Sietve hagyom el a minisztériumot, és tartok a King's Cross pályaudvar felé. A vonat tíz perc múlva indul Roxmortsba, nekem pedig feltétlenül el kell érnem. Hosszú, hullámos, barna hajam csak úgy lobog ahogy sietve kerülgetem az utcán lévő embereket. Csak egy kisebb táska van nálam, a bőröndöm összezsugorítva pihen a zsebemben. A pályaudvar bejárata előtt megállok egy percre. Feltekintek a borús égre, és hagyom hogy az esőcseppek az arcomra essenek. Viszlát London, nemsokára újra látjuk egymást.

Az állomáson csak elszórtan lehet kiszúrni roxfortos diákokat, és azok szüleit. Sietve haladnak a Kilenc és háromnegyedik vágány felé. Számtalanszor haladtam már át a falon, de még mindig ugyan olyan csodálattal tölt el. A fehér füstfelhő mögött előbukkan a vörös, és fekete színben pompázó oly' százéves gőzös. Nem válogatok, az első kocsiba szállok fel, és keresek egy üres kabint. Egy függönyt varázsolok az ablakra, és élvezem a minisztériumi zűrzavar után ezt a kellemes csendet, és izgatott gyermekzsivajt.

Több mint huszonegy éve nevezhetem otthonomnak a minisztériumot. Ötéves voltam mikor megszöktem, apám fogságából. Kingsley elmondása szerint egy házimanó segített nekem. A minisztérium különleges tehetségnek tart, magam sem tudom miért. Befogadtak, és biztosítottak egy tágas szobát. Egy évvel később a legjobb aurorok vettek kezelésbe. Kemény edzések voltak minden nap, emellett saját tanárom is volt. Néha meglátogatott a Roxfort két tanára is. Minerva McGalagony, és Dumbledore professzor. Segítettek a vizsgáim felkészítésében, és Dumbledore professzor külön tartott gyakorlati órákat is nekem. Egyszer sem tudtam legyőzni, ezért nem is véletlen, hogy ő korunk egyik leghatalmasabb varázslója. Az eltelt évek alatt kiváló aurort képeztek belőlem. A terep munkák teljesen jól mennek ahogy a beépülés is. Szeretem a mugli életmódot, de semmiért sem cserélném el boszorkány mivoltomat. A minisztériumban sokan nem tudnak még a létezésemről sem. Amolyan ,,titkos fegyver" vagyok. Most viszont a körülményeket figyelembe véve, el kél a jelenlétem a Roxfortban. Voldemort Harry Pottert akarja, és én vészhelyzet esetén akár szembe is tudok menni Voldemorttal. Nincs az az Isten hogy én Sötét Nagyúrnak hívjam. Elítélem a nézeteit. Dumbledore elmondása szerint jobb ha Voldemort tőlem is tart, nem csak tőle. Koromat meghaladó a tudásom, és az ügyességem. Kinézetre fiatalabbnak tűnhetek mint huszonhat. Hosszú, hullámos, barna hajam van. Olyan százhatvanöt centi magas vagyok. Szemem óceán kék színű. A bőröm enyhén barna. De csak pont annyira, hogy ne tűnjek még ki a brit emberek közül.

-Elnézést, de nincsen máshol hely.-szakít ki a gondolatomból egy bátortalan lány hang. Az ajtó felé fordulok, és rámosolygok a lányra.

-Sziasztok, gyertek be nyugodtan.-invitálom be őket. A két fiú is beljebb lép. Azonnal felismerem, hogy a fekete, szemüveges nem más mint Harry Potter.

Odébb húzódok, hogy a lány le tudjon ülni mellém.

-Köszönjük.-mondja a vörös hajú. Biztos ő Arthúr gyermeke. Ron ha jól tudom.

-Hermione Granger.-mutatkozik be a lány.

-Ron Weasley.-eltaláltam.

-Harry Potter.-ebben biztos voltam.

-Sofia Anderson.-mutatkozok be én is.

