Sokáig a padlózaton kuporogtunk, majd arra lettem figyelmes, hogy egy fekete vértócsába tenyereltem. A tüzet megszüntették, én ekkor láttam meg azt, amitől a legjobban féltem. Mivel amikor a földre estünk Brett fogott mindkettőnket, így őt érte a legtöbb lövés...
- Brett... Brett... Nézz rám! - húztam oda magam hozzá, mert nekem meg ellőtték a lábamat, és nem kezdett gyógyulni. Megfogtam a csuklóját, de nem tudtam elvenni a fájdalmából
- Lori... Hogy segítsek neki? - kérdeztem aggódva a tesóját.
- Csókold meg. - odahajoltam Bretthez, és úgy tettem ahogy Lori kérte. Ezek után Brett elkezdett gyógyulni. Aztán pár másodperc múlva visszacsókolt.
- Beviszlek Titeket a kórházba. Melissa rendbe hoz. - segítettem fel Brettet, majd Lorit is.

A kórházban Melissa ellátta őket.
- Viki! Mi történt? - karolt át Scott amikor görnyedten ültem.
- Ohh Scott... Tüzet nyitottak a házukra... És Brett...
- Sss.. Semmi baj... Jól lesz. Anya rendbe hozza őket. - ölelt magához, majd ebben a pillanatban betoppant Lydia.
- Hogy vagy? - borult a nyakamba.
- Meg vagyok... - töröltem le arcomról egy tévedt könnycseppet. Aggódom Brett miatt... Nagyon szeretem...
- Mrs. Rayen? - jött ki egy fehér köpenyes valaki.
- Igen.
- Ön nem sebesült meg a vadászat közben? - először nem esett le, de aztán kapcsoltam hogy ez lehetett Melissa kamu storyja.
- Nem, én később érkeztem. A baleset után. - ezután felvázolta az orvos a továbbiakat, majd elment. Brettnek még az éjszakát bent kell töltenie, mert eszméletlen. Lori haza mehet, azaz Liamhez, mert az ő házuk most nincs a legjobb állapotban.
- Viki... Bemehetsz hozzá. - mondtad nekem Melissa.
- Köszönöm. - amikor beléptem Brett eszméletlenül aludt. Hosszú szempillái rebbenés nélkül, mereven álltak. Barna haja kócosan állt. Odaültem mellé. Megfogtam kezét, és simogattam... Majd halkan beszéltem hozzá.
- Kérlek Brett... Ha hallasz... Térj magadhoz... Gyógyulj meg... Sok embernek szüksége van rád... Sokaknak vagy fontos.... Lorinak... A falkának... Nekem..... - suttogtam neki.
- Szóval fontos vagyok számodra? - nyöszörögte rekedtes halk hangon.
- Ohh Brett..- borultam mellkasára. Ő hosszú karjait körém fonta, és ekkor megszólalt.
- Viki.... Én szeretlek. - simogatta közben a hátamat.
- Én is szeretlek Brett. - ő megcsókolt és kibökött még pár különleges mondatot.
- Amúgy mit szólnál, ha te meg én nem csak barátok lennénk? - itt hagyott egy kis szünetet - Hanem egy pár. - tette kezét a kezemre, majd összekulcsolta ujjainkat. Mélyen a szemembe tekintett, és megszólalt.  - Viki leszel a barátnőm?
- Igen.. - mosolyogtam majd megcsókoltam.  Amikor elváltunk bejött az orvos.
- Mrs. Rayen. Kérem most fáradjon ki. Esti kapuzárás. - elköszöntem Brettől, majd kimentem. Lydiával mentem haza, és velünk jött Scott is.
- Viki láttál valamit ami egyértelműen igazolja, hogy a vadászok voltak? - kérdezte Scott.
- Scott... Nem elég az, hogy biztosra tudjuk mindannyian? - néztem a fiúra aki nekem igazat adón bólintott. Miközben Scott meg én ötletelgettünk Lydia megállt.
- Lydia mi a baj? Miért álltál meg? - kérdeztem tőle, se ő nem felelt, csak kiszállt a kocsiból és elindult a semmibe.

Lydia szemszöge:
Valaki megszólított... Egy ismerős hang a semmiből, de nem tudtam kié lehet. Elindultam a hang után, és egyszer csak megtaláltam..... Őt....
- Halvyn... - suttogtam.
- Kicsoda? - kérdezett vissza Scott.
- Ő egy pokolkutya.... Vagyis volt. - feleltem.
- Honnan tudod Lydia? - kérdezte Scott a sérült test mellé guggolva.
- Érzem.
- Én is. - mondta Viki. Elvégre félig ő is banshee. - A kapcsolat a pokolkutyták és a bansheek között erős. - ekkor hirtelen a pokolkutya elkapta Viki csuklóját, és megszólalt.
- Mutasd a szemed! - a lány felvillantotta szemeit. - Te vagy az, akiről a legenda szól, te fogod megóvni a világot... És a mi világunkat... - mondta majd lecsukta lángban izzó szemeit....
- Nem hagyhatjuk így itt... - szólalt meg Viki.
- Igazad van! Te is itt maradhatsz vele halottan! - hallottam meg azt a női hangot, amitől az agyvérzés kerülgetett. - Na mi van a banshee alfa már nem is néz a szemembe? - nevetett gúnyosan, amit Scott egy morgással jutalmazott.
- Oo a McCall gyerek. Még mindig nem akarsz ölni? - szólalt meg Lydia mögül Gerard.
- Nem, ha nem muszáj! - üvöltöttük mindhárman.
- Tűz! - megindultak a gépfegyverek csörömpölő hangjai, a töltények esőcseppként záporozták a talajt. Scott és én körbefogtuk Lydiát mivel ő nem tud gyógyulni. Amikor kiértünk a kocsihoz és beszálltunk megtörtént, amit soha nem akartunk....

Sziasztok meghoztam az új részt! Ne haragudjatok, hogy ilyen lassan frissülnek a storyk. 😫
De remélem azért tetszeni fog nektek!❤❤
Puszy😘

Herszi22