit, és fia kíjére kezdett el koncentrálni. Ami meglehetősen alacsonyabb volt a kelleténél. A fia kíjének normál esetben elkellett volna érnie az egy milliós értéket, de most jó, ha kétszáz érték nagyságot elérte. Lenézett mit sem sejtő kislányára, aki kissé ijedten nézett fel rá.

- Mi a baj, papa? - kérdezte.

- Bulla, kislányom, kérlek menj fel a szobádba, és maradj ott. Akármi is történik ne gyere ki, csak, ha én személyesen szólok. A nővéredet is felvisszük, édesanyádat pedig felkeltjük. Rendben? Megértetted, Bulla? - kérdezte Vegeta szigorúan lányától.

- Igen, papa. Megértettem - bólintott a kislány, de nem sokat fogott fel belőle, csak, hogy nagyon nagy baj van.

Vegeta felállt, lerakta kisebbik lányát a földre, majd az idősebbik lányát felkapva gyorsan elindult Bulla szobája felé, a kislánnyal a nyomában. Egy perc múlva lerakta idősebbik lányát az ágyra, eközben Bulla csendben figyelte egyre idegesebb édesapját. A férfi gyorsan átment a hálószobájukba, és megállt az ágy mellett. Felesége nyugodtan szuszogott, nem is sejtve, hogy veszély közeleg.

- Bulma kedvesem, ébredj! Bulma, kelj fel most rögtön! Bulma, szerelmem, ébredj fel! - keltegette az asszonyt, de az mélyen aludt, végül Vegeta elvesztette a türelmét. - ASSZONY, KELJ FEL MOST RÖGTÖN!

- Mi? Vegeta? Mi történt? Baj van? - kérdezte kómásan az asszony.

Vegeta azonban nem felelt, csak felkapta a meglepett asszonyt, és visszament Bulla szobájába, ahol két lányát hagyta. Lerakta a semmit sem sejtő feleségét az idősebbik lánya mellé az ágyra.

- Mi történt, Vegeta? Megijesztesz! - tudakolta Bulma rosszat sejtve.

- Bulma, maradjatok itt! Ne gyertek ki, csak, ha én személyesen szólok. Érted? - kérdezte idegesen Vegeta felesége kék szemeibe nézve.

- Igen, értem, de mi történt, és hol van Trunks? Csak nem vele történt valami baj? Kérlek, Vegeta, mond azt, hogy nem vele történt valami! - akadt ki az asszony.

- Nem tudom biztosan, Bulma! Az biztos, hogy nagyon alacsony a kíje, a normálishoz képest. Kétszáz értékű a normális egymillió helyett. De én most megyek, minden perc számít. Nemsokára jövünk haza. Maradjatok itt!

Azzal Vegeta sarkon fordult, rá sem nézve lányaira. Kiment a szobából, de Bulma gyorsan utána sietett.

- Vegeta, várj! - kiáltott férje után.

A férfi idegesen fordult vissza.

- Bulma, megmondtam, hogy maradjatok a szobában. Most rögtön menj vissza! - nézett rá az asszonyra dühösen.

- Csak annyit szeretem volna mondani, hogy nagyon vigyázz magadra és Trunks-ra! És gyertek haza épségben - hátrált egy kicsit Bulma.

Vegeta dühös tekintete eltűnt, helyette megjelentek benne az igazi érzései: a szerelem és az aggódás. Közelebb ment feleségéhez, majd megragadva az asszony ruháját, magához húzta őt. Bulma idegessége eltűnt, ahogy szeretett férje átölelte.

- Ne aggódj miattunk, kedvesem! Nem lesz semmi baj, de most menj vissza a lányainkhoz. Nemsokára Trunks és én is itthon leszünk.

Vegeta elengedte feleségét, hogy bele tudjon nézni a szemébe. Látta szerelme aggódását és félelmét. Egy pár pillanatig némán álltak, és nézték egymást. Elvesztek egymás tekintetében. Vegeta pedig újra és újra beleszeretett az előtte álló asszonyba. Elmosolyodott, majd közelebb húzva feleségét, egy lágy és gyengéd csókot nyomott az édes, telt ajkakra. Amit az asszony boldogan viszonzott. Szinte érezni lehetett a szenvedélyt a levegőben. Csak csókolták a másikat, nem foglalkoztak mással, csak egymással. Végül Vegeta nagy nehezen elvált Bulma ajkaitól, majd egy lépést hátrált. Fejével Bulla szobája felé intett.

- Menj! - azzal sarkon fordult, és elment.