-Maga egy új professzor?-kérdezi kíváncsian Hermione.

-Igen. A minisztérium küldött.-teszem hozzá kedvesen. Alig észrevehetően összenéznek mire én felnevetek. Kérdőn néznek rám.-Nem Umbridge vagyok. Az a nő nekem sem szimpatikus. Azért küldtek ide, hogy megvédjem a diákokat az esetleges bajtól, de reméljük semmi sem fog történni. A szememet főleg magán kell tartanom Potter úr, de nem leszek a bébi csősze, nem kell megijedni. Távolról figyelem csak.-mondom kedvesen. Ők is mosolyognak.

-Nem hallottunk még magáról. Elnézést, de hogyan tudna minket megvédeni?-kérdezi Hermione kíváncsian. Igaza volt Dumbledore professzornak. Ez a lány tényleg okos. Felettébb kíváncsi, de okos.

-Huszonegy évig a minisztérium nevelt. Az egyik, még meg is merem kockáztatni, hogy a legjobb auroruk vagyok. Senki nem tud a létezésemről. Amolyan vészhelyzet esetére vagyok.-kacsintok rájuk. Meglepődve hallgatnak.

-Maga auror?-kérdezi Ron felcsillanó szemekkel.

-Rémszemnél is jobb.-dicsekedem. A vonat közben csikorogva kigördül az állomásról, és percek múlva már a végtelen erdők, és rétek sokaságán haladunk keresztül.

-Azt kétlem.-jegyzi meg Harry.-Vagyis...-mentegetőzne, de csak leintem.

-Rengeteg sérülésem van Rémszem jóvoltából. Kijárt már neki, hogy végre tőlem is kapjon. A múltkori edzésünkön kegyetlenül elbántam vele.-emlékszem vissza arra az emlékezetes pillanatra.

-Gratulálok professzor.-dicsér meg Ron.

-Ehhez nem fogok hozzászokni.-húzom el a számat.-Fiatal vagyok még professzornak úgy gondolom.-fejtem ki bővebben. Ezek a fiatalok korukhoz képest igencsak érettek. Persze ehhez kellett mindaz amin keresztülmentek.

-Kiváló aurorhoz is.-jegyzi meg mosolyogva Hermione.

-Igaza van Granger kisasszony.-pillantok rá.

-Milyem aurornak lenni?-kíváncsisodik Ron.

-Igazából felettébb fárasztó. Hallom maguk is aurorok szeretnének lenni.-pillantok felváltva a két fiúra. Egyöntetűen bólogatnak.-Soka a papírmunka egyes bevetések után. Sosem megyünk társ, vagy csapat nélkül terepre. Egy-egy ügy akár évekig elhúzódhat. Kemény edzések vannak. Van olyan helyzet amikor be kell olvadni egy társasághoz, teszem azt most a halálfalók közé. Az ember foga könnyen beletörhet egy ilyen munkába. Az aurorkepző egy hároméves kegyetlen tanfolyam. Néha nincs időd a saját életedre. Elszántság, és engedelmesség kell ehhez a szakmához. És persze rengeteg türelem. Maguk már sok mindenben jeleskedtek ha ezt nézzük. Ha túlélik a háborút, és sikerrel elvégzik a feladatukat, akkor kiképzés nélkül azonnal helyet szereznek maguknak az aurorok között.-fogalmazok őszintén.

-Azta. Ez elég keménynek hangzik.-húzza el a száját Ron.

-Az is.-bólintok rá.-Napi látogató vagyok a gyengélkedőn. Bár mostmár én küldöm oda az edzőimet.-gondolkodok el. A három fiatal felnevet utóbbi mondatomon, és nekem is mosolyognom kell.

-Azt mondta vigyáznia kell rám ugye?-kérdezi Harry. Bólintok, nem akarom félbeszakítani.-És ha a feladatom az iskolán kívül folytatódik?-kérdezi elgondolkodva. Tanakodás nélkül nyújtok neki azonnali választ.

