Fogtam magam, és berontottam a házba, felrohantam a szobába.
- Brett, szia! - pattant fel Viki és jött volna megölelni, de ellöktem magamtól. Ő nekiesett a szekrénynek.
- Brett megőrültél? - ugrott Vikihez Liam, őt meg falhoz szorítottam.
- Mit keresel nála? - morogtam.
- Eressz már el! - nyögdécselte.
- Válaszolj!
- Engedd már el! - pihegte Viki halkan.
- Hallottam, hogyan beszéltél vele. Megbántottad őt Brett! Én csak lelket öntöttem bele, te hígagyú! - morogta. - Eressz már el! - ekkor leengedtem. Oda is ugrott Vikihez, aki nem tudott felállni.
- Cseszd meg Brett! Nézd meg mit csináltál! - Vikinek ki volt fordulva a karja, és beverte a fejét a szekrényajtó kilincsébe. Mindeközben betoppant Lydia.
- Itt meg mi történt? - kérdezte aggódva.
- Brett picit kiakadt.
- Lydia megmagyarázom. - szólaltam meg már kissé lehiggadva.
- Kotródj innen!
- Lydia... Én..
- Nem hallottad? Takarodj! - sikított, engem kirepítve erejével a szobából.

Liam szemszöge:
Fogalmam sincs, hogy mi ütött Brettbe, sose emelne kezet Vikire. Lydia segítségével bevittük őt a sürgősségire, ahol sínbe tették a kezét. A feje szerencsére nem sérült súlyosabban a pillanatnyi gyengeségen kívül.

Lori szemszöge:
Amikor Brett hazaért minden porcikaja remegett az idegességtől.
- Neked meg mi bajod van? - léptem elé.
- Vikinél voltam. Vele volt Liam. Picit elgurult a gyógyszerem, és ártottam nekik.
- Hogy mit csináltál? - akadt el a szavam is.
- Nekicsaptam Vikit a szekrényének. - fogta a fejét, és már majdnem sírt.
- Brett először is, hihetetlenül paraszt vagy, másodszor holnap első dolgod legyen bocsánatot kérni, és beszélni vele ÚGY MINDENRŐL! - mondtam neki.

Liam szemszöge:
Másnap reggel a suli előtt várt minket Brett.
- Szia... Én nem is tudom hol kezdjem.... - próbálta keresgélni a szavakat.
- Leginkább sehol. - lépett elénk Scott.
- Scott hagyd.
- Viki! - szóltam rá.
- Köszi srácok, menjetek. - nem hagytam ott nyugodt szívvel Vikit Brettel.

Viki szemszöge
Meg akartam beszélni ezt Brettel, meg úgy amblock mindent. El kell neki mondanom a Derekes dolgokat, meg szerintem neki is, hogy mi történt vele tegnap.
- Szia... Én nem is tudom, hol kezdjem.
- Szerintem kezdem én. - mondtam neki. - Szóval Liam azért volt nálam, mert látta rajtam, hogy nem vagyok oké. Az elmúlt időszakban a falka egyik tagja iránt különös érzéseim vannak. Nem tudom hova tenni őket. Tudom, hogy ez így borzasztóan hangzik... De! És ez egy hatalmas DE! Te vagy a szerelmem... És ugyan eléggé megijesztettél tegnap, de szeretlek. - mondtam ki teljesen magabiztosan.
- Ennek most nem tudom, hogy örüljek-e vagy inkább hagyjam a francba az egészet, de minden esetre rettenetesen sajnálom a tegnapit. Szavakba nem tudom önteni, hogy mennyire. - mondta elkeseredetten.
- Semmi baj. Elgurult a gyógyszered. Megesik. - majd megöleltem, elköszöntünk, és én mentem is órára.

Végre nyugodtan telt a napom. Végre nem pörgött az agyam. Megkönnyebbültem. Megkönnyebültem az által, hogy mindent elmondtam Brettnek. Megkönnyebbültem az által is, hogy tegnap nem tudtak rám hatni a dokik, tehát a kiképzésemnek volt értelme. És az is egyfajta könnyedebb érzést nyújtott, hogy biztonságban érzem magamat a családommal. A falkámmal.

Délután, amikor hazaértem egy levelet találtam a póstaládámba. Amikor beértem a házba ki is bontottam.

