Bonnie szemszöge:

Könnyes szemmel néztem Damon után. Örültem, hogy megmenthettem őt. Viszont, az, hogy én egyedül itt maradtam - bocsi helyesbítek nem egyedül, hanem egy pszihopata gyilkossal -az olyan szinten emésztett legbelül, hogy ordítani akartam.

A Damon hült helyét bámuló Kaira pillantottam. Tudtam, hogy minden vágya, hogy kiszabadulhasson. De azt is tudtam, ha kiszabadul, akkor ott nem lesz kegyelem. Kai vérfürdőt rendezne. És talán minden baratomat megölné. Ha Kai varázserőhöz jutna odakint, akkor rosszabb lenne egy kikapcsolt érzelmű vápírnál is.

Kai miután megemésztette, hogy vége van, és nem juthat ki, rámnézett, majd elindult felém. Utoljara annyit érzékeltem, hogy legugol mellém, és kihúzza a nyilat hasamból. Iriszei enyémekbe fúródtak, majd elsötétült a világ.

□◇□

Amikor kinyitottam a szemem, Damonék házában voltam. A kanapén feküdtem. A sebem töbnyire le volt kezelve.

-Oh felkeltél? - Kérdezte Kai, aki az asztalnál ült, és az aszcendesnt próbálta összerakni. Két lehetőség van a szemem elött. Vagy meghaltam, és a pokolba kerültem, ha Kai is itt van, vagy még életben vagyok, és nem tudom magamról levakarni ezt a férget. - Hogy vagy? - Kérdezte. Mintha kedves akarna lenni. Tuti a pokolban vagyok. Kai nem tudna ilyen szavakat kiejteni a száján. Viszont a hasam fájt, ami fenttartotta azt a lehetőséget, hogy mégiscsak életben vagyok.

-Mintha belém löttek volna egy nyilat. - Válaszoltam gúnyosan, majd felültem.

-Jogos. - mondta, majd sóhajtott. Elkezdett valamit magyarázni az aszcendensről. Lassan felkászálódtam a kanapérol, ekkor azonban belenyilalt a fájdalom a hasamba. Szóval élek. Elkezdtem felé sétálni, de végig kapaszkodnom kellett valamibe. - ...össze kell szerelni. Segítesz? - Mosolygott rám, azzal a bosszantó vigyorával.

-Nem akarok. Egy pszihopata vagy. Ez a te börtönöd. Nem engedlek ki. Egyébként is, rögtön végeznél velem. -  mondtam ki azt, amit mindketten tudtunk. Nem fogok neki segíteni. Nem érdemli meg.

-Traumát éltél át. - mondta elgondolkozva, majd felállt, és oda sétált hozzám. Hátra akartam lépni egyet, de összeszedtem a bátorságom, és merészen a szemébe néztem. - Az emlékeid zavarosak. Momentán azt gondolod, a varázserőd megvédhet. Csakhogy - ekkor elkapta a kezemet. Azonnal éreztem, ahogy gyengülni kezdek. Kezdte átvenni a varázserőmet. - elég számomra, hogy megfogjam a kezed, és a varázserőd az enyém. - magyarázta, végig a szemembe nézve. A hasam fájdalma miatt nyögdécseltem, és egyre gyengültem. Mégis mintha lettek volna valamilyen más érzelmek a szemében, a gonoszságon kívűl. - Mit mondtál? - Hajtotta arcát az enyémhez. Alig választott el minket pár centi. -Mi? Kiveted a bűbályt, hogy végre hazajussunk? - Nem hagyhatom őt hazajutni a barátaimhoz. A nagy fájdalmak ellenére, felkaptam valami éles targyat az asztalról, majd a nyakába szúrtam. Legszivesebben ordítva összeestem volna a bennem tomboló fájdalomtól. Nyögdécselve a táskámba söpörtam az aszcendens darabkáit, majd elrohantam. Tudtam, hogy Kai nem lesz egy óránál tovább kiütve. Talán még addig se. Úgyhogy sietnem kell.