-Dumbledore professzorral rengeteget beszélgettünk erről. Valószínűleg a Roxfort érintett lesz a végső csatában, melyet maga és Voldemort fog vívni. Ha a helyzet eldurvulna itt akkor nekem a kastélyban kell maradnom. Távolról vigyáznék magukra, de nem hagyhatom egyedül az össze többi diákot. Főleg nem az alsóbb éveseket.-mondom őszintén. A kabinra csend telepedik. Mindhárman az előbb elhangzottakat emésztik.

-Miért mondja el nekünk?-kérdezi Ron kicsivel később.

-Őszinte leszek magukkal ahogy az előbb is voltam.-sóhajtok fel.-Az épeszű emberek akiket nem vakított el a félelem, azok tudják, hogy maguk hozzák el vagy a győzelmet vagy a veszteséget. Előbb utóbb úgy is mindenről tudni fognak ami érinti magukat. Azt vallom, hogy az őszinteség a legnagyobb erény. Magukat is meg fogja viselni az elkövetkezendő háború ahogy minket is. Mindenki tudja, hogy ennek egy kimenetele lesz. Az pedig nem más mint a háború.-mondom gyorsan mielőtt rákérdeznének, hogy honnan veszem a háborút.-Sokkal egyszerűbb maguknak ha többmindent tudnak. Nem akarom megnehezíteni a dolgukat. Pontosan ellenkezőleg. Azon leszek, hogy segítsek maguknak kerüljön az bármibe.-biztosítom őket a támogatásomról.

-Köszönjük, hogy így gondolja.-szólal meg hossza hallgatás után Hermione.-Miért bízik vakon bennünk?-kérdezi értetlenül.

-Maguk okosabbak a társaiknál. Őszintén? Fogalmam sincs. Egyszerűen csak tudom, hogy maguk elhozhatják a sikert nekünk. És én segítek amiben csak tudok. Ezért már most mondom, hogy ha bármi van hozzám bármikor fordulhatnak.-mosolygok rájuk.

-Ez kedves magától.-mondja Harry.-Remélem a hasznára leszünk mi is.

-Azt nem kétlem.-vágom rá. Felnevetnek. Legalább velük már jól alakult a kapcsolatom.

Sejten, hogy szeretnének megbeszélni néhány dolgot. Igazán nem tartozik rám ezért javasoltam Hermionénak, hogy használjon Dissaudiót. Nem fogok érte megharagudni. Így én is csendesen tudtam olvasni. Az olvasás mindig kikapcsolt, és elfeledhettem a rám háruló feladatokat. Persze az elsuhanó tájat is szemügyre vettem. Utaztam már a Roxfort Express-en, de a kilátás az mindig páratlan marad. Oly' megnyugtató nézni a végtelen mezőt, és a tavakat melyeken a lemenő Nap fénye tükröződik. Hol lehet a vége? Tán ott ahol a Nap és a föld egybe ér? Túl a horizonton? Egy más világ hol nem kell megküzdened a démonaiddal.

-Ha megbocsátanak, kimegyek míg átveszitek a talárotokat.-szűntetem meg Hermione Dissaudioját.

-Már ennyi az idő?-ijed meg Hermione.

-Még tíz perc ha jól számoltam.-mosolygok rá.

Ahogy mondtam, el is hagyom a fülkét. Kint felváltva állnak a fülkék előtt fiúk, és lányok is. Mindenki a másikra vár, hogy átöltözzön. Néhányan észrevettek engem, és kérdőn fordulnak társaikhoz, hogy megkérdezzék én mégis ki vagyok.

-Először fog a Roxfortban járni?-kérdezi Hermione mellém lépve. Még mugli ruhában van, ebből gondolom, hogy hagyja először a fiúkat átöltözni.

-Dehogy.-lépek arrébb, hogy ő is kilásson az ablakon. A távolban a szemfülesek már megpillanthatják a Roxfort csúcsait.-Rengetegszer látogattam már meg a kastélyt. Főképpen akkor amikor egy diák sem tartózkodott benne, de sürgősebb eseteknél a látogatást a szünetekben ejtettem meg.-pillantok a lányra.

