Mi csak szemléltük, ahogy a lány teste felemelkedik a földről, és a kék láng borítja be. Én nagyon aggódtam, mert ugyan hivatalosan "csak" az unokatesóm, de igazából, mintha a nővérem lenne. És ez azért mókás, mert évben ugyan egyben születtünk, csak ő novemberi, így kb fél évvel idősebb vagyok. 

Gondolatmenetemből egy hatalmas sikoly zökkentett ki.
- Viki... - suttogtam magam elé. Hiába nem láttam az arcát, tudtam, hogy ez tényleg ő volt. Ekkor hirtelen elkezdett megint fekete könnyeket hullatni, majd fekete vér színezte ajkait.
- Mondja, hogy jó úton jár? - kérdezte a dokit aggódva Scott. 
- Sajnos nem tudom, mert ezek a reakciók mindenkinél mások. - temette a kezeibe az arcát Dr. Deaton. Sajnos ez okból mi sem lettünk okosabbak.
- Lydiaa! - sikította el magát Viki. Úgy tudtam. Ám, hirtelen a kék láng elaludt, melyet egy fájdalmas pillanat követett... Viki teste hamuvá hullott. Én térdre rogyva sikítottam, de ez nem enyhítette a mély fájdalmamat, amit abban a pillanatban éreztem. Stiles karjait körém fonva felemelt, majd én mellkasába fúrtam arcomat. 
- Nézzétek! - mutatott a hamuból újraépülő testre Malia. Mind ámulva tekintettünk az elégett maradékból alakuló testre, ami Viki alakját öltötte. A lány felállt, teste fedetlen volt, szemei lilán ragyogtak. Tiszta lilán.
- Ez az én Vikim! - rohantam oda hozzá. Stiles el akart kapni, de nem sikerült neki. Én rögtön letámadtam a "testvéremet", aki menten a karjaiba zárt. - Máskor soha nem veheted el a fájdalmamat. - szorítottam magamhoz.
- Annál jobban szeretlek, mint hogy hagyjalak szenvedni. - nevetett, majd én ráadtam a pulcsimat, hogy azért valami takarja. 
- Szia... - állt Brett elé, miután az egész brigád végigölelgette. A srác csak szorosan megölelte, majd szenvedélyesen megcsókolta. Abban a csókban volt szerelem, félelem, féltés, és egy kis megnyugvás is. 
- Szeretlek Viktoria Isabella Rayen! Mindennél jobban! - szorította magához a leányzót. Ezután az eseménydús nap után mind hazamentünk. Mivel persze, hogy holnap kell lennie a töri témazárónak. 

Otthon Vikivel felrohantunk az emeletre, és letelepedtünk a szobájában, majd tanulni kezdtünk.
- Te nem találtad Dereket furcsának? - kérdezte meg. Láttam rajta, hogy nem tudja mire vélni a kérdésemet, így beavattam. - Szóval amíg "ki voltál ütve", addig Dereknél voltál, és valamiért démonként is ott találtak meg Scotték. Mondta Scott, hogy rád emelte a karmát Derek, de látszott a szemében, hogy nem tudna végezni veled. És Theo-t is durván letolta. Azt mondta Scott, hogy majdnem eltörte a srác kezét. - láttam rajta, hogy elképedve figyelte e történetet. 
- De ez miért lehet? Hisz csak barátok vagyunk. - sajna erre nem tudtam a választ. Ezután kikérdezgettük egymástól a töri anyagot, majd ledőltünk az ágyára.

Viki szemszöge: 
Ahogy Lydia elmesélte a storyt elkezdtem agyalni, de elnyomott az álom. Másnap reggel arra keltem, hogy Lydia kitakart.
- Jó reggelt Álomszuszék! Ma lesz a töri témazáró! - kiabálta. Én csak a fejemre húztam a párnámat.
- Hogy a rákba tudsz te ennek annyira örülni. Utálom a törit. - siránkoztam, de nagy nehezen kikecmeregtem a kényelmes, meleg ágyamból. - Lydia! - kiabáltam a lánynak, aki épp készült kimenni a szobámból. 
- Mi az? - nevette el magát rajtam. 
- Választasz nekem ruhát, amíg én megpróbálok emberi külsőt ölteni. - nevetett egyet, majd én kivonultam a fürdőbe. 

Lydia szemszöge:
Mivel ma péntek van, így ma lesz a suliba egy Lacross meccs, amin a Devenford is ott lesz. Ami azt jelenti, hogy Viki barátja, azaz a Devenford csk-ja is ott lesz Brett Talbot személyében. Én előszedtem egy sexy ruha kombinációt, majd lebattyogtam az emeletről. 
- Lydiaa! - szólított drága uncsitesókám. - Ugye szívatsz?
- Nem. Ma meccs lesz, és Brett is ott lesz. És igen kell neki a motiváció, plusz szerintem már részben te vagy az önkontrollja is. - mondta, majd én felkapkodta a ruhákat és spuriztam a suliba. 

Viki szemszöge:
Épp készültem bemászni történelem órára, amikor valaki hirtelen elkapta a csuklómat. A Devenfordos lacross csapat pár tagja jött oda, és kezdtek el húzni az agyam.
- Jajj nézzétek a kis ártatlant! 
- Brett biztos nagyon szereti. - röhögtek.
- Hagyjatok már békén. Nincs jobb dolgotok? - rántottam ki a karomat az egyik szorításából, mire megütött a másik.
- Na még nagy a szád Angyalom? - kezdett el az állam alá nyúlni, de én rávágtam a kezére. Az illető épp ütésre emelte a kezét, amikor betoppant Brett. Elkapta annak a kis görénynek a kezét, és a földet leellenőriztette vele.
- Ha még egyszer a közelébe látlak titeket nagyon megbánjátok! - mordult rájuk - Most pedig tűnés tu gerinctelen csírák. - ezután Brett felvett a földről, majd megölelt. Lágyan megcirógatta kissé piros arcomat. - Nagyon fáj? 
- Volt már rosszabb. - mosolyogtam - De köszönöm. - öleltem meg, aztán rohantam a töri tz-re. Épp beestem a tanár előtt. 

A nap gyorsan eltelt, és a lacross meccs következett, ahol mindenki veszett mód szurkolt a saját csapatának. Egyedül én voltam, aki pártatlan volt. Szerencsére kispadra került az illető, aki megütött. Ám valami még így sem stimmelt. Volt ott még egy srác is, akinek a szeme eléggé különös színben pompázott, amikor a földre kerülve kiszúrtam.

Sziasztok! Íme meghoztam az újabb részecskét! 😘
Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Amennyiben igen, kérlek jelezzétek nekem bármilyen formában! ❤⭐
Puszy Nektek, és Imádlak Benneteket! 💋

Herszi22