Bulma még pár pillanatig férje után bámult, de végül visszament a lányaihoz a szobába. Eközben Vegeta szélsebesen elindult fia kíje felé, ami másodpercről másodpercre gyengült. Remélte, hogy nem késett el, és épségben találja meg a fiát. Pár perc múlva elérte azt a helyet, ahol fia egyre gyengülő kíjét érezte.

- Trunks! Trunks, válaszolj! Hol vagy, Trunks? - szolongatta egyre idegesebben fiát.

Semmi válasz nem érkezett. Idegesen és kissé rémülten fürkészte a tájat, hogy meglelje fiát. De eddig nem látta meg a fiút. Se éppen, se sérülten. Nemsokára azonban újra megérezte fia energiáit, mire arra kezdett el repülni. Pár pillanattal később meglátta a fiát, egy kiálló sziklaszirten. Gyorsan leszállt hozzá.

- Trunks! Trunks! - kezdte el keltegetni a csupa vér fiút. - Trunks, azonnal kelj fel! Hallod!

Pár perc szolongatás után Trunks végre megmozdult. Kinyitotta a szemét, és apjára tekintett.

- Pa... pa!

- Igen, én vagyok! Hol vannak a senzu babok, Trunks?

- Ott - mutatott egy bizonyos hely felé lassan a fiú.

Vegeta odament a mutatott helyhez, és megtalálta az ott elrejtett zsákocskát. Gyorsan visszament a fiához, és megetett vele egy szem babot. A fiú sérülései beforrtak, mire Trunks mély levegőt vett, hogy tüdeje megteljen az éltető oxigénnel. Majd apja segítségével felállt, de még nagyon nem nyerte vissza az egyensúlyérzékét, így legnagyobb szégyenére újra apja segítségére kellett hagyatkoznia. A herceg átölelte fia derekát, majd mikor érezte, hogy a fiú újra biztos lábakon áll, elengedte.

- Köszönöm, papa! - mosolygott apjára halványan a fiú.

- Semmiség, de most mondd el, hogy mi történt.

- Inkább siessünk haza, papa! Majd otthon mindenről beszámolok, de most sietnünk kell. Sharotto, Bulla és mama veszélyben vannak.

- Miért? Csak nem azok támadtak meg téged, akik elrabolták a nővéredet annak idején? - kérdezte a herceg idegesen.

- De igen, ők támadtak rám! Tízen voltak, nyolcat elintéztem, egy meg berezelt, és elmenekült, az utolsó meg Sharotto után indult.

- Értem. Akkor tényleg siessünk haza.

Gyorsan elindultak hazafelé, már éppen odaértek volna, mikor is egy férfi szállt eléjük. Trunks és Vegeta nagyon is jól ismerték az előttük álló férfit.

- Tarble! Mit csinálsz te itt? - kérdezte öccsétől Vegeta.

- Vegeta bátyám, épp látogatóba jöttünk Guréval és Aival hozzátok, mikor ránk támadt egy furcsa férfi. Azt mondta, hogy kell neki az erőm, hogy valami kívánsága teljesüljön, meg, hogy meg kell szereznie a Vegeta bolygó kristályát. Az ugye meg Sharottónál van, de őt elrabolták, még amikor kicsi volt. Nem?

- De igen. Csak megszökött, és most itthon van - válaszolt nagybátyjának Trunks.

- Így már értem! Végre az idősebbik unokahúgomat is megismerhettem. Menjünk! - azzal Tarble elindult Trunks-ék otthona felé, ahol lányát és feleségét hagyta.

Pár perc múlva leszálltak a ház előtt, pont Gure és Ai mellé. Köszöntötték egymást, majd bementek a házba. Vegeta azonnal Bulla szobája felé indult, hogy tájékoztassa feleségét a megérkezésükről, és a vendégekről. Ahogy kinyitotta az ajtót, felesége máris a nyakába borult.

- Vegeta, én annyira aggódtam! - zokogott az asszony.

- Nincs semmi baj, Bulma! Trunks is jól van. Félúton össze találkoztunk Tarbléval is.

- Jaj, de jó! Gondolom Gure és Ai is jött vele.

- Igen. Ők is itt vannak.

Vegeta beandta lányának a senzu babot, majd feleségével és kisebbik lányával a nyomában indult vissza a nappaliba, ahol fiát és vendégeit hagyta. Gyorsan elérték a helyiséget, ahol még jó fél órát beszélgettek, majd elhelyezve a vendégeket, lefeküdtek aludni.