-Akárhányszor belépek, úgy érzem mintha újra elsős lennék.-mondja mosolyogva.

-Mindent megadtam volna ha ide járhattam volna.-sóhajtok fel.

-Hol tanult?-kérdezi Hermione kíváncsian. Egy pillanat múlva elvörösödik.-Bocsánat, túl kíváncsi vagyok.-fordul el pironkodva.

-Semmi gond. Kérdezzen nyugodtan, úgy is jelzem ha kényes témát érint. És mi lesz ha megkérdezi amit akar? Ha tudok válaszolok, de ha nem akkor pedig nem. Semmi sincs benne. Kérdezzen bátran.-mondom szórakozottan. Ez a lány tényleg nagy tisztelettel van a nála felsőbbrendűek iránt.

-Akkor hol tanult? Talán a Bauxbatonsban?-kérdezi bátrabban.

-Merlin mentsen meg tőle!-nevetek fel.-Nem vagyok én annyira finom lány mint az ott lévők. És ahogy hallottam maga sem.-erre ő is felnevet.-Mint a mugliknál én is amolyan magántanuló voltam. Sokszor látogatott meg Dumbledore, és McGalagony professzor is. Főleg a fontosabb vizsgák idején. Nem csak az erőnlét fontos az aurori pályán, hanem észben is ott kell lenni.-mesélek neki. Lelkesen hallgatja minden szavamat.

-Ezt mondhatná annak a kettőnek is.-biccent a kabinban lévő fiúk felé. Halkan felnevetek.

-Szerintem zargassa őket, mert nemsokára megérkezünk az állomásra.-pillantok ki az ablakon. A Roxfort egyre közeledik.

-Megfogadom a tanácsár.-bólint, majd az ajtóhoz lép.-Ha nem jöttök ki egy percen belül akkor kiátkozlak titeket!-kiabálja be a fiúknak. Másodpercek múlva nyílik is az ajtó. Kettő piros talárban lévő kócos fiú lép ki rajta.

-Már mehetsz is 'Mione.-mondja Ron morgolódva.

-Köszönöm.-csapja be a lány maga után az ajtót. Szórakozottan figyelem ezt a kis jelenetet, de mikor meglátom a kéz fiú ruháját, lemondóan megcsóválom a fejemet.

Előhúzom a pálcámat, és meglendítem. Egy nonverbális varázslattal a fiúk végre normálisan néznek ki. Ráadásul Ron nyakkendője is meg lett ezáltal kötve.

-Köszönjük professzor.-mondják egyszerre a fiúk.

-Igazán nincs mit.-mosolygok rájuk.

-Ezt majd megtaníthatná nekünk.-teszi hozzá Ron. Harry bólint egyet, majd sarkon fordulva átmegy a másik vagonba. Kérdőn nézem utána.

-Szívesen megtanítom. Hova tart?-kérdezem Rontól.

-Malfoy lett az új hobbija.-rántja meg a vállát. Furcsállom, de nem teszem szóvá.

A vonat csikorogva gördül be a roxmortsi pályaudvarra. A diákok hangoskodva szállnak le. Az elsősök szokás szerint Hagridnál sorakoznak míg az idősebbek a hintókba szállnak be. Thesztrálok. Mily' felséges állatok.

Igaza volt Hermionénak. A Roxfort látványa megunhatatlan. A magasba nyújtózó tornyok fenséges látványt nyújtanak. Ablakok száza világít sárgán. A kastély előtt elterülő tavon már tükröződik a felkelő Hold ezüstös fénye. Ezer éve magasodik azon a hegyen, és fáradhatatlanul fogadja nemzedékek százait. Megborzongok ha arra gondolok, hogy ugyan azokat a folyosókat járhatom melyeket egykoron a varázslótörténelem legnagyobb hatalmú varázslói, és boszorkányai. Mintha egy tündérmesébe csöppentem volna bele.

Megtiszteltetés lesz itt tanítani.