Elsiettem, a korházig. Gyorsan lekapkodtam a polcról, pár fájdalom csillapítot. A sebement is át ragasztottam.

Egyik üres asztalra borítottam az aszcendens darabkáit, majd nagysietve elkezdtem összerakni. Már kevesebb mint két órám maradt a napfogyatkozásig, így sietnem kellett.

Kevesebb mint egy óra alatt sikerült majdnem az egészet összeraknom.

-Hol az utolsó darab? - gondolkoztam hangosan, kétségbeesésemben. - Ezt nem hiszem el. - Átkutattam a taskát mégegyszer, de nem találtam benne semmit.

Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Biztosan Kai az. Talán nála lehet az utolsó darab, és megszerezhetem tőle. Hiszen mostanra biztosan nincs benne a varázserőm. Elindultam hát a keresésére. Pár percel késöbb, szembe is találtam magam vele.

-Ezt keresed? - mutatta fel Kai az aszcendens utolsó drabját. - Elcsórtad az aszcendenst. - nézett hátborzongatóan a szemembe. - Rosskislány. Nem akartál szó nélkül itthagyni, nem igaz? - teljes higgadsággal beszélt. Viszont ez jobban megrémített. Már a sírás határán álltam, azonban erősnek kellett maradnom. - Vérnyomokat hagytál a kocsi beállon. Gondoltam beugrok, és ápollak egy kicsit. - Minden mondatánál közelebb lépett. Bennem elszakadt valami, és elkiáltottam egy varázsigét. A fal mellöl, két törülközőkkel teli tolópolc, kirobbant, egyenesen Kaira.

Kai felordított, én pedig futásnak eredtem. Nekirontottam az ajtónak. Próbáltam teljes erőmből kinyitni. De az lathatóan nem adta meg magát. Másik ajtón keresztül azonban már kijutottam. Hátra sem nézve rohantam a kocsihoz. Beültem, és próbáltam elindítani azt. Azonban az nagyon nem akart indulni. Folyton kipillantottam az ablakon, valyon Kai, mikor kezd el felém jönni. De a kocsi továbbra sem indult.

Felnéztem a visszapillantó tükörbe, és megláttam Kai arcát. Ekkor azonban mar késő volt. Kai elkapott és a nyakamnál fogva nyomott neki az ülésnek. Nem szorította olyan erősen, de mégis alig jutott be levegő. Pokolian fájt.

-Gondoltam kiveszem a kulcsot. - Kezdte Kai, én meg eszeveszettül ficánkoltam. Nagyon szabadulni akartam. - Dee nem vesszük ki a sajtot az egércsapdából. - Olyan közel volt az arcomhoz, hogy érzetem fülemen a meleg leheletét. Nem is értem miért itt járnak a gondolataim, de legbelül melegséggel töltött el közelsége. - Bár mókás tény, hogy az egér nem is szereti a sajtott. - Mintha oldani akarta volna a feszültséget. A szorításán lazított, így már jobban kaptam levegőt. Ám továbbra is az ülésnek nyomva tartott. - Érdekes nem? - Lélegzetem pánikszerűen gyors volt. Szívverésem kétszerese volt az átlagnak. A pulzusom az egekben volt. - Ssss- susogta a fülembe, majd elengedte nyakamat, és óvatosan simomgatott. Autóamitukan arrép húzódtam, azonban még közelebb jött. Tudtam, hogy ez nem helyén való, mégis jól esett a simogatása. - Még maradt egy óránk a napfogyatkozásig. Ideje hazamennünk Bonnie. Továbbra is simogatta a vállamat, és a nyakamat.

Nem tehettem mást behunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. A simogatás nem maradt abba. És Kai lehelete továbbra is arcomat cirógatta.

Jól van. - sóhajtottam egyet. Akkor indulás.

Sziasztok!
Innentől lesz mas a sztori. Ezt a részt megpróbáltam hasonlóra csinálni, mint az eredeti.