Lydia szemszöge:
Letelepedtünk Vikivel, és elkezdtem mesélni neki.
- Na szóval tegnap amikor ellentétek Brettel nem sokkal utána elment Malia meg Scott is, de Stiles ott maradt. Leültünk az agyamra beszélgetni. Egyszercsak Stiles közelebb hajolt hozzám és csak annyit mondott, hogy "Szeretlek". Majd megcsókolt. - Viki ujjongva ölelt meg teljes mértékben megfeletkezve sebeiről. - Uuu vigyázz.
- Nem fáj már.... Amikor jöttünk hazafelé Brett végig fogta a kezemet, és úgymond "osztozott" a fájdalmamban. - mondta mosolyogva.
- Amúgy még most jön a tetőpont. A csók után Stiles megkérdezte, hogy nem-e lehetnénk többek barátoknál. - ahogy ezt kimondtam Viki halkan visítozva ugrált.
- Akkor most jártok?
- Igen. - megölelgettük egymást, majd ledőltünk aludni. Mint ahogy szoktunk megint egy szobába.

Reggel*-*
Amikor felkeltem Viki már nem volt a szobámban. Átsétáltam hozzá, és ő a szekrénye előtt ácsorgott egy cetlivel.
- Jó reggelt! Mi az a cetli? - kérdeztem.
- Szia Lydia! Egy fenyegetés. - mondta ridegen. A kezembe adta a lapot. Én elkezdtem olvasni magamban.
"A lila szemeidet le fogod csukni, és az én nevem istenítve lesz. Te pedig térdrerogysz előttem."
- Te jó ég... Ez meg..
- Vadász. - mondta Viki hideg vérrel.
- Ezt mindenképp meg kell beszéljük Scottékkal holnap a suliban.

Ez a nap gyorsan lepergett. Másnap reggel Viki megint egy cetlit szorongatott.
- Megint? - kérdeztem.
- Nem. Most nem. - mosolygott, majd a kezembe adta.
"Hiányzol. Látni szeretnélek.
Brett"
- De aranyos.
- Az előbb hívott fel. Mondta, hogy ma ott lesz a suliba, mert Scottal együtt edzik az egyik kezdő általános iskolás csapatot, mivel megkérte a kicsi ezője őket, hogy tanítsák egy kicsit a csaptát. - mosolygott.

Viki szemszöge:
Gyors kiválasztottam, hogy ma mibe megyek.

Elindultunk. Ahogy beértük Malia ideges mivoltával találtuk szembe magunkat.
- Malia mi a baj? - kaptam el a szélsebesen száguldó lány kezét.
- Nem találom.
- Mit?
- Scottot. Tegnap se írt. És nem tudom mi van vele. - aggodalmaskodott Malia.
- Nem Brettel van ma a pályán? Ott nézted már? - kérdeztem meg.
- Ott még nem. - a lány villámgyorsan elszáguldott a pályára. Mi pedig követtük. A lányt nem érdekelte, hogy Scott épp edzeni próbalja a kis srárokat ő letámadta.
- Tök aranyosak. - mondtam Stilest a Lydiát átkarolva. - Akárcsak ti. - nevettem. - Már csak én vagyok szingli.
- Már nem sokaig. - fordította Brett felé a fejemet Lydia. - Menj oda hozzá.
- Dehát edz...- nem tudtam végig mondani a mondatot, mert Stiles meglökött Brett irányába. Miután egyensúlyba hoztam magamat gyilkos pillantást löveltem Stilinski felé, majd kostatáltam a helyzetet. Mancikám mennyire bénának hihet most Brett.
- Szia Viki! - intett felém, majd nekifutott, és bevágott egy gólt Scottnak. Izmai megfeszültek. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett.
- Jó gyerekek 5 perc szünet. - mondta McCall. Ekkor Brett odakocogott lazán hozzám.
- Szia Brett! - mondtam mosolyogva.
- Megölelnélek, de izzadt vagyok. Nagyon. - nevetett. Én meg ránéztem egy amolyan "ugye ezt viccnek szántad" nézéssel, majd megöleltem. Az ölelést Brett szakította félbe. Hirtelen ellökött magától. Én a földre estem. Amikor  feleszméltem Brett mellkasából egy nyíl állt ki.
- Jézusom... Brett! - ugrottam oda hozzá. Ahogy elé léptem, én is kaptam egy lövést a múltkori sebek maradékába. Szerencsére meg tudtam tartani az önkontrolt, viszont Brett annyira nem.

- Brett figyelj rám! Nézz a szemembe! Mi az a három dolog, ami nem marad rejtve? - fogtam egyik kezemmel az arcát, másik kezemmel meg a nyíl helyét, mert ő kirántotta magának.
- A nap... A hold... A titok...  A nap... A hold... A titok... - mantrázta, majd lenyugodott, és vállamra hajtotta a fejét. Mókásan néztünk ki, mert ő 188cm, én meg 168cm magas vagyok.
Viszont még szerencse, hogy a kissrácok az öltözőben voltak, és nem látták az incidenst. Ám amíg Brett karjaiba fogott Scott mögém állt, és kirántotta az nyílvesszőt.  Szerencsére a fájdalom kivételével nem volt komolyabb probléma, mert a hegye nem volt megmérgezve. A vadászok nem nyugszanak.

A nap további része nyugalomban telt, az angol témazáró kivételével. Unalmas óráink voltak, de a tudat, hogy Brett ma itt volt nagyon megnyugtató volt számomra. Több szünetet is ott töltöttem.

Amikor indultunk haza Brett már kint várt engem a kocsijánál.
- Szia Viki! - jött elém, és engem felemelve magához ölelt. - Köszönöm!
- Hali Brett, de mit? - értetlenkedtem.
- Hogy nem hagytad, hogy elveszítsem az önkontrot. - nyomta fejét a nyakamba. Miután letett a földre beültünk a kocsiba. Ma Brettnél leszek, mivel megkért, hogy segítsek
neki matekból.

Amikor odaértünk hozzájuk, és bementünk Lori a konyhában ült egy kávéval.
- Szia! - köszönt hangosan Brett.
- Hali Lori, mizuj's? - kérdztem, amíg Brett felszaladt, hogy előkészítse a "terepet". Én addig lent dumáltam Lorival.
- Figyelj Viki, - állt meg velem szembe és megfogta a két kezemet. - Te vagy az első lány, akire ennyire vigyáz. Nagyon szeret téged. És én is kedvellek. Kérlek vigyázz rá.  -nézett mélyen a szemembe Lori.
- Vigyázok... az életemnél is jobban. - ahogy ezt kimondtam Lori nagy örömmel ölelt meg. Ekkor toppant be Brett.
- Jó látni, hogy ilyen jól kijöttök. - mondta a srác lazán a falnak dőlve. Ezután Brettel felmentünk a szobájába. Ő lehasalt az ágyra, és kinyitotta a füzetét. Megütögette a maga melletti helyet. Ezzel jelezve, hogy dőljek oda. Lefeküdtem mellé, és elkezdtem magyarázni neki a szögfüggvényeket. Egyik pillanatban egy telefon kameráját hallottuk elkattanni. Lori résnyire nyitott ajtóból lefotózott minket.

Pár perc múlva piros fénypontok árasztották el a szobát. Ekkor berohant Lori.
- Mi ez? - kérdezte a bátyjához bújva.
- Feküdj! - sikítottam. Először csak füstbomba volt, utána meg tüzeltek a házra...

Sziasztok! Meghoztam az új részt!Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!❤
Ha igen, akkor kérlek ne sajnáljátok a kommenteket, és csillagocskákat!⭐
Egyúttal szeretném megköszönni az eddigi bíztató komikat, és vote-oket! Nagyon motiváltok vele! Imádlak Titeket! ❤
Puszy Nektek!😘

Herszi22