"Drága Vikim, ma hatkor legyél útra kész. Meglepetés, hogy hova viszlek!
Csók Brett!"

WoW egy randi. Na ehez Lydia kell nekem.
- Lydiaaa! - kiabáltam neki.
- Mi az? - mászott le a szobájából.
- Segítened kell! Brettel. Randi. Ma. SOS! - meséltem neki.
- Akkor sipirc a gardróbba. - felmentem én is, és el is kezdtünk kutakodni. Nagyon sok időbe telt, mire megtaláltuk azt a bizonyos tökéletes ruhadarabot.
- Szerintem ebbe menj! - mutatta fel Lydia.

E mellett az outfit mellett döntöttem, úgy hogy nagyon remélem nem étterembe akar vinni. Fel is öltöztem, a hajamat egy laza kontyba fogtam össze, majd éppen megigazítottam magamat, már szólalt is meg a csengő.
- Sziaa Brett! - nyitottam ajtót.
- Azta... Te még mindig meg tudsz lepni azzal, hogy milyen gyönyörű vagy. - mondta mosolyogva. - Indulhatunk?
- Persze. - be is szálltunk a kocsiba. - Hova viszel?
- Majd meglátod. Örülj, hogy a szemedet nem kötöttem be! - nevetett.
- Jujujj! - kacagtam vele.

Kb fél órás kocsikázás után egy gyönyörű tisztásra értünk, ahol le volt terítve egy pléd, rajta egy piknikkosár.
- Ma egy különleges csillag lesz látható az égen. Azért hoztalak el ide, mert Te is olyan különleges vagy, mint az a csillag. Nagyon szeretlek! - fogta meg a kezemet, és mélyen a szemembe nézett. Az ég csodaszép tiszta volt, a közeli patak víztükrén megcsillant a hold fénye. Brett lassan hajolt hozzám közelebb, majd ajkait enyémnek nyomta. Ez a csók most olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint a legelső csókunk. Most újra megtaláltam benne azt a Brettet, akibe beleszerettem. Elvégre ez a párkapcsolat lényege, hogy meg tudjatok beszélni a problémákat, és együtt talaljatok rá megoldást.
- Én is nagyon szeretlek Brett! - majd lefeküdtünk a plédre, és fürkésztük az eget, miközben beszélgettünk. De nem olyan mai dolgokról, hanem a gyerekkorunkról. Például elmeséltem neki, hogy Lydiaval milyen kiskorunk óta vagyunk egymás mellett, ő is elmesélte, hogy ők hogy állnak Lorival. Beszéltünk a gyermekkori vicces bénázásokról, meg a leghíresebb hegeinkről. Szenzációs volt. Minden elfelejtettem. Csak ő volt, én, és a szerelem.

Brett szemszöge:
Csodás érzés volt, hogy Vikivel lehettem. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, hogy megbocsájtott nekem.
Ott voltam a legszebb helyen, a legszebb lánnyal. Kívánhatnék ennél többet?

Késő este értünk haza. Vikiék előtt még elidőztünk egy kicsit.
- Köszönöm ezt a csodaszép napot Brett! Szeretlek! - csókolt meg lágyan, érzelemdúsan.
- Én köszönöm, hogy vagy nekem! Szeretlek! Szia! - majd elmentem.

Viki szemszöge:
Amikor hazaértem egy levelet találtam a konyhapulton, amin az én nevem állt. Fel is nyitottam, majd elkezdtem olvasni.

" Viki, tudom, hogy nem a legjobb alkalom, de nem bírom tovább. Sajnálom, hogy nem volt bátorságom élőbe elmondani neked, de nagyon fontos vagy számomra. Örülök, hogy rendeződtek a dolgok közted és Brett között, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert így nekem esélyem sincs nálad. Jobbnak láttam ezek után kilépni az életedből.
Szeretlek!
Derek "

Meghoztam az új részt!✨
Remélem elnyeri majd a tetszéseteket ez a fejezet!😍

Ezúton szeretném tudatni Veletek, hogy elérhető vagyok mostmár Instagrammon is Herszi22 néven. Akit érdekel kövessen be ott is.✨❤

Ui.: Sok Boldog Mikulást Mindenkinek! Jó egészséget Nektek! Vigyazzatok Magatokra!